NEHAZUGGY

Definíció hiányában

Pável Melinda | 2020. Október 22, Csütörtök | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A nyelvismeret rendkívül fontos szerepet játszik életünkben, ezt senki sem vitatja. A politika világában különösen jelentős, ki hány nyelvet beszél. Varga Judit például három nyelven tárgyalóképes, Orbán Viktor jól beszél angolul.

Most mégis nyelvi problémába ütköztek. Mivel az Európai Parlamentben egyre többen és egyre gyakrabban emlegetik a demokráciát és a jogállamiságot, jobban mondva azok hiányát Magyarországgal kapcsolatban, megszületett a magyarázat. Átnézték alaposan az uniós alapszerződést és minden más lehetséges dokumentumot, ám sehol sem találták meg annak leírását, mi is az a jogállamiság. Ezért így nem lehet értelmezni a kifogásokat, hiszen csak arra hivatkoznak, hogy megsértett az ország valamit, aminek a mibenléte nem tisztázott, eszik-e vagy isszák, innentől kezdve tehát komolytalan vádaskodásról van szó, nyilvánvaló kettős mércéről.

Nemrég hozzájutottak egy momentumos videófelvételhez, amelyen Donáth Anna látható és hallható, és most nem bírnak szabadulni tőle. El is nevezték az EP-képviselő őszödi beszédének és várhatóan ez is olyan masszívan tartani fogja magát a jobboldali kommunikációban, mint Gyurcsányé. Nem az egészet ismételgetik majd unásig, hanem csak egy-egy mondatot, szigorúan a szövegkörnyezetükből kiragadva, mintha Gyurcsány csak annyit mondott volna, hogy „hazudtunk reggel, délben és éjjel”, Donáth pedig, hogy „végül is igaza van a Fidesznek”. Sem egyik, sem másik megszólalás nem arról szólt, amit ilyen módon kiügyeskednek belőle, mintha szövegértési problémáik lennének. Lehet, hogy csak úgy tesznek, mintha nem értenék, de mi van akkor, ha tényleg nem értik?

Tételezzük fel az utóbbit, megengedve, hogy őszintén álmélkodnak, ha bárki jogállamisági problémákkal vádolja a magyar kormányt. Vannak törvényeink, vannak bíróságaink, sőt, még Alkotmánybíróságunk is van, nyugodtan vizsgálódhat itt akárki, mindent szabályosnak fog találni. Ezért is háborítja fel őket rettentően, hogy Donáth Anna telefonon hívogatta Vera Jourovát és információkkal látta el. Az EB alelnöke pedig, ha kérdései vannak, ne mindenféle ellenzéki képviselőknek tegye fel, forduljon a kormányhoz. Különben is, mutassák meg a pontos definícióját, mi az, hogy jogállamiság.

Tény, hogy az alapszerződésben nem szerepel, persze nem azért, mintha nem lenne fontos, hanem mert azok, akik a szöveget megfogalmazták, nem feltételezték, hogy valamikor erre szükség lehet. Miért kellene pontosan körülírni valamit, ami magától értetődik? Korábban ez nem okozott problémákat, újabban azonban, némely közép-kelet-európai országok viselkedése arra utal, hogy szükséges átfogalmazni a szabályokat, tisztázni olyan alapvető tudnivalókat is, amelyeket civilizált emberek esetében nem kellene, de ha néhány kulturálatlan is beszabadul a klubba, akkor bizony szégyenszemre feliratokon kell elhelyezni a minimális elvárásokat is. Például, hogy nem köpünk az asztalra és nem vizelünk a sarokba.

Ezek a fogalmi zavarok egyébként nem nemzeti sajátosságunk, fura módon csak a fideszesek szenvednek ettől a fogyatékosságtól. Országon belül is meglepnek bennünket, legutóbb maga Orbán Viktor adta elő, hogy amíg ő Magyarország miniszterelnöke, itt zéró tolerancia lesz a korrupció ellen. És még csak a szeme se rebben, miközben ezt mondja. Nekünk pedig elakad a szavunk ekkora pofátlanságtól, mert azért az mégsem létezhet, hogy ennyire nincs tisztában a valósággal. Vagy ez is olyan, mint az illiberális demokrácia, amelynek legfőbb ismérve, hogy már semmi köze a demokráciához, az illiberális korrupció pedig annyiban különbözik a közönséges korrupciótól, hogy azt titkolni szokták, nálunk viszont nem rejtegetik, állami szinten űzik, úgyszólván törvényes, még dicsekszenek is vele.

Hogy mi lesz ennek a jogállamisági európai vitának a vége, majd meglátjuk. Valószínű, hogy az Európai Parlament megalkotja a definíciót, hogy miről ismerszik meg a jogállam, ahhoz persze nem kell jövendőmondónak lenni, hogy megjósoljuk, a Fidesz azt nem tartja majd elfogadhatónak. A magyar kormány az örökös gáncsoskodásával Európa többi országának is károkat okoz, arról nem is beszélve, hogy úgy hivatkozik örökké a magyarok érdekeire, hogy közben két lábbal tapossa, pusztítja a magyar érdekeket. Mi Európára várunk, hogy megoldja a problémánkat, Európa pedig ránk vár, hogy szabaduljunk már meg végre ezektől a vérszívóktól. Ez a mi feladatunk, mi teremtettük, nekünk kell véget vetnünk neki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!