Amikor már kirúgással fenyegetik az SZFE hallgatóit, akkor értünk el egy olyan mélypontot a rezsim működésében, amilyet eddig talán még soha. De még ez sem nyíltan, a megerősödött vázrendszer által lehetővé tett egyenes tartásban, felemelt fejjel történik, dehogy. Kicsit görnyedten, de inkább laposkúszásban, kicsit takarásból, a bokor mögül bekiabálva. Bátran, hősiesen, de azért lehessen majd máshogy magyarázni, lehessen majd letagadni, azt állítani, hogy nem is azt mondta, ha annak tűnt sem úgy gondolta, sőt, annak az ellenkezője volt a cél. Fasz tudja, milyen idők jönnek, merre fordul a történelem, jobb az óvatosság. Hiszen holnap is élni kell, ki tudja, ki fogja osztani a koncot, ott kell maradni a közelben, csóválni kell, de azért azt is meg kell mutatni egyértelműen, melyik gazdának szól a csóválás, de úgy kell megmutatni, hogy akár a másik, a következő, a potenciális koncosztó se orroljon meg nagyon.
De sehol sincs az megírva, hogy kizárólag a jelenleg jogviszonyban lévő oktatók képesek kizárólag a jelenleg jogviszonyban lévő hallgatókból jó színészt, rendezőt, operatőrt faragni. (Demeter Szilárd)
És tényleg, csak a jelenlegi hatalom jelenlegi urainak jóindulatán múlik, hogy nem rugdosták ki eddig az oktatókat és a diákokat. Közéjük sem lövettek. Mert tehetnék, de nem teszik, vagyis eddig még nem tették, de nem árt, ha mindenki tudja, megtehetnék. Ha akarnák. És lehet, hogy majd akarni fogják. Hiszen mindent megpróbáltak. Türelemmel, szép szóval, becsülettel. Először a minisztérium, mert a miniszter úr olyan ügyesen megoldotta az akadémikusok akadékoskodását is, lám, ott is béke van és nyugalom, mindenki elfogadta a sorsát, csak egy kis morzsát kellett közibük szórni. Amikor a miniszter úr nem tudta áttörni ezt a falat – a bejárati ajtót meg nem is kereste, nem szokása ott közlekedni, azt sem tudja, mire való -, akkor odaszórták a Nagy Rendező ölébe. Nesze, nagyon akartad, bogozd ki! A Nagy Rendező szintén nekifutott a falnak. Többször, mindenféle pózban. Csendben is, üvöltve is, átkozódva és fenyegetőzve is. Aztán amikor már bibis volt az okos homloka és megfájdult a széles válla, ami akárhány intézményt elbír egyszerre, amikor már elmondta minden kamerába és mikrofonba, tollba mondta és megénekelte az álmait, de senkit nem érdekelt, akkor ő is behasalt az árokba. Majd a katona, elvégre ez olyan harci dolog, ide hivatásos szakember kell.
Jött is a nagy harcos, beszart ijedtében, mert mindenféle maszkos alakok nyüzsögtek ott, ő ehhez nincsen szokva, a háborút papíron szokták vívni, legfeljebb ha valóságban, akkor is addig, ameddig el nem hangzik az ipiapacsegykettőhárom, mert akkor győzött az egyik. Többször is elkiabálta a varázsszót, de senkit nem érdekelt, az ellenséges haderő csak nem adta meg magát, ahogy pedig kellett volna, mert úgy szokás.
Most haditanács van, de ameddig eldönti a hatalom, mihez kezdjen a maga provokálta helyzettel, addig sem pihennek a zsoldosok. Van annak valami egészen perverz bája, amikor a diktatúrát közelebbről ismerő, bár nem a diktatúra elől menekülő, hiszen akkor már az megbukott, ki lehetett volna bontakozni, csupán tehetség kellett volna hozzá, szóval a megélhetési menekült vállalja azt a nemes feladatot, hogy ameddig a vezérek tanácskoznak, addig ő kikiabál a bokor mögül: huhuhúúúú.
Ez anarchia, sikoltja a hangocska a bokorból, senki nem akarja ezt, itt nincsen forradalom, csak néhány agyament ellenzéki politikus, néhány – nem biztos, de talán tehetségtelen, nem oda való, nyugodtan elcsapható – diák, pár – napláne tehetségtelen és sikertelen – művészke vizionál forradalmat.
Közben a nap híre is megvan: megszületett Orbán Viktor legújabb unokája. Gratulálok hozzá, minden jót kívánok a kis jövevénynek, mindazonáltal rohadtul ki a faszt érdekel? Az sokkal fontosabb – sőt, igazából minden fontosabb, mint Orbán unokája -, hogy az SZFE diákjai és tanárai kurvára nem anarchiát akarnak, hanem az egyetemi autonómiát védik. Azt, ami évszázadok óta megilleti az egyetemeket, és amit az ötszörös nagypapi be akar darálni, ahogy mostanra már mindent bedarált. Csak most valami kis csont keresztbe állt, megakadt a daráló és sehogy nem sikerül a művelet.
Kimondottan a bokorból fenyegetőző hangocska kedvéért álljon itt, mit akarnak az anarchisták:
Sok más mellett ezek a – szinte ismeretlen, legalábbis a diktatúra építgetésében érdekelt megélhetésiek számára ismeretlen – művészek olvassák fel a világ minden tájáról, egyetemi polgároktól, egész egyetemektől, színházaktól, művészektől érkező támogató leveleket:
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.