Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Akkor lesz itt normális világ

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Őnagysága soha nem olvasna a gyerekeinek abból a mesekönyvből. Tudod, abból, amiben érzékenyítenek a libsik. Igaza van Őnagyságának, védeni kell a gyerekeket. Mármint az ő gyerekeit, mert más gyerekei ki a faszt érdekelnek. Ráérnek az Őnagyságák gyerekei megtudni, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ők. A Nemőnagyságák gyerekei között lehetnek olyanok, akiknek elváltak a szülei, esetleg két anyjuk van, sötétebb a bőrük, nem tudnak járni, nem látnak, nem hallanak, éhesen fekszenek le esténként, fene tudja. Mindenféle lehet közöttük, jobb arról nem tudni, keveredni meg úgysem fognak velük, attól megóvja őket a dada, az elit óvoda és a méregdrága iskola. Ott majd megtanulnak úszni és lovagolni, nyelveket tanulnak és már régen használják a saját tabletjüket, laptopjukat, okostelójukat, amikor a Nemőnagyságák gyerekei próbálnak elaludni a hideg lakásban, mert ameddig alszanak, addig sem éhesek. Belőlük, az Őnagyságák gyerekeiből lesz valaki, a helyesen nevelt gyerekekből helyesen élő felnőttek lesznek, lesz majd szép autójuk és nagy lakásuk, jó állásuk a minisztériumban és minden vasárnap mennek a templomba, hogy hálát adjanak, amiért ők Őnagysága gyerekei lehetnek, akiknek soha nem olvasott senki mesét abból a veszélyes könyvből.

A Nemőnagyságák gyerekei is elvégzik persze az iskolát, legalább a nyolc osztályt vagy a hatot, ha már abban a korban vannak, hogy mehetnek közmunkásnak. Persze a Nemőnagyságák gyerekei is járhatnak gimnáziumba és akár egyetemre is, csak nagyon okosnak és szorgalmasnak kell lenni, ami önmagában még nem elég, de lehet jelzáloghitelt felvenni a szülői házra és ott a diákhitel is, amit ötven éves korára akár vissza is fizethet az ember, de ha ügyes és szerencsés, akár sokkal előbb is, sőt, még a szülőket is tudja támogatni havonta némi euróval vagy fonttal.

A Nemőnagyságák gyerekei, akiknek kiskorukban olvastak abból az átkozott könyvből, ezért felnőtt korukban nem tudnak beilleszkedni a Normális, Fehér, Keresztény, Heteroszexuális Társadalomba, jobb, ha messzire futnak innen. Olyan országba, ahol nem a bőre színe, nem a szerelme neme, nem a családi háttér, nem a politikai nézet és nem a templombajárás a szempont, hanem csak az, hogy milyen ember, milyen szakember. Esetleg milyen barát. Ha a Nemőnagyságák gyerekei, akiket az Átkozott Könyv megfertőzött, itthon találnak maradni, és nem tudják jól titkolni a szégyenüket, akkor szabadon gúnyolhatók, üldözhetők, meg lehet őket rugdosni egy kicsit, és hasonló jogos retorzióra számíthatnak. Ha esetleg úgy alakul az életük, fontos tudniuk, hogy a templom környékén nem koldulhatnak, mert oda rendes Őnagyságák és Őnagyságák gyerekei járnak, akiket mindenképpen meg kell védeni a romlottaknak még a látványától is. Akkor lesz itt normális világ, különben nem.

Márpedig ez egy normális ország, ahol mindennek és mindenkinek megvan a maga szerepe és helye. A heteroszexuális, keresztény, fehér férfi a család feje, a heteroszexuális, keresztény, fehér nő a második a rangsorban – kivéve persze, ahol Őnagysága a családfő, de az ritka, és akkor is úgy kell tenni, mintha nem -, és semmi fura nincs abban, ha apa néha megpofozza anyát, olyankor anya kötelességtudóan átesik a vak komondoron, és máris minden rendben van. Őnagysága rendes, egészséges, keresztény, fehér, heteroszexuális kis Őnagyságákat és Őuraságokat fog felnevelni, amilyenekre szüksége van ennek az országnak. A Nemőnagyságák gyerekei ilyenek is, olyanok is lesznek. Az ilyenek majd takarítják az árkokat, sütik a kenyeret, állnak a szalag mellett visszeres lábbal és kussolnak, nehogy elveszítsék az állásukat. Az olyanok pedig fogják magukat, és elhúznak egy olyan országba, ahol úgy élhetnének – ha akarnának -, mint Őnagyságáék, de nem akarnak úgy élni, pont ezért mentek el. Úgyhogy ők fertőző mesekönyvet fognak olvasni a gyerekeiknek, engedik együtt játszani a sérültekkel, megtanítják belátni a bőr alá, ahol mindenki egyforma és megtanítják tisztelni a másik ember életét, magánéletét. Egyszóval tovább viszik a fertőzést, amitől – ha itthon maradnak és ha Őnagyságák gyerekei lennének – meg is lehetett volna óvni őket. Hát így valahogy.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.