NEHAZUGGY

Amikor Fricz elsiratja Orbánt

Swan Edgar | 2020. Október 12, Hétfő | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras, virágmintás, madárcsicseres szép reggelt! Itt speciel sötét van és es az eső, de hátha máshol nem. Mesélek a morális fölényről, jó?

Nagy öröm az nekem, amikor Fricz Tamás cikkeit olvashatom. Egyébként is szórakoztató, de amikor ijedtében sorra rángatja le a leplet az Orbán-rezsimről, az különösen bámulatos. Ez most annyira jól sikerült, hogy szinte indultam a hűtőszekrényhez, hogy felpattintsak egy üveg pezsgőt, de egyrészt legfeljebb egy flakon majonézt vagy joghurtot bonthattam volna, nem lévén pezsgő a zimankószekrényben, másrészt pedig ha lett volna, akkor sem bontok, mert nem szeretem. Pláne nem pitymallatkor. Ellenben – ez az utolsó háztáji hírem mára – leltem egy fél üveg mustot, amit a piacon vettem nemrégiben, töltöttem is magamnak azonnal. Pezsgős pohárba, hogy legalább stílszerű legyen.

Már a cím is hátborzongató: Élet-halál választás közeleg. Itt meg is torpantam egy pillanatra, hogy vajon önkéntes lesz-e a meghalás, netán ahhoz hasonlóan, mint amikor a második világháború végén a japánok ugráltak le a sziklákról családostul, mert a katonák ezt parancsolták nekik? Esetleg a győztes kiirtja a vesztest, mint a neandervölgyieket? Vagy simán csak elhullik, aki nem győz? Szerencsére hamarosan megleltem a választ:

2022-ben valóban a nemzeti tábor maradhasson kormányzati hatalmon, mert egészen biztosan állítom, hogy ez az egyetlen alternatíva, amely Magyarországot magasba emelheti, míg ha az ellenzék nyerne, az hazánk bukásához is vezethetne.

Tehát amennyiben nem Orbán Viktor marad a trónon – és persze Fricz Tamás is elbukja a jó kis jövedelemforrásait, mert mondjuk a következő kormány nem szán pénzt az Alapjogokért Központ, a CÖF, a CÖKA és a propagandaportálok bőkezű támogatására -, akkor a komplett ország ki fog pusztulni. Mindmeghalunk. Hazánk bukni fog! Hogy mi módon kell elképzelni a huszonegyedik században, Európa közepén egy ország bukását, azt nem igazán tudom megmondani. Biztos bejönnek a szomszéd népek, és elfoglalják a területet, beköltöznek a házakba. Ha mi már amúgy is kipusztultunk, akkor úgyis mindegy. Amúgy is rutinosak vagyunk a kihalásban, ahányszor másik kormány váltotta az egyiket, mindannyiszor kipusztultunk. Vagy nem.

Gáz van – zeng az intő szózat – merthogy a gaz ellenzék még képes, és összefognak:

Tehát arra lehet számítani – bár természetesen még nagy viták és konfliktusok előtt állnak ez ügyben –, hogy közös listán, közös jelöltekkel és közös miniszterelnök-jelölttel fognak indulni a választásokon.

Ez, mint tudjuk, nem közös ideológiai alapállást és közös értékeket jelent, hanem közös gyűlöletet Orbán Viktorral szemben, de a politikai küzdelem és a választások kimenetele szempontjából teljesen érdektelen, hogy minek alapján fognak össze.

Nohogyakkor. Miközben a nyamvadék, országpusztító ellenzéknek egy rohadt ideológiára sem futja, egyszerűen csak utálják Orbán Viktort, mégis képesek lehetnek győzni? Aztán ennek mi az oka vajon? Ha csak az nem, hogy mindazon szavazóknak, akik méltóztatnak elmenni voksolni, több mint a fele szintén utálja Orbán Viktort. Mert ezek szerint ez az egy oka lehet, ha valaki az ellenzéki összefogás mellé áll. Ha azonban ennyien rühellik azt a kivénhedt focistát, hogy pusztán a személye képes összekovácsolni az ellenzéket, akkor valami brutálisan nem stimmel, nem? De. Amúgy – ezt csak humanitárius okokból osztom meg Fricz mesterrel – önmagában az Orbán Viktor nevű szerencsétlen figurát senki nem gyűlöli. Amit képvisel, azt már annál inkább. Személyesen, szabad akaratából mászott fel a bástyafokra céltáblának akkor, amikor a saját dagadt kis kezébe markolta a teljhatalmat. Ha így volt – és így volt -, akkor nem kell nyüszíteni, ha lőnek rá.

És most jön a kedvenc részem, tessék figyelni!

Azt, lássuk be, hogy kialakulóban van egy olyan közhangulat a nem Orbán-hívő emberek körében, hogy ha bármilyen hányingert keltő, undorító dolgokat is művel az ellenzék akár itthon, akár az Európai Parlamentben, minden érthető és megbocsátandó, mert a legfontosabb cél a nemzeti és keresztény értékrendet képviselő Orbán Viktor kiiktatása.

Ez annyira szép önleleplezés, hogy az embernek sírni támad kedve. Vagy pezsgőzni, de azt már elmondtam a cikk elején, miért nem teszem. Tehát azt állítja egészen hanyag eleganciával, a világ legtermészetesebb módján Fricz Tamás, hogy vannak Orbán-hívő emberek ebben az országban. Azt állítja, hogy ez kurvára normális, természetes, magától értetődő dolog. Hogy lényegében nem politikáról, hanem egy szektáról (egyházról, vallásról) van itt szó. Orbán Viktorban HINNI kell. Mint Istenben. Aha, akkor már megnyugodtam. Nem az van, hogy engem ez meglepett, hanem az döbbentett meg, hogy az éppen leresztény-polgári-szélsőjobbos Fidesz vályúja mellett emésztgető költő ezt olyan természetességgel írja le, mintha azt mondaná: este sötét van.

A későbbiekben van természetesen Hadházy Ákos, Donáth Anna, Lánchíd, Karácsony Gergely, Pesti úti idősotthon, tehát az előrágott gumicsont, amit gombnyomásra elszaval bármelyik túlfizetett, Hollik Istvántól Varga Juditig.

Az egyébként baloldali beállítottságú Publicus felmérései szerint a politikusok népszerűségi rangsorában Karácsony megelőzi (!) Orbán Viktort, de még Márki-Zay Péter is, de Cseh és Dobrev sem áll rosszul a felmérésekben. Ezek elképesztőnek tűnő adatok józan ésszel nézve, de fel kell ismernünk, hogy itt már régen nincs tere a józan megítélésnek. Itt érzelmek, indulatok, gyűlöletek, bosszúvágyak és természetesen a dolgok mélyén két, gyökereiben eltérő világszemlélet, morál, látásmód, életstílus vív egymással már-már élet-halál küzdelmet Magyarországon. Máshogy is mondhatom: ideológiai háború dúl hazánkban, a múzsák hallgatnak, és a normális megítélések, értékelések a balliberális oldalon nem léteznek – csak a győzelem számít.

Édesjóistenem! Hogy Karácsonyt jobban és többen kedvelik, mint Orbánt? És még ezen a ponton sem mereng el a költő azon, hogy gyakorlatilag azt írta le, hogy többen küldenék már a picsába a gazdáját, mint nem. Ha pedig többen küldenék, az azt jelenti, hogy nem csupán kétharmados többség nincs, semmiféle többség nincs. A kérdés az, hogy akkor mire hivatkozva uralkodik egy személyben a csodálatos Miviktorunk?

És akkor máris itt vicsorog a következő borzalom, a hálátlan szavazók aljas serege:

…bár minden kormány ezzel küszködik, és nem felelős a válságért, a választópolgárok sok esetben hálátlanok: ha munkanélkülivé válnak és egzisztenciális válságba kerülnek, nem mérlegelik, hogy erről mennyire tehet vagy nem tehet egy kormány, sanszos, hogy mégis a kormányt fogják bűnbaknak megtenni, amely képtelen volt megfékezni a válságot – amit egyébként nem is lehetett.

Hogy tényleg? Hálátlanok a választópolgárok? Nem szeretik, ha éhezniük kell, mert a kormány szarik a fejükre, és a szociális védőháló helyett inkább hazatalicskázzák a pénzt? Zokon veszik a háládatlan választók, hogy Orbán luxusröpköd, Szijjártó helikopteren bohóckodik, Mészáros vásárolgat, a vejkó kastélyokban utazik, Fricz jól keres, miközben náluk kikapcsolják a villanyt, mert a rezsit sem tudják fizetni? Szinte hihetetlen! És képesek a kormányt bűnbaknak tekinteni? Azt a kormányt, amelyik egyedül, kizárólag felelős azért, hogy nem segít a bajba jutott embereken? Fantasztikus!

Én így a végére – közben elfogyott a mustom – annyit jegyeznék meg, hogy amelyik kormánynak olyan szellemi nagyságok támogatják a hátsóját, mint Fricz Tamás, annak tényleg buknia kell.

Kellemes ébredezést! Hamarosan jön valaki, és cefetül beszól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!