NEHAZUGGY

Nagy ocsmányságok kis hazája

Horn Anna | 2020. Október 5, Hétfő | 18:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még be sem indult hivatalosan a 2022-es választási kampány – hajrá, ellenzéki összefogás! – csak a tíz éve masírozó kombájn (Hofi) halad tovább a maga útján. Tarol, maga alá akar gyűrni mindent és mindenkit.

Soros, Gyurcsány, Brüsszel, migránsok, romák, hajléktalanok és egyéb nem kívánatos elemek mellé mostanság fidesznyikék találtak egy következő ellenséget. A MÁSOKAT.

Nem részletezem, hetek óta ettől visszhangzik Magyarországon minden, mostanra már óriásplakát is hirdeti, hogy a gyerekeinket kell megvédeni a MÁSOKTÓL. Lejárt az őket megenni akaró migráns-lemez, öt év alatt, mivel egy darab élő menekültet sem látott a magyar lakosság 99 százaléka. Most másra kell építkezni. Más nemi identitású ismerőse, rokona bárkinek lehet, ez ütősebb kártyának tűnik.

Pont olyan ocsmány, mint a nem-keresztények elleni uszítás, mint a szíriai szétbombázott településekről érkezők segítségkérésére való állami reagálás, mint a fedél nélküliek pénzbírságolása.

Mindegyiknek az a lényege, hogy OSZD MEG ÉS URALKODJ.

Szíts ellentétet az alattvalóid között. Mondd el sokszor, hogy a roma lusta szarházi, a migráns nagymamákat fog megerőszakolni, az Unió, alias Brüsszel, nagy nemzetünk ellen tör (milliárdos támogatások formájában), próbáld lejáratni a volt mecénásodat, és azokat, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy elvárod vagy parancsolnád– a történelem során sokszor találkoztunk már ezzel a huszárvágással. Na jó, nem huszár, mert azok rendes harcosok voltak, nem fantom vagy kreált ellenfelekkel szálltak küzdelembe. És éppen a történelem bizonyította be, hogy nincs helyük közöttünk – hosszú távon – az ilyen elmebeteg vezetőknek. Sem egy ország, sem akár egy kis magáncég vezetésében.

Miért működik mégis, legalább egy ideig?

Mert a hülyeségen való csámcsogással el lehet terelni a figyelmet a valódi bajokról. Arról, hogy ugyanaz az álszent és korrupt vezetés, amely fröcsögi magából a fenti gyűlölködéseket, halálra lopja magát, hogy minden fontos – ma Magyarországon már szinte minden, kevésbé fontos – helyen is a haverok, a rokonok stb. ülnek. Hogy az ország szellemi tőkéjéhez hozzájárulók közül egyre többen külföldön keresnek élhető körülményeket. Hogy aki nem megy el, azoknak a nagy része fillérekért dolgozik multiknak – azokat is utálni kell, persze, csak adókedvezményeket kapnak sok évre –, a filléreket az EU-átlag keresethez mérten kell nézni.

Hogy aki nem megy el, az növelheti a munkavállalók számát, közmunkásként. Vagy, ha egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy elmenjen, mondjuk, x százalékig rokkant, akkor még segélyt sem kap. Vagy, ha nyugdíjas, elégedjen meg az infláció töredékét jelentő emeléssel, azt is négy év alatt adományozza neki a keresztényileg nagyon felvértezett kormánybagázs.

Minden, egy ország életében alapvetően fontos dologról el lehet terelni a figyelmet ezekkel az ocsmányságokkal. A félelem majdnem mindig nagyobb erő, mint a szeretet. A gyűlölet sokkal hatásosabb tud lenni, mint egy olyan felhívás, hogy vasárnap főzzünk együtt a rászorulóknak, és osszuk meg velük, amit összegyűjtöttünk. A kirekesztés és az el nem fogadás sokkal egyszerűbb, mint a megértés, az empátia.

Alantas dolgoknak sokan sokkal könnyebben be tudnak dőlni, mint a felemelő, emberséges cselekedeteknek. Rombolni sokkal egyszerűbb, mint építeni vagy létrehozni valamit.

A tragédia ebben az, hogy bedarál majdnem mindnyájunkat ez a gyűlölködő szemlélet. Már észre sem vesszük, de lassan alig tudunk emberi stílusban kommunikálni – tisztelettel, például -, még akkor is, ha nem értünk egyet a másik véleményével. Folyik a szar a szánkból és a billentyűnkről is. Én sem vagyok kivétel időnként, szégyellem is magam kellőképpen.

MÁS akarok lenni anyaként, nagymamaként. Szeretném visszaszerezni a régi mosolygós saját magamat, amikor egy hír hallatán megvontam a vállam, és azt mondtam: semmi sem tart örökké, ezek is el fognak tűnni a süllyesztőben.

Ezek mikor fognak eltűnni? Hol a tűréshatár? Az ingerküszöb tényleg csak az internet-adó volt, azóta elvagyunk a mocsarunkban, mert belefáradtunk az ocsmányságokba, és úgysem lehet ezek ellen tenni semmit?

Költői kérdés?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!