Október 24,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Úgy érzed, félúton vagyunk már ahhoz, hogy ez egy működő ország legyen?

Sorban, kivétel nélkül minden ellenzéki színezetű csoportban kapom az arcomra a ráolvasást, mert miért ekézem az ellenzéket, most összefogni kell, nem széthúzni.

Annyi a „bűnöm” csupán, hogy a realitás talaján állok, és objektíven gondolkodom. Ez utóbbiért gyakran megkapom a „fideszes troll” stigmát, amit azért nem értek, mert attól hogy gondolkodom, még nem biztos, hogy fideszes vagyok. Szerintem. De ezt mások nem így látják.

Nos mi is az az „elviselhetetlen” álláspont, amit képviselek? Hát az, hogy hatalomból a közérdeket kell szolgálni, ha ez „nem sikerül” – márpedig nem -, akkor az ellenzékhez kell fordulni, amelynek az a dolga, hogy közérdeket képviseljen, a hatalom akaratával szemben. Hát durva tézis, nem? Mindenesetre Európában ez a divat 70 éve, a volt szocialista táborban meg 30 éve. Mi még addig se jutottunk el, hogy egyáltalán beszélni tudjunk erről.

Szóval az van, hogy amikor lemennek a választások, akkor van egy nap, hogy mindenki kiheverje a másnaposságot, ki ezért, ki azért. Aki győzött, az azért, aki vesztett, az pláne azért. Emberek vagyunk. De aztán kezdődnie kell a munkának, azaz a következő választás „szorgalmi” időszakának, amiben ezerrel mennie kell a melónak! Ahogy mondtam, hatalomból közérdeket szolgálni, ellenzékben közérdeket képviselni. A lakosság érdemben megmondja, hogy mit akar, mi az igénye, mi az érdeke, aztán tessék megcsinálni a következő választásig, mert az a vizsgaidőszak. Mérlegre kerül az elvégzett munka, a polgár meg bemegy a választófülkébe, és értékeli az elvégzett munkát egy „X”-szel. Nem bonyolult ez, hidd el nekem!

De hát kérem! Ha hatalomból a csillagok is eltűnnek az égről a haverok zsebében, miközben orvosra meg ápolóra, szociális ellátásra, meg létbiztonságra nem jut, akkor jön az, hogy a lakosság az ellenzékhez fordul, hogy tessék csak képviselni az érdekeinket azért a közpénzért, amiből jól tetszik élni, mert ide, lentre nekünk nem jut még morzsa se! Aki elesett, az úgy is marad, vagy felköti magát, vagy elmenekül, ha egyik se, akkor kínban nyomorog, majd meghal idő előtt.

No, és akkor itt jön a fő bűnöm! Mi a frászt csinál az ellenzék? Szórakoztat, tyűháztat, és egymásnak forgatja az embereket. Úgy sorolják a hatalom bűneit, mintha nem az ő dolguk lenne tenni ellene! Közben meg hülyítik az érdeklődőket, hogy „jó-jó”, „majd-majd”, bármi is fontos lenne, azt „ne most!”, „még nincs itt az ideje, „majd – majd”. Aztán meg „hát már késő!”, és kezdődik előről! „Jó – jó”, „majd – majd”. 2014, 2018, és persze „majd” 2022! Na azt figyeld! Hú majd akkor! Most még ne! „Nincs itt az ideje!” „Maradj ki belőle!”, „Ne vegyél részt!”, „Maradj otthon, maradj Európában!” Azt hadd kérdezzem már meg, hogy 2016 óta Európában vagy? Jó, persze! Földrajzilag igen, de a béred európai? Az ellátásod európai? Ha megbetegszel, ha elveszted a munkád, ha szülni mész, ha daganatod van, ha öreg vagy? Nos?

És kevesebb mint két év múlva parlamenti választások lesznek! Úgy érzed, hogy félúton vagyunk már ahhoz, hogy egy működő ország legyen Magyarország? 2022-re egy gyökeres változás víziója lebeg a szemünk előtt. Tíz éve immár. Mint amikor egy tervrajz alapján veszel egy szép házat, tíz éve fizeted a törlesztő részleteket, viszont majd csak két év múlva költözhetsz, de még az alapot sem ásták ki. Már rég ráment a gatyád, az emberi kapcsolataid, a jövőd, és csak a reményed maradt, hogy hátha túléled a mai napot.

Mondd – te, aki most ezt olvasod -, miben reménykedsz? Mi a jele annak – mert biztosíték az nincs! -, hogy tényleg úgy lesz? Hogy 2022-ben megfordul a világ, onnantól minden rendben lesz? Csak még egy kicsit bírjuk ki, „tartsunk ki, elvtársak!” Nem ismerős? Volt már ez a lemez, rongyosra hallgattuk, aztán amikor beszakadt a mondóka, kiderült, hogy „választási csalás volt!” Az, persze! 2014-ben is, meg 2018 – ban is, azóta meg minden más. Kormányváltás az ugye semmiképp! „De majd – majd!”

Akkor most azt kérdezem, hogy Karcag, Gánt, Mohács, ezekkel mi van? A nagy összefogásban, a 2022-re készülésben (mert ugye „majd”, „nem most!”) ezek úgy diszkréten elestek, győzött a Fidesz.

Értem én, hogy majd 2022 lesz a nagy durranás, de addig nem kéne egy kicsit gyakorolni? Ellenállogatni, felszólalni helikopterezés ügyben, markánsan odalépni, amikor a foci szurkoló viháncolhat Pesten, de a külföldön dolgozónak karantén, meg hát időközi választásokat is kéne nyeregetni, meg ilyenek. Úgy a látszat kedvéért, hogy van az ellenzékben vitamin.

Csak Mészáros Lőrinc arany mondatát tudom idézni: „Legyetek bátorok!”

És tényleg legyetek! Vagy egy markáns változáshoz, vagy a nyomorban elpusztuláshoz!

Szóval?

Nagy Szilveszter

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!