Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Rendszerré érik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Érdekes vita bontakozott ki a törökbálinti képviselőtestület szeptember 30-i ülésén. Törökbálint az a város, ahol a tavalyi önkormányzati választáson az ellenzék hét mandátumot szerzett, szemben a Fidesz öt mandátumával. Csakhogy a listán bejutó MSZP-s képviselő – arcul csapva választóit – csatlakozott a Fideszhez, és így minden lényeges szavazásnál 6-6-os patthelyzet alakult ki. (A renegát szocialistát, aki megmentette a helyi Fideszt a teljes bukástól, állítólag kirúgták az MSZP-ből.) A patthelyzet következtében nem alakultak meg a bizottságok, ahol komoly előkészítő munka folyhatna, és ahol információkat lehetne kapni. Így aztán a Törökbálint Holnap néven futó hattagú ellenzék kénytelen közérdekű adatigénylést beadni, ha valamit meg akar tudni. Márpedig sok mindent szeretne megtudni, mert az előző ciklusban sok furcsaságot – köztük pénzügyeket – talált.

Ez a patthelyzet annyira tetszett a fideszes polgármesternek, hogy nem is igyekezett rajta változtatni. Ehelyett minden hatalmát, eszközét és befolyását egyetlen cél szolgálatába állította: lejáratni kíváncsi ellenzékét. Eszköze és ötlete pedig volt bőven. Ha a hatok nem szavazták meg az ellenőrizetlenül költhető polgármesteri keret nagyságát, akkor közhírré tette, hogy „akadályozzák az önkormányzat munkáját”. Ha ragaszkodtak ahhoz a testületi határozathoz, hogy a vegyi szúnyogirtásról álljanak át a biológiaira, akkor „önös politikai érdekeikből kiszolgáltatták a lakosságot a szúnyogcsípésnek”. A polgármester önkényes működését akadályozó sok apró lépés a fideszes propagandában így állt össze: „ezek csak rombolni tudnak, építeni nem”.

Azért minden információszerzési nehézség ellenére kezdtek kiderülni a disznóságok. Például az, hogy az új városháza építésénél megsértették a közbeszerzési törvényt, és emiatt súlyos milliókat kellett büntetésül fizetni. Vagy például az, hogy a polgármester a nyilvánosság teljes kizárásával értékes telkeket adott el féláron. (Törökbálinton minden telek értékes.) Utóbbiból rendőrségi ügy is lesz, nem tudni, milyen eredménnyel.

Amikor a közbeszerzési bírság kapcsán a hat ellenzéki képviselő fölvetette a felelősség kérdését, a polgármester és fideszes társai egészen különleges módon reagáltak. Nem azt mondták, hogy bocsánat, tévedtünk, és ezzel több milliós kárt okoztunk a városnak, hanem előadták, hogy azért csaltak, mert ez hasznot hozott volna a városnak. Hősi tettként állították be a törvényszegést, amit a város érdekében követtek el. Majd ugyanazzal a lendülettel azt kezdték firtatni, hogy ki „jelentette föl” őket a közbeszerzési bizottságnál. Kezdett formálódni a Fidesz újabb kampánytémája: a várost eláruló ellenzék képének fölfestése.

És itt álljunk meg egy pillanatra! Adott egy polgármester, aki elvileg a törvényesség őre. Ő és kormánypárti elvtársai elfogadható, sőt dicséretes tettnek tartják a törvényszegő ügyeskedést, ha az a „város érdekét” szolgálja. Azt pedig, aki őrködni akar a törvényesség fölött, árulónak bélyegzik, aki a város érdekei ellen cselekszik. Persze törvénytelenségből van kiről példát venni. A magyar miniszterelnök évek óta figyelmen kívül hagyja a strasbourgi bíróság és a magyar Alkotmánybíróság határozatait, mert bosszút akar állni Iványi Gáboron. A törökbálinti példa azt mutatja, hogy rendszerré érik a becstelenség.

De vajon valóban az a város érdeke, hogy működése törvénytelen stiklikre épüljön? És a törvénytelen stiklik mocsarában hogyan lehet észrevenni, amikor már nem a város, hanem valaki más érdekében csalnak? Mint ahogy a féláron eladott önkormányzati telkek esetében nem is hivatkoztak a város érdekeire, hiszen ezzel nyilvánvalóan megrövidítették a várost. Ha egy polgármester megszokja, hogy következmények nélkül hághatja át a törvényeket, akkor a település lakói nem sok jót várhatnak. Akkor az önkénynek semmi nem fog határt szabni. Egy szép napon majd elkergetik a párttitkár szomszédját, mert nem tetszik neki, hogy éttermet üzemeltet mellette. Vagy elveszik Józsi házát, mert megtetszett egy potentátnak.

Ez az „árulós buli” olyan jól jött a polgármesternek és csapatának, hogy úgy vélik, ha most lenne a választás, simán nyernének. Már pedzegetik, hogy a patthelyzet egyetlen feloldása egy előrehozott választás lenne. Az eredményt nem merném megjósolni, de ha lesz, egyet biztosan meg lehet majd tudni: felnőtt-e már a város arra a polgári szintre, hogy belássa, a törvények betartása védelmet ad a hatalmasságok önkényeskedésével szemben, vagy nem nőtt fel, és a zavarosban halászást választja.

Andor Mihály