Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


„Remek beszéd volt, nagyon jó!”

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy ismerősöm átküldött egy felvételt Szijjártó Péterről, amin a külügyminiszter – aki rendszerint a szabadságán is dolgozik – vasutast játszik láthatósági mellényben. No, nem holmi kalauzt vagy forgalmistát, hanem egy nagy vasútépítőgépet ismerő – annak működését még Mészáros Lőrincnek is elmagyarázni próbáló – komoly vasútszakértőt. Figyelem a kisfilmet. Kicsit émelygek, közben rájövök, hogy az esemény a V-Híd Építő Zrt. gépbemutatóval egybekötött múlt pénteki születésnapi zsúrja rendezvénye. Pereg a jelenet, vágás, lekerül a sárga mellény, a miniszter már jól szabott öltönyében beszél. De mit?

„Ezeket a munkákat, amiket ezzel a géplánccal a V-híd el fog végezni, eddig csak külföldi vállalatok tudták teljesíteni. Nekik kellett fizetni, rájuk voltunk utalva, rájuk kellett várni, az ő kapacitásaiktól, szabad kapacitásaiktól függünk. Mostantól kezdve viszont nem leszünk rájuk szorulva, nem leszünk ráutalva arra, hogy német, vagy francia vállalatok ottani fejlesztések menetrendjeibe éppen hogyan tudják belesuvasztani a magyarországi munkákat. 2004-ben édesapáméknak, magyar vállalkozóknak, még el kellett adni a saját vállalatukat egy nagy német vállalatnak, amely aztán behozta ezt a gépsort, gépláncot Magyarországra, hogy lehessen vele dolgozni. 16 esztendővel később pedig egy magyar vállalat megveszi ezt a gépláncot a német vállalattól és magyar tulajdonba helyezi.”

„Remek volt a beszéd, nagyon jó!” – hangzik el egy férfitől, aki talán a nagy kék gép gyártójának megbízottja lehet. 

„Megtettem, ami tőlem telt. Ez személyes volt nekem, és hát mindig ezek a legjobbak!” – érkezik az őszinte és illedelmes válasz.

Ez vajon vicc? – gondolkodtam el (nem először mostanában), aztán lázasan elkezdtem keresni a forrást, hogy hiteles-e. Láss csodát, a link nem a Hírcsárdához vitt, az anyag valóban ott volt a külügyminiszter hivatalos oldalán. 

Jól van, az eset valóban megtörtént – nyugtáztam. De az, hogy lehet, hogy a nagyon jó beszédből kimaradt, hogy Szijjártó Péter apukája, Szijjártó István, nem csak remek magyar vállalkozó volt, hanem az első magyar vasútépítő kartell egyik, majd legfontosabb szereplője is? A legfontosabb státuszt akkor nyerte el, amikor feldobta az üzlettársait. 

Véteni „a magyar – és nem magyar – vállalkozóknak”, a magyar jog ellen azzal, hogy a piac önszabályozó rendszerébe beavatkoznak? Hát, nem szép dolog. Ám feldobni a többieket, az kifejeztetetten csúnya. 

Rákerestem, hogy miket írt a korabeli szabad sajtó a papáról, akit fia áldozatként említ a felvételen. Nem győztem válogatni a felajánlott tartalmak között, megpróbálom összefoglalni röviden.

Szijjártó István sokáig tulajdonosa és vezetője volt az 1991-ben alapított győri, Vasútépítők Pályatervező, Kivitelező és Iparvágány-fenntartó Kft.-nek, amely több vasútvonal-rekonstrukciós közbeszerzési eljáráson is igen sikeresen szerepelt.

„A vállalkozás, amelynek sokáig meghatározó részvényese is volt, szépen fejlődött: 2002-ben, az első Orbán-kormány utolsó évében például 702,2 millió forgalom mellett 33,3 millió forint adózott eredményt produkáltak, amelyet osztalékként a tulajdonosoknak ki is fizettek. A Vasútépítők 2009-ben már 3,51 milliárd forint árbevételt ért el 122,2 millió forintos mérleg szerinti eredmény mellett.

Osztalékfizetés ebben az évben nem volt. Utóbbi év azért tekinthető meghatározónak, mert ekkor Szijjártó István még teljes egészében részt vett a társaság vezetésében. A következő év júniusában ugyanis távozott az ügyvezetői székből. Ezzel együtt 2012-ig résztulajdona megmaradt a társaságban a »Szijjártó István által képviselt tulajdonközösségen keresztül«.

Vezetése alatt a vállalkozás részt vett többek között a Budaörs és Biatorbágy, a Pilisvörösvár és Esztergom közötti vasútvonalak korszerűsítésében, de a Mercedes iparvágányainak elkészítésén is dolgoztak. A legemlékezetesebb ügy körülöttük azonban nem ezekhez a munkákhoz köthető, hanem a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egyik 2010-es kartellvizsgálatához – írta a nol.hu.

„A »kőkemény« kartellben való részvétel miatt a hivatal 7,1 milliárd forint bírságot szabott ki a Colas Zrt.-re, a Mávépcell Kft.-re, a MÁV MTM Rt.-re és a Szentesi Vasútépítő Kft.-re. A GVH indoklása szerint a cégek 2004-2005-ben a magyarországi vasútvonalak, vasúti vonalszakaszok felújítására, átépítésére, rehabilitációjára kiírt közbeszerzési eljárások kapcsán előzetesen megállapodtak a piac felosztásáról, annak elveiről és egyes esetekben a győztes személyéről. A Vasútépítők Kft. is részese volt a csoportnak, és így persze a GVH-vizsgálatnak is. A hivatali jelentés szerint azonban nem kaptak bírságot, mivel az eljárás során az engedékenységi politika keretében együttműködtek a GVH-val, azaz »feldobták« a cégeket, s közreműködésükkel derítettek fényt a társak tevékenységére. Az említett 2004-2005-ös időszakban Szijjártó István a Vasútépítőkben résztulajdonos is volt, és vezette is a vállalkozást.”

A HVG így ír 2011. július. 6-i cikkében:

„Nem tett feljelentést a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a Vasútépítők Kft. segítsége révén feltárt kartellezési ügyben – közölték a hvg.hu-val. A versenyhivatal szerint azért nem tettek feljelentést, mert a jogsértés még a büntető törvénykönyvben bevezetett változás előtt történt. A kartellban részt vevőktől egyelőre a kiszabott hétmilliárd forintos bírságot nem tudják behajtani, mégpedig éppen a Vasútépítők Kft. által indított per miatt.

A Vasútépítők Kft., a Colas Zrt., a Swietelsky-csoporthoz tartozó Mávépcell Kft., a jelenleg felszámolás alatt lévő MÁV MTM Rt. és a Strabag-csoport tagjába tartozó Szentesi Vasútépítő Kft. 2004-ben és 2005-ben vasúti felújításokra és átépítésekre kiírt közbeszerzési eljárások pályázati anyagáról beadásuk előtt egyeztettek annak érdekében, hogy a megszerzett munkákból mindannyian jól járjanak. A tenderek összértéke 24 milliárd forint volt.

Az ügy azonban a versenyhivatal tudomására jutott, s a miniszterelnök szóvivőjének, Szijjártó Péternek az édesapja, Szijjártó István által vezetett Vasútépítők Kft. információi és bizonyítékai révén sikerült felderíteni. A jogsértőkre 7,178 milliárd forintos bírságot szabtak ki. Ez alól mentesült az engedékenységi politikában részt vevő Vasútépítők Kft.”

Bonyolult végkifejlet, ahogy ezt a díszfideszesek körül már megszokhattuk. Kiskapuk, lehetőségek, jogi csűrcsavarok végén pedig „a magyar vállalkozó” jól jár, illetve nem annyira rosszul, mintha nem ő lenne „az a magyar vállalkozó”.  

Egy biztos, én még – szerencsére – nem voltam olyan közegben, ahol a besúgás, üzlettársak, haverok, feldobása, vádalkukba menekülés, spicliskedés túl népszerű lett volna, ezért erősen meglepett, hogy a kisfilm elején, a minisztert fogadó férfi ezt mondta: „Édesapja komoly vasútépítő, úgyhogy nagy tisztelettel tudunk csak beszélni róla”. Fura világ…

Úgy hiszem, hogyha az én apám tette volna ezeket, akkor biztos nem büszkélkednék vele, sőt elkerülnék minden ezzel összekapcsolható ügyet, visszaszámlálás utáni ünnepélyes gombnyomást. Persze nem vagyunk egyformák, Szijjártó Péter nem az a szégyenkezős típus. Sem a csalás, sem a lopás, és ahogy most kiderült, a besúgás sem zavarja oly nagyon. Emiatt persze számoljon el ő magával, mi viszont ne feledjük el a „szép beszédek” hátterét és az azokból kimaradó részleteket!

Forrás:

https://hvg.hu/itthon/20110705_szijjarto_ceg_kartellezese_kapcsan_nem_te

https://index.hu/gazdasag/magyar/2010/06/09/hetmilliardos_gigabirsag_vasutas_kartellert/ 

http://nol.hu/belfold/szijjarto-apjanak-nem-okozhattak-gondot-a-milliok-1488703