Ma sem keltem fel hiába, az már hajnali hatkor kiderült, amikor félkómában, a kávésbögrét még csak szelíden markolászva elolvastam Orbán Viktor írását a Magyaridők Nemzetben. Azért vetemedett írásra népünk bölcs vezére, mert nem volt szabadegyetem a határon túl, sem polgári piknik határon innen. A vírus meggátolta az Erdélyből hazaüzengetést és az össznépi kondérból zabálást – szigorúan meghívottaknak -, Orbánban alighanem benne ragadtak a világmegváltó gondolatok, mostanra meg már erjedni is kezdtek. Valahogy ki kellett adnia magából, erre szolgál a hosszas, ám tanulságos esszé.
A kávém elhűlt, mire átrágtam magam ezen a speciálisan kipcsak, ugyanakkor nyomokban Gogolt idéző – bár az ő zsenialitását nyomokban sem tartalmazó, csupán a naplóírás szokására hajazó – kásahegyen. Sok újdonságot nem leltem benne. Olyan érzésem volt, mintha ugyanazt az avas szalonnabőrkét tálalná fel a drágaszép miniszterelnök úr, mindig átrendezve a tálcán, hátha úgy ínycsiklandóbb lesz. Fogalmazhatok egyszerűbben is: a régebben összetákolt – többségében összelopkodott, mert saját kútfőből nem nagyon szokása merítkezni – hangzatos lózungokat olvashattam, immár ezredszer. Soros György, az ősellenség, migránsokkal akarja elárasztani véráztatta anyaföldünket, mely a magmáig keresztény és ősi. Az Unió geci és hülye. Oroszország és az USA a jövő. A libernyákok legyőzendő, eltaposandó, kiirtandó gazok. És majd az olasz választások döntik el, hogy Európa jobbra, avagy balra fordul.
Orbán le fogja győzni a vírust, ám valójában egyetlen dolog érdekli: a 2022-es választás megnyerése, a hatalom megtartása. Mindent ennek rendel alá, ahogy eddig is tette. Ez a hosszúra sikerült naplórészlet nem másról, mint a trónba kapaszkodó rémült kisember nyüszítéséről szól.
Reményeim szerint így, egy sikeres járvány elleni védekezéssel, felizmosított egészségüggyel, soha nem látott magasságba lendített gazdasági növekedéssel, teljes foglalkoztatással, még a korábbiakat is túlszárnyaló otthonteremtési boommal és a visszaépítés alatt álló 13. havi nyugdíjjal érkezünk meg a huszonkettes választáshoz.
Úgy, hogy közben nem lesz nyugtunk a baloldaltól sem, akikre még most, a legnagyobb nehézségek, egy világjárvány idején sem lehet számítani. Csak a fúrás-faragás, a nemzeti erők és összefogás gyengítése, orvlövészet az ország védekezését irányító szakemberekre és politikai vezetőkre, be- és elárulás Brüsszelben, gáncs és cselvetés. Nekünk ez a baloldal jutott. Ráadásul most a Jobbikkal besűrítve. Most együtt dunsztolódnak a befőttesüvegben. Az ember nem is tudja, sírjon vagy nevessen.
S bár a látvány szórakoztató, a tét azért óriási, ahogy az lenni szokott itt, a Kárpát-medencében. A szabadságunkról lesz szó 2022-ben is.
Kell azért valami önfeledt pofátlanság ahhoz, hogy a teljhatalom birtokában is folyamatosan rettegő egykori liberális, ma keresztény és konzervatív köpönyeggyáros pávatáncos harcba trombitálja a híveit akkor, amikor éppen lenne mit tennie miniszterelnökként a járvány terjedésének akadályozása, és a társadalmi leszakadás meggátlása terén. De mint eddig, Orbán most is magasról tesz az ország lakóira. Mindenről saját maga jut eszébe, a saját teljhatalma, a saját diadalmas uralkodása ember és vagyon felett. És már nem is titkolja, mit akar egészen pontosan.
Nem érdemes ámítani magunkat: a globális elit ugyanezt a stratégiát fogja alkalmazni Magyarországon a 2022-es választási küzdelemben.
Eszközük a már többszörösen bukott baloldal, amelynek vezére Gyurcsány Ferenc, ifjúsági szervezete a Momentum, dollármilliárdos szponzora pedig Soros György. A múlt erői ők, akik egyszer már tönkretették az országot.
Az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront.
2022-ben döntő ütközetre készülnek. Mögöttük lesz a nemzetközi média, a brüsszeli bürokraták és a civilnek álcázott NGO-szervezetek. Nem lehet kétségünk, a hatalomért és a pénzért mindent meg fognak tenni. Ideje nekünk is hadrendbe állni. A kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre. Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek.
Szóval Orbán felszólította a híveit, hogy készüljenek, mert kilovagolnak a kolbász elleni csatába. Hogy miért nem Németh Szilárdnak szólt ebben a válságos helyzetben, azt el sem tudom képzelni.
Ennek az országnak egy olyan miniszterelnök jutott, aki liberális korszakában a konzervatívokat gyűlölte veszettül, majd amikor úgy látta, üzletileg sokkal kifizetődőbb kereszténynek és konzervatívnak lenni, akkor a liberálisokat kezdte el gyűlölni. Mostanra valószínűleg rájött, hogy egyáltalán nincs bebetonozva a hatalomba, simán megbukhat 2022-ben, ha a rendszer nem tud annyit csalni, amivel kompenzálni lehetne az ellenzéki összefogást. Miután nem buta, csak aljas, nyilván azt is tudja, hogy egy komoly egészségügyi és ezzel párhuzamosan egy gazdasági válságot csak olyan kormány képes túlélni, amelyik nagyon jól teszi a dolgát az ország érdekében, az ő kormánya esetében erről szó sem volt eddig, most pedig már idő nincs arra, hogy módosítson a dolgokon.
Nem maradt más lehetőség, mint a nyílt szembefordulás az ország lakóinak legalább a felével szemben. A választásig valószínűleg sokkal több, mint felével. Ha polgárháború kell a győzelemhez, ám legyen polgárháború, az sem túl nagy ár. Főként, hogy most sem ő fizeti azt az árat, hanem reményei szerint majd a hívei, a rajongói, a lekötelezettjei. Azok majd kilovagolnak érte a csatatérre.
Egy haszna volt annak, hogy végigolvastam ezt a beteges szózuhatagot. Már tudom, honnan származott az Alapjogokért Központ korcs kampánya a vicsorgó Molotov-koktél dobálókkal, a haslövésre váró katonákkal és az egész háborús uszítással együtt. Készüljetek.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.