Edgar cikkéhez szerettem volna hozzászólni, aztán írás közben valahogy kinőtte a hozzászólás méretet.
Sajnos Magyarországon az emberekhez tisztelettel és alázattal való hozzáállásnak nincs kultúrája. És úgy általában is ez a két dolog nagyon hiányzik a mindennapokból. Értem én, hogy érvényesülni és boldogulni kell az életben, de miért nem lehet a win-win helyzetekre törekedni? Miért kell mindenáron a másikat alárendelt szerepbe kényszeríteni? Attól senki nem lesz több, még ha azt is gondolja.
Néha elég lenne csak egészen picit engedni, hogy mindenkinek jó legyen, de nem. Csak azért is ragaszkodunk a saját (vélt) igazunkhoz.
Ez megint csak a vitakultúra teljes hiányát mutatja. Nem vagyunk képesek tisztelettel és türelemmel meghallgatni a másikat, vagy amennyiben esetleg mégis meghallgatjuk, el sem gondolkodunk rajta, csak lesöpörjük az ellenvéleményt a virtuális vitaasztalról.
Pedig a normális menete a dolgoknak az lenne, ha a vitapartner mond valamit, azt mi meghallgatjuk, elgondolkodunk rajta, végiggondoljuk, hogy az ő álláspontja vagy annak egy része miként egyeztethető össze a miénkkel, aztán közöljük, hogy milyen eredményre jutottunk. Természetesen utána ezt joggal elvárhatjuk tőle is. És ez megy mindaddig, amíg egy mindkét fél számára előnyös megállapodás nem születik. Sajnos az esetek többségében csak a kevésbé rossz megoldásokat keresik a felek, pedig ugyanannyi energiával meg lehetne találni az optimálisat is, amikor mindenki elégedetten áll fel az asztaltól, nem pedig kevésbé csalódottan.
És itt még szerepet kap a nagyvonalúság is. Sokszor csak azért ragaszkodunk értelmetlenül olyan dolgokhoz, amik számunkra egyébként egyáltalán nem is fontosak, hogy a másikat megalázzuk, illetve a saját felsőbbrendűségünket bizonyítsuk (azt is általában csak magunknak). Pedig ha figyelnénk a masikra, könnyen tudnánk nagyvonalú gesztusokat tenni olyan dolgokban, amik számunkra marginálisak, a partnerünknek viszont nagyon fontosak. Ezáltal szerintem sokkal nagyobb és őszintébb tiszteletet lehet kivívni, mint holmi felsőbbrendűség bizonygatásával.
Nyilván sajnos nem lehet minden helyzetben ilyen végeredményre jutni, de az így megoldható konfliktusok aránya szerintem 80-90% körül lehet.
Ehhez természetesen normális és morális hozzáállás kell mindenhez. Na ezt tessék tanítani, ne pedig alternatív történelmet meg nemzeti tornaórát!
bircanyeerow
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.