Egyik ismerősöm tette ki a Facebookra egy hithű hazafi hozzászólását:
Miért kell folyton kifigurázni az igaz magyarlelkű embereket? Vessetek rám követ, de ha csak annyi kellene egy Erdély visszaszerzéséért indított háborúhoz, hogy Orbán miniszterelnök úr székletéből fogyasztanom kell, hát istenemre megtenném hazámért és a magyar nép miniszterelnökéért.
Láttam én már sok furcsaságot életemben, de ez azért felülmúlja az összes eddigit. Hogyan jut el valaki a gondolkodásában idáig, hogy ezt képes legyen kiadni magából? Miféle eszmerendszer az, ahol az igaz magyar lélek legfőbb ismérve, hogy akár még ezt is megtenné a hazájáért és a magyar nép miniszterelnökéért? Nem mintha feltételezném, hogy létezik ilyen elvárás a hazafiakkal szemben, de maga a felajánlás túlontúl beszédes. Arra utal, hogy az Alapjogokért Központ által elvetett magok nagyon is termékeny talajra hullottak, még akkor is, ha most egyre azt próbálják magyarázni, hogy a plakátjaik nem is uszítóak, csak az ellenzék magyaráz bele azokba mindenféle nem létező ártó tartalmat. A hívek pontosan értik az üzenetet és szemlátomást egyet is értenek vele. Elvégre száz év eltelt a trianoni békediktátum óta, megbűnhődtünk már kellőképpen, ideje felülvizsgálni az akkori döntést és begyógyítani a sebeket.
Ez a folytonos trianonozás különösen az utóbbi években vesztette értelmét, mióta a határok az uniónak köszönhetően átjárhatóak, semmi nem akadályozza a környező országokba való utazást, sőt, aki akar, át is költözhet egyikből a másikba, munkát vállalhat, vállalkozása lehet külhonban, egyszer elmondhatnák, mit szeretnének ezen kívül? Az elcsatolt területeken élők számára ugyanúgy adott ez a lehetőség, most már ráadásul magyar állampolgárok is lehetnek. Az erdélyiektől olyat nem hallani, hogy Magyarországhoz vágynak csatolódni, ők autonómiát szeretnének, ami azért más. Vajon ha elnyernék az autonómiát, azzal beérnék végre az itteni magyarok? Vagy az se felelne meg?
Egy másik helyen valaki azt szögezte le, ha nem lett volna Trianon, ma Magyarország Európa egyik vezető hatalma lenne. Először is jó lenne végre tudomásul venni, hogy Trianon mégiscsak volt, ráadásul előzményei is voltak, okkal csattant az az ostor, és nagyon nagy szerepük volt benne az akkori nagyhatalmi elképzeléseinknek. Megtörtént más népekkel is, hogy ideig-óráig rossz politikát folytattak, a vesztes oldalra kerültek, de képesek voltak tanulni belőle. Sokat tudnának mesélni erről a németek, franciák, japánok például. Érdemes lenne alaposan elemezni azt a nagy igazságot, mely szerint az igazán ostoba mindig ugyanazt a hibát követi el, mégis más eredményt vár.
Mint ahogy azt a másik közismert mondást is, hogy nem a méret a lényeg. Egy ország elismertsége nem attól függ, mekkora. Vannak hatalmas országok, amelyeknek nincs nemzetközi súlya, ugyanakkor pici országok is képesek nagy tiszteletet kivívni maguknak anélkül, hogy bárkit legyőznének háborúkban. Svájc feleakkora, mint Magyarország, lakosainak száma nem éri el a kilencmilliót, ki vitatná, hogy tekintélye van az országok között? Ausztria valamivel kisebb nálunk, a lakosainak száma is kevesebb, mint Magyarországé, ráadásul birodalmi múltra tekint vissza, azonban a nagyságának az első, majd a második világháború után kénytelen volt búcsút mondani, ezek után nem siratják az elveszett osztrák dicsőséget, hanem kinyilvánították semlegességüket, eredményeiket mindenki elismeri. Mi ezzel szemben száz éve nem vagyunk képesek lenyelni a békát, visszacsatolásról ábrándozunk, mert Magyarországot mindenképpen naggyá kell tenni négyzetkilométerekben is.
Szánnivalóak ezek az emberek, akikbe belecsontosodott már ez a rögeszme, akik ma is a Nagy Magyarország térképét nézegetik elhomályosuló szemekkel, akik naponta kapják a hazafias infúziót a nemzeti kormánytól, nehogy szembesüljenek a valósággal és ilyen elképesztő vallomásokat tesznek az önnön igaz magyarságukról. Nem látni olyan törekvéseket, amelyek arra irányulnának, hogy végre térjen már mindenki napirendre a múlt fölött, inkább az a szándék, hogy azok is így gondolkodjanak, akik eddig nem tették. Hiszen nem is magyar, akinek nem fáj Trianon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.