Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi egyre kevesebb helyen tudunk majd megszólalni, ő meg egyre erősebb lesz. Ez kell? Úgy látom, igen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A minap felhívtam a keresztapámat, mert születésnapja volt. Ha másért nem is, azért mindenképpen jó, hogy megkereszteltek anno a szüleim, mert így megismerhettem őt. Hálás leszek neki, amíg élek. Apám helyett apám volt, és sokat tanultam tőle, az élet bármely területéről volt is szó. A sorsom engem vidékre sodort, immáron 20 éve nem lakom a fővárosban, nem is nagyon szeretek feljárni, csak ha nagyon muszáj. Ebből kifolyólag a találkozásaink, amelyek régen sokkal sűrűbbek voltak, megfogyatkoztak. Nem beszélve arról, hogy neki is unokái születtek, nálam is zajlik az élet, egyre ritkábban tudunk találkozni, vagy beszélni.

Pont ott lakik a Stáhly utca és a Vas utca sarkán, tulajdonképpen a SZFE-epicentrumában, élőben, nyitott ablak mellett hallgathatta végig a beszédeket, és napi szinten látja, mi zajlik az egyetem bejáratánál. Ő is, akárcsak én, megvetjük ezt a rendszert, azon belül Orbánt külön is. A véleményünk oly egyforma, mint két tojás. Megkérdeztem tőle, szerinte mi lesz ebből? Azt felelte: semmi. Miért? A többiből lett? – kérdezte. Mondom, nem sok. Na látod. De ezek fiatalok és valami elkezdődött – erősködöm. És? – kérdezte. ’56 óta volt ebben az országban bármilyen komoly ellenállás? Volt nemzeti szolidaritás? Nem. A rendszerváltás is okosba ment végbe, sokan észre sem vették, csak azt, hogy már nem elvtársnak kell szólítani a másikat, és nem egy üzembe vagy TSZ-be ment be dolgozni a melós, hanem egy KFT-be vagy BT-be. Ennyi. Akkor is szart mindenki a másikra, most is. Mindenki elvan a saját világában, legyen meg, ami kell, a többi le van szarva. Igaza van? Igen.

És mondom: ezekkel mi lesz? Semmi. Majd lemegy a Szuperkupa döntő, utána beküldenek egy covidos pizzafutárt vagy egy orbánista  egyetemistát, akit összekennek a vírussal, hogy fertőzze össze a többieket is. Aztán bemennek, hogy fertőzött az intézmény, mindenkit kihoznak, Vidnyánszky bemegy a kifertőtlenített épületbe, átveszi az irányítást, és ennyi volt. Mondom, az igen. Benne van? Benne. A rádiót is be fogják zúzni, tévét régóta nem néz, mert ott már nincs néznivaló. Igaza van? Igen. Ha a Klubrádió megszűnik, majd honnan, melyik másik rádióból lehet még hiteles hírekhez jutni? Sehonnan, válaszoltam. 2021-ben majd megint Szabad Európát kell hallgatni, hogy megtudjuk az igazságot? Igen. Azt kérdezi: minek vett tankokat? Hadseregünk sincs. Minek? Tényleg, minek? – kérdezem. Lehet, hogy arra készül, hogy amennyiben nem nyer a választásokon, akkor beveti ellenünk? Lehet – mondta. De ezek nyerni fognak, hidd el. Ha meg nem, akkor is már minden a nevükön van telekkönyvileg, majd szépen megszívatnak mindenkit. Vagy ha nyernek, és netán mégis fellázad a nép, majd lesz mivel megvédeni a Karmelitát. Tényleg. Miért? A fővárossal nem ezt csinálja? Ki fogja véreztetni őket és kész. Nincs, alig van felület, ahol szólni lehetne. Se plakát, se média, se újság. Akkor hogy? Sehogy. Igaza van megint. Jókat írsz – mondja nekem. Köszönöm. De most elkeserítettél. Ő is elkeseredett. 10 éve jár tüntetni, az elején még osztogatott is Facebookon, már nem. Nincs értelme. Kap rá 2-3 t a 300 ismerősétől? És akkor mi van? Igazad van. Jó éjszakát, majd beszélünk.

Most mit mondjak erre? Belegondoltam abba, hogy pédául mi itt ezen a felületen igyekszünk naponta megküzdeni az igazságért, próbálunk lelket tartani azokban, akiknek erre igényük van, és persze saját magunkban is. Mire megyünk vele? Koptatjuk az ujjunk végét. Aztán mit tudunk tenni? Maximum annyit, hogy összekapaszkodunk, és elmondjuk holnap is, hogy megbolondult az ország és a vezetője, tartsunk ki. De meddig? Majd egyszer talán eltakarodik, de addig hagyjuk, hogy azt csináljon, amit akar? Ennyire immunis a társadalom, ennyire nincs szolidaritás? Ennyire beszari szervilis ország vagyunk? Tisztelet a kivételnek.

Így ebből nem lesz kormányváltás. Miután Orbán azt látja, hogy naponta nyugodtan tönkretehet valamit, meg is fogja tenni, és mi egyre kevesebb helyen tudunk majd megszólalni, ő meg egyre erősebb lesz. Ez kell? Úgy látom, igen. Szégyellem ennek az országnak a lakóit. Nem érdemelnek mást, csak ezt, ami van. A demokráciával nem tudnak mit kezdeni, azt sem tudják, mi az. Ide Orbán kell, most már én is azt mondom, nem érdemel ez a nép mást. Orbán olyan, mint az ország, az ország olyan, mint Orbán. Mindenki, aki a hatalomban tartja, aki segíti, aki élteti. Mindenki. Szégyellem magam helyettük is. Szégyellem, hogy ennyit tudott ez a nemzet felmutatni 30 év alatt. Gratulálok. De nekem senki ne sírjon, hogy drágaság van, hogy ez nincs, az nincs, hogy az egészségügy így, az oktatás úgy, a gyógyszerek, meg a fasz tudja mi. Egyétek, itt van. Ez kell. Leszarom én is. Most egy kis időre visszavonulok, és a Disztópiára koncentrálok. A gondolataimat legalább nem vehetik el. Remélem, egyszer mindenki megérti, hogy egyedül nem megy, csak együtt. Csakis együtt.

Maradok tisztelettel az olvasók és a kollegák iránt.

A jövő olyan lesz, amilyenné alakítjuk. (Janne Teller)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.