December 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A Színház- és Filmművészeti Egyetem keresztény lerohanásának margójára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán Viktor cárevics megpróbálta lerohanni a színházakat a TAO körüli visszaélések címén, és úgynevezett fenntartóként maga alá is darálta őket – néhány jelentős, gerincét, szuverenitását, autonómiáját megtartó, ahhoz ragaszkodó színház kivételével – magyarán lepénzelte a többit, figyelemmel kísérem a színházi világ körüli hatalmi törekvéseket.

Nem csak azért, mert bizonyos szinten megszólítva érzem magam, akár nézőként, akár más közvetlen és személyes okok miatt, de legfőképpen azért, mert egy olyan világból érkeztem, ahol megtanítottak szeretni és lételemünkké tenni a kultúrát, annak minden formáját, mert ez volt az az egyetlen és utolsó kapocs, amely (akkor nem és most sem gondolkodtunk nemzeti nagyságunkon) hitet, a múlthoz és a jövőhöz kapaszkodót nyújtott. Erdélyben ezért tudtunk fennmaradni, mert egy olyan kultúrát szívtunk magunkba, amely megtanított tisztelni egymást és tolerálni másokat. Ezért tudtunk békében élni egymás mellett – román, magyar, szász, csángó -, mert tiszteltük egymás kultúráját.

Amikor arról olvastam, hogy a kormány az előretolt (gazdasági) kereszténységet hazudó Vidnyánszkyval és egy másodrangú Rátótival – most hadd ne említsem meg azt a személyt, aki az Alapjogokért Központ háborús uszító kampányának egyik guruja, mert ő is a hatalom által kijelölt másik kuratórium tagja – megszólalt a vészcsengő. Hiszen pontosan ugyanezt a technikát és a párbeszéd látszatát keltő, szakmai álca mögé bújtatott hatalmi hablatyot láttam, amivel ez a jöttment kormány szemrebbenés nélkül szétverte a Magyar Tudományos Akadémiát is.

Orbán és hatalma csak az általuk szándékosan lebutított szavazói, a lebutított és szándékosan lerohasztott oktatás, tudomány, egészségügy, kultúra hátán tud megmaradni, mert minden diktatúra ellensége a tudás és a felelős népakarat. A népakaratot már megtörte évekkel ezelőtt, és azóta is folyamatosan ezt teszi: a primitívvé züllesztett  MTVA és a megszerzett közel  500 médiafelület révén elénk szórt egymás elleni gyűlöletszítással, korosztályok, hivatások, szakmák, ideológiák egymással szembefordításával. Már mindent tönkretett, ami ezt az országot előrevihette volna a fejlődés útján. Egy valami viszont még akadálynak számít: a kultúra úgy általában is, de a színészképzés különösképpen.

Ugye nem véletlen, hogy az az ember aki a debreceni Csokonait, a Nemzetit, a Kaposvári Egyetemet is hazavágta, most azt meri mondani az ő szájával – amellett, hogy kvázi megmondja nekem, hogy eléggé magyarnak, eléggé kereszténynek számítok, vagy sem -, idézem:

„A mostani SZFE gyakorlatilag a Katona József Színház iskolájaként működött. Az nem életszerű, sőt nem demokratikus és nem is etikus, hogy egyetlen – kétségtelenül színvonalas és fontos – szellemi műhely ennyire egyeduralkodó legyen egy képző intézményben, amely az adófizetők pénzéből működik. Meg kell találni a módját annak, hogy a képzés sokszínű legyen, és tükrözze a társadalom sokszínűségét is.”

És ezzel el is szólta magát, hiszen lényegében a saját maga által kreált zárt színházi világról beszélt, amennyiben a sikeresen leamortizált színházaikba ugyanazzal a módszerrel verbuváltak nézőket, mint a stadionokba, csak itt még sört nem adnak hozzá, legfeljebb Fidesz-kitűzőket és álkeresztény ideológiát. Ez fáj ennek a dilettáns kormánynak és kiszolgálóinak: hogy nem sikerült összeterelni 10 millió, birkának tekintett embert a fasiszta ideológiával megtámasztott népnemzeti karámjukba. És az a helyzet, hogy ez egyre kevésbé fog sikerülni. Hogy miért? Mert a nemzeti kultúra valódi képviselői, elsősorban a fiatalok ellenszegülnek annak, hogy a kormány és mindenféle politikailag kinevezett alakok összefújják őket valamiféle egyentáborba.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen Fideszben érdekelt Vidnyánszky-félék tartják össze ezt a korrupt, fasisztoid nézeteket büszkén dédelgető bandát. De az az igazság, hogy nem érdekel senkit, talán még a fideszes tábort sem – bár azért meg lehet nézni ezeknek a fideszes szavazóknak a mélyen intellektuális hozzászólásait, amikor színházról, kultúráról, fiatalokról van szó; volt, aki L. Simon oldalán már a rendőri beavatkozást hiányolta -,  hogy az elvtársak politikát vélnek felfedezni az egyetemisták ellenlépéseiben. Hát urak, ti hitvány ebek, ti voltatok azok, akik politikusként szakmaiságnak álcázott politikai nyomást gyakoroltatok a gyerekekre. Erre kaptátok meg azt a választ, amelyre egyikőtök sem számított, mert abban a gőgös hatalmi mámorban, amiben éltek, egyikőtök sem számít már semmilyen ellenállásra. Azt hittétek, hogy ezek a fiatalok ugyanazok a nyuszik, mint akiket eddig lerohantatok.

Hát tévedtetek, elvtársurak. Úgyhogy eköré aztán lehet építeni nemzetközi hatalmakat, békaembereket, hazaáruló ellenzéket, de a bizonyítványotokat nem tudjátok megmagyarázni, akármit is művészkedtek az általatok összehordott trágyadombon. Amely nemzeti trágyadombra már sikerült komplett színházakat, politikusokat, zenészeket, írókat, hírlapokat, iskolaigazgatókat, kórházigazgatókat, és mindenféle álszakembereket összelapátolni, de ezen a trágyadombon már legfeljebb csak kukorékolni tudtok. Ezek a fiatalok, illetve a megmaradt, nem zsarolható színházak tükröt tartanak, és megmutatják ennek a társadalomnak a hibáit. Mert ez az egyik feladatuk. Mert tőletek ezt nem várhatjuk el, tőletek, akik ha kell, történelmet hamisítotok, ha kell, elért eredményeket hazudtok és csaltok el.

A színházak feladata az, hogy a saját eszköztáruk felhasználásával szélesítése a szemléletünket, hogy megértsük a múltat, a jelent, annak minden árnyalatát, amelyet nem a felcsúti stadionban, nem a Puskás Akadémián, nem a PS színvonalán, és nem egy álkeresztény dogma mentén lehet megérteni (mert arra ott vannak a templomaitok, ahonnan sajnos ugyanaz a politikai ideológia ömlik kifelé, amit az állampárt képvisel), hanem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen zajló tanulási-tanítási folyamat során. Amely intézmény falai közül került ki minden színész, színházigazgató. Igen, azok is, akik most köpködik és gyalázzák volt rektoraikat, tanáraikat, iskolatársaikat, színészkollégáikat. És igen, a színház nem egy apolitikus intézmény, hiszen mióta színház a színház, mindig reflektált az aktuális közügyekre, és tükröt állított a hatalomnak. Ez már a királyi fenséges udvari színészet korában is így volt. Persze minden kornak és hatalomnak megvoltak a háztáji költői és hárfásai, akik a mindenkori hatalmasságok hiúságát és nagyságát voltak hivatottak megénekelni. És ugye így már érthető, hogy őfelsége al- és felcsúti Orbán Viktor miért akarja maga alá gyűrni a kultúrát mindenestül, mint egy éhes, csokizabáló Gombóc Artúr.

Mi viszont sokan nem akarjuk, hogy megmaradt színházainkat raktár-színjátszókörökké minősítsék le, ahol vígan lehet köpködni a népnemzeti szotyolát, lehet kolbászt zabálni és böfögni, vígan lehet röhögni a Shakespeare-drámákon, és ahol a legfontosabb vízió a kereszténység és a felsőbbrendű nemzet mítosza mögé bújó hatalom megéneklése. A kipcsak, kazah, azeri, türk, azték, viking (és ki tudja még milyen) mimagyarok ezeréves nemzeti összetartozásának dogmája.

El a kezekkel a színészképzéstől és a színházaktól!

Csoma Gábor

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.