Úgy vélem, éppen ideje adni egyet az egészséges demagógiának (mármint annak, amire a hatalmon lévők csuklóból rávágják, hogy demagógia), még ha ez nehézségekbe is ütközik, mióta már nem menő a stadionok betonját és a letérkövezett nemzeti büszkeséget lélegeztetőgépekre átszámolni. Dőreség is volna ilyet tenni, hiszen ahol kétszer annyit költött egységnyi idő alatt lélegeztetőgépekre a kormány, mint amennyivel a járvány miatt bajba került vállalatokat támogatta ugyanennyi idő alatt, ott nem nehéz belátni, hogy minden valamirevaló hazaáruló hülyét csinál magából, ha jó ötletnek tartja a szájára venni a lélegeztetőgép szót.
Sebaj. Az ország aktuális karmesterei és kasszakulcsának szereptévesztett tulajdonosai valamilyen ismeretlen (vagy nagyon is pontosan ismert?) indíttatásból gondoskodnak arról, hogy minden egyes napon bizonyítást nyerjen, miért ez minden idők legnemzetibb kormánya, amely kizárólag a magyar emberekért, a magyar családokért, minden magyarok felemelkedéséért töri össze kezét és lábát a nagy erőlködésben. Ennek az evidenciának a tudomásul vételéhez nem kell mást tennünk, mint merő rosszindulatból egymás mellé pakolnunk azokat a milliós, százmilliós, milliárdos tételeket, amelyekből kiolvasható, milyen prioritások mentén látszatkormányoznak azok, akiknek valóban a magyar emberek iránti felelősség irányítja minden lépésüket. Főleg egy gazdasági recesszióval kecsegtető világjárvány idején. Amikor már egészen nyugodtan tényként lehet kezelni, hogy semmilyen alakú visszapattanás nem fenyegeti a magyar gazdaságot, legfeljebb a visszaesés mértéke kérdéses.
A demagógia jegyében itt van egy jelentéktelen hír, amely mindenféle kommentár nélkül is elgondolkodtató lehetne még azoknak is, akik nem beszélik az egyetemi autonómia, a művészi és emberi szabadság vagy a mindenféle politikai széljárástól független tudomány nyelvét. Ennek felfogásához semmilyen nyelvet nem kell beszélni: 135,6 millió forintot fizet Kövér László Országgyűlési Hivatala 8 darab kézi csomózású, 8 milliméter flórmagasságú, összesen 269 négyzetmétert beborító új gyapjúszőnyegért azért, hogy a demokrácia lehangoló kirakatává és biodíszletévé züllött Parlament épülete még annál is pompásabb legyen, mint amennyire már most is az. Egy világjárvány idején, szeptember elején-közepén, amikor már tényként kezelendő, hogy 2020-ban semmilyen alakú visszapattanás nem fenyegeti a magyar gazdaságot.
Történik mindez egy egészségügyi és gazdasági (világ)válság idején, amikor a járvány okozta többletkiadások és a mindenkitől elvárható társadalmi szolidaritás dallamára – alig két hetes másik jelentéktelen hír – 95 millió forint kiegészítő támogatást vontak el Iványi Gábor iskoláitól, amelyek iskolák talán kétezernél is több nehéz sorsú, a mélyszegénység feneketlen gödre szélén egyensúlyozó diák számára jelentenek egy lehetséges megkapaszkodási lehetőséget, ha úgy tetszik ugródeszkát az emberhez méltó élet felé. És történik mindez egy rengeteg embert önhibáján kívül nehéz helyzetbe sodró válság idején, amikor szintén a koronavírus-járványra mutogatva vettek el 8,5 millió forintot L. Ritók Nóra hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítványától, ezzel megfelezve az eddig is arcpirítóan nevetséges 17 millió forintos kiegészítő támogatásukat.
Történik ez akkor, amikor újabb 206 000 000 000 (206 milliárd) forintot mozgatnak a költségvetésben innen oda, és szórnak szét a pillanatok töredéke alatt mindenféle jogcímeken úgy, hogy a legtöbb esetben nem csak gazdasági szakemberkenk nem világos, mi köze van ezeknek a kézzel-lábbal elégetett közpénztételeknek a gazdaságvédelemhez, amelyről idejekorán eldicsekedték, hogy történelmi jelentőségű lesz. Adjunk egyet a demagógiának (vagyis annak, amit kormányzati és kormányzati érdekeltséggel bíró körökben önámítás gyanánt annak szokás nevezni), és tegyük fel a kérdést: ha a járvány okozta többletkiadások megszorításokat igényelnek, és mindenkinek meg kell értenie, hogy a gödörből való kimászás áldozatokat követel, hogyan aránylik Kövér 135 millióért vásárolt 8 darab gyapjúszőnyege több száz, de inkább több ezer nehéz sorsú magyar gyerek megfelezett támogatású jelenéhez? Akiknek 8, 10 vagy éppen 95 millió forint egy egész évre vetítve a túlélést jelenti.
Adjunk egyet a demagógiának, és közben gondolkodjunk el azon, hogy amikor a legkiszolgáltatottabbaktól, a legvédtelenebbektől pénzt vonnak el azért, mert ez egy ilyen soha nem tapasztalt, súlyos helyzet, de a járvány egész ideje alatt, a mindenféle szürreális jogcímeken egyébként is tízmilliárdos nagyságrendű közpénzekkel megtámogatott, Orbán kegyéből elismert egyházakhoz most megint odavágnak csaknem 3 milliárd forintot, mit jelent az, hogy a gyermekvédelemre mindössze kemény 30 millió forint jut. Ne mondja senki, hogy ezek nem összemérhető tételek: 30 millió forint gyermekvédelemre, 136 millió forint Kövér szőnyegeire. Mert nekik a magyar gyermekek az elsők, nekik nem kellenek bevándorlók, ők a magyar gyermekekben látják a jövőt, ők ezért áldozzák fel magukat tíz éve. Ezért adnak megint majdnem 2,9 milliárdot az egyházaknak, 4,1 milliárdot a Szijjártó-féle külügynek, 3,8 milliárdot sportlétesítmények fejlesztésére, 37 milliárdot a honvédség fene tudja milyen beruházásaira (a 700 000 000 000 forintos harckocsi beruházáshoz képest aprópénz), vagy 1,79 milliárdot a Nemzeti Olimpiai Központ támogatására.
Egy nem csak papíron büszke és erős országban ilyenkor a saját hívei kérdeznék meg a 135 milliós gyapjúszőnyegen masírozó Kövér Lászlótól – aki szerint nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy igazi magyar gyermeke, 9-16 unokája van -, hogy nem szégyelli esetleg magát? Hogy nem nyílik meg alatta a talaj? Hogy egyáltalán nem sül le a bőr a képéről a négyzetméterenként 504 ezer forintba kerülő gyapjúszőnyegétől, miközben az elvtársai a legnehezebb helyzetben lévőkkel fizettetik ki nem csak a válság költségeit, de ezt az egész arcbamászó, gyalázatos, tizenegy éve tartó nemzeti rongyrázást is? Mert milyen demagóg. kommunista baromság már az, hogy fizessenek a gazdagok, amikor a szegények is fizethetnek, nem igaz?
Aki szerint ezeket a kérdéseket feltenni demagógia, az bátran nemzzen és szüljön unokákat Kövér Lászlónak. Mindazok, akik szerint ezt az embertelenséget szóvá tenni demagógia, akik büszkén vállalják, hogy ezt a rendszert szolgálják, mert meggyőződésük, hogy amit ez a kormány tesz, az a nemzet javára válik, legközelebb gondolják meg ötször, mielőtt a hazaáruló, magyargyűlölő, nemzetellenes jelzőket ráaggatják bárkire. A fentiek tükrében ez lenne a minimum.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.