Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Egy jó nap margójára

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megint az utcán voltunk, sokan, de még nem elegen. Olyan ambivalens érzéseim vannak ilyenkor mindig. A tüntetés utcájába lépve néhány másodperc alatt meg tudom már becsülni, hogy elegen vagyunk-e, és mennyire van elegünk.

Elegen nem voltunk, de már nagyon elegünk volt!

Mindig azon gondolkodom ilyenkor, hogy a többiek hol vannak, vagy még mindig reménykednek, hogy ők megúszhatják? Meddig lehet a szekrény mögött bujkálni? De ezt olyan sokszor elmondtuk már, azt is, hogy nem maradunk csendben, és nem hallgatunk. És szerencsére tényleg voltak, akik nem hallgattak. Akik megőrizték gerincüket, akik előtt fejet hajtok, és úgy érzem a lábuk nyomát megcsókolni is hatalmas megtiszteltetés.

Mert valami mégis elindult, valami egészen más, amit már észre kell venni, aminek lehet egy kicsit örülni. A sajtót nem sikerült bedarálni, az Indexesek jó példát mutattak. De számtalan ellenzéki, vagy inkább csak független sajtó megvívta a maga harcát, és talpon maradtak, még ha át is kellett keresztelni őket. Nem fogytak el, sőt többen lettek!

És most itt vannak a fiatalok, a civil szervezetek, most ők kerültek sorra, akik szintén soha nem adják fel. És ott voltunk, együtt, egy közös célért a SZABADSÁGÉRT.

Együtt egyszerre fent és lent. Mélységek és magasságok. Idősek és fiatalok. Együtt, egy időben.

Megható volt látni ezeket a fiatal huszonéves embereket, akik úgy álltak a Színművészeti tetején, mint a feszület, mozdulatlanul. Maszkban, de tiszta, nyílt tekintettel, mindenre elszántan. Mert előttük az élet, és ők itt akarnak élni, ezt a hazát akarják szolgálni. SZABADON!

És szívfacsaró volt látni lent a veterán harcosokat, akik lépcsőkkel küzdve álltak fel a színpadra, mindenre elszánt tekintettel. Mert, bár mögöttük az élet, de a jövő előttük áll, és nem mindegy, milyen tudást, erőt, hitet, elvet adnak át.

Jó volt érezni a kettő között húzódó közös akaratot, a közös célokat. A generációkon átívelő hidat.

És jó volt hallani, az elismerő vastapsot, átélni az örömöt, hogy az Igazgyöngy Alapítvány művészeti oktatása megmenekült erre az évre.

És bízni abban, hogy a lelkesedés, és a pénztárca, még bírni fogja az Ámbédkar, és az MET iskoláit is.

Megnyugtató volt, hogy a gyűlölet nem fertőzött még meg mindenkit. Hogy rengetegen adakoznak, sokan, ki mennyit tud. Sokan sokaknak, újságoknak, alapítványoknak, civil szervezeteknek. Talán egyre többen. És fontos tudni, hogy itt a legkisebb is számít, sőt! Aki kicsiből ad, nagyobb áldozatot hoz!

És nagyon fájt látni megremegni a papírt a rutinos színész kezében, az elfojtott indulatokat, a kétségbeesést. De láttam a szemekben a reményt és az akaratot is.

Azt hiszem, egyet mindannyian megtanultunk már. Azt, amit Iványi Gábor is mondott. „A szabadságnak ára van. Ezt tudomásul kell venni.” Meg kell fizetni az árát, hogy legyen szabad sajtó, hogy legyen szabad oktatás, szabad művészet. „Mert a szőlőszemből sosem lesz bor, ha nem tapossák meg, a búzából sem lesz kenyér, ha nem őrlik meg.” A napokban préselt szőlőszemekből, úgy érzem, nagyon jó minőségű bor lesz, ha megérik. Mert az alapanyag kiváló.

Ma már nem tudok ott lenni köztetek, de interneten követem az eseményeket, és szurkolok nektek fiatalok, és mindenkinek, akinek van bátorsága nem hallgatni! Mert az igazságnak győznie kell!

Tiszi

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.