December 1,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Rizibizivel tarolunk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 3,000,000 forint, még hiányzik 0 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Na jó, csak hódítunk, ne legyünk már annyira nagyképűek, hogy tarolásról beszélünk! De a következő történet számomra annyira üdítő, hogy megosztom a kedves olvasókkal.

Arról jutott eszembe, hogy írjak a rizibizi-klubról, hogy elolvastam az Iványi Gábor-féle újabb méltatlanságról szóló híreket és írásokat, és rögtön azután valamiért az ordibált a képernyőről, hogy újabb 2,5 milliárdot kap a teniszszövetség a kormánytól (fideszes a vezetője, meglepő módon). Azért, mert az elmúlt években juttatott 3,5 milliárd semmire sem volt elég, eltűnt, szinte szőrén-szálán. Nehéz sorsú teniszezők, és a szövetségük…

Az első reakcióm az volt, hogy olyat káromkodok, amilyet itt még senki sem tett, azután rájöttem,  hogy ezt nem tudom megugrani, úgyhogy ebben a témában maradjunk az „azt a rézfán fütyülős hétszenszentségit!”  nagyon nem keresztény szellemiségű finomságnál. Tudok jobbat is, persze, és most arról  lesz szó.

Az történt, hogy nemrég összefutottam régen látott magyar ismerősökkel. Ők Angliában élnek, én Dél-Spanyolországban, és a nagy találkozást megünnepeltük, méltóan. Részletek nem nyilvánosak, négykézláb nem közlekedtünk utána, isten bizony!

Viszont sokat beszélgettünk arról, kinek van honvágya, kinek nincs, ki milyen gyakran jár haza, és minek, kivel és hogyan tartja a kapcsolatot az otthoniak közül. És a magyar KAJA, mint kulcskérdés, vissza-visszatérő téma volt.

A barátaim számára a kenyér, az az igazi, régi magyar kenyér volt a „de hiányzik” netovábbja. Nekem a rendes, tisztességes TV-paprika – nyár van,  csináltam volna  lecsót, mert imádom. (Vagyis csináltam is. A kaliforniai paprikából rettenetes lett, a vékony héjú zöldpaprikából szintén. Másfajta papjika- loptam egy családtagtól – egyszerűen nincs.)

De, mint kiderült, mindannyian igyekszünk hódítani az ismeretségi körünkben a magyar konyha remekeivel. Ők például, rizibizivel – ami itt, a paella országában nem arathatna nagy sikert –, vagy hortobágyi húsos palacsintával. Időnként paprikás csirke nokedlivel – menüvel,  amitől a a barátaik szívdobogást kapnak – ez de finom! (Nem mondod….)

Én is meséltem arról, mekkora sikere volt a palóclevesemnek – először csak a barátaim, majd a tágabb ismeretségi kör kérte, hogy főzzek olyat. (Errefelé a gazpacho nevű zöldségkrém-levesen kívül szinte semmilyen leves nem létezik.) Elmondtam a kedvenc történetemet arról, hogy amikor krumplis tésztát vittem magammal ebédre a munkahelyemre, az olasz kollégám szinte rosszul lett, amikor megtudta, hogy az konkrét tészta konkrét krumplival… Azt mondta, náluk annyiféle tésztaétel létezik, hogy sok, de ilyenről nem is hallott, és megkóstolni sem akarta (ameddig a többiek azt nem mondták, hogy legyen bátor…)

Arra jutottunk a hosszú nosztalgiázás után, hogy a főzőcske egy jó irány az olyan hazaárulóknak, mint mi, hogy megváltoztassuk,  amennyire lehet, a világban keltett rossz hírünket. Hogy például a jachtokon ezt-azt, hol állami, hol egyéb pénzekből dőzsölő, kisebb-nagyobb gusztustalanságokat és visszaéléseket elkövető paprikajancsik országkép romboló tevékenységét a saját köreinkben a magyar konyha, irodalom, zene, tudósok és egyéb kiválóságok megismertetésével  kompenzáljuk. Hogy megmutassuk, mennyi valódi értékünk van nekünk, magyaroknak.

Így jött létre a Rizibizi Klub.  Még alakulunk, de hamarosan be fogok számolni az első nagyszerű tapasztalatokról, és lehet csatlakozni hozzánk, bárkinek, bárhonnan.

 

 

 

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!