Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Késő bánat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vagyis mégsem pontos a cím, mert későn jutott ugyan eszembe megosztani ezt a morzsányi információt, de a bánat helyett egészen más szót kellene használni.

Arról van szó, hogy van nekünk egy Parlamentünk – az épület kétségtelenül létezik, ami a falain belül történik, az tíz éve nem törvényhozó testület, hanem egy parancsra működő gépezet. Mint látjuk, működik ellenzék nélkül is. Hogy miként?  Erről majd az utókor fog véleményt mondani, de a jelenkor bíróságainak előbb-utóbb foglalkozniuk kell mindazzal a törvénybe iktatott jogtalansággal, ami a demokrácia teljes leépítéséhez vezetett Magyarországon. Nem csak én látom ezt így, hanem Vörös Imre volt alkotmánybíró is, akinek a Mozgó Világ július-augusztusi számában megjelent interjúját szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek.

Ha mindez nem lenne elég, van ennek az intézménynek egy főnöke is, nekem leginkább a bajszos házmester név tetszik vele kapcsolatban. Aki pont annyi ideje teszi tönkre a magyarok életét, mint egykori kollégiumi szobatársa, és majdnem pont akkora közjogi méltóság, mint a haverja.

A „késő” szó azért van, mert amiről szó lesz, már tavaly tavasszal napvilágot látott, én valamiért csak most akadtam rá. Nézzék el nekem, ha egy üggyel azután is érdemesnek tartom foglalkozni, hogy már nem napi szenzáció. A hvg.hu akkori cikke szerint a következő összegbe kerül (az adónkból) a bajuszkirály új rezidenciájának felújítása: 2 300 000 000 forint, vagyis 2,3 milliárd forint. Ha tévedtem volna a nullák számával kapcsolatban – sebaj, szerintem nem sok olvasó van errefelé, aki valaha is milliárdokkal gazdálkodhatott volna. Vizuális elrettentetésnek szántam.

Kérem, mindenki gondoljon bele abba, mire pocsékolódik el a közös pénzünk, és milyen jogon. Miért jár egy habzó szájú gyűlölködő „közjogi méltóságnak” ennyi pénz? A kényelmére, arra, hogy gyalog átsétálhasson a munkahelyére? A szolgálati, eszement költségű autójával ilyenkor vajon mi van? Az asszonyt kíséri vele a TEK a piacra tojást venni, miközben a többi TEK-es ott gyalogol  pár száz méteren a nagyemberrel a Kossuth téren át? Akár… szokta mondani egy barátom.

Személyes kitérő következik. A kedves olvasó megszokhatta, hogy az írásaim nagy többségben saját tapasztalataimon alapulnak, arról tartom érdemesnek és hitelesnek írni, amit átéltem, láttam, megettem, megittam, megszagoltam. Ezért kell pár szóval említenem egy korábbi közjogi méltóság hasonló helyzetben tanúsított hozzáállását. Mert részese voltam a történetnek.

Amikor a családom beköltözött a korábbi, hasonló funkciót betöltő előd rezidenciájába, nem volt átépítés, sem plusz telek, emelet vagy bármi hasonló vásárlása. Néhány bútor lecserélésre került, alapvető felszerelést – ágynemű, törülköző, hasonló apróságok – újonnan vásároltak, a szobák egy nagyobb család befogadására voltak átalakítva. Fal- és bármi egyéb bontása nélkül, mert anélkül is meg lehetett oldani. TEK nem volt, csak kormányőrség. Továbbá teljesen kiépített helyiségek, a pihenőt is beleértve. Úgy emlékszem, pár új megfigyelő kütyüt kellett csak beszerezni számukra. Egyetlen hölgy segítette az életünket négy éven keresztül. Ő volt a házvezetőnő, a takarító, és minden egyéb feladatot is ő látott el. A leszakadt redőnyhöz, és hasonló kardinális problémák megoldásához persze szakembert hívott. Volt egy kertészünk is, aki hetente egyszer-kétszer eljött dolgozni. Semmi és senki egyébre nem volt szükség.

Lehet, hogy ez a korábbi mentalitás  és a mostani házmester hozzáállása a „mi jár nekem” kérdéshez a két végletet tükrözi. Nem tisztem ebben ítélkezni, hiszen „haszonélvezője” voltam az akkori körülményeknek.

Azt gondolom, normális, épeszű emberek – nem mellesleg három millió, szegénységben élő ember – országában törvényi, jogi határokat kell szabni a Kövér László és főnöke-félék esztelen pazarlásainak. Ha már a többi, számtalan milliárd indokolatlan elköltését vagy ellopását nem sikerült megállítani, legalább annyit meg kellene tenni, hogy ezekért is felelősségre vonjuk őket, és minél előbb megkössük a kezüket, hogy ne garázdálkodhassanak tovább a saját személyes érdekükben.

Amikor majd sikerül eltüntetni őket a hatalomból és a közéletből, az új vezetőknek – bárkik legyenek is – kutya kötelességük kell legyen az önkorlátozás, a rájuk fordított adóforintok elköltésének átláthatóvá tétele, a felelősségre vonásuk lehetősége.

Vissza a demokráciába! Kinek tetszik ez, mint lehetőség? Vagy már esélytelen? Ha az utóbbit gondolnám, nem lennék itt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.