NEHAZUGGY

Vérükben van a hazugság

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 30, Vasárnap | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben a 444 előkotort egy 2006 márciusi hírt, miszerint Szijjártó Péter, akkor még a Fidelitas elnöke és szóvivőjeként elítélte Lukasenka diktatúráját és 2006-os választási csalását. Sőt, addig ment, hogy a fehérorosz nagykövetség előtt tüntetett emiatt. Hogy ez kit lephetett meg? Úgy hiszem, nem sokakat, noha nyilvánvalóan komoly köröket fog futni az interneten, hiszen ezzel az egy hírrel pont az mutatható be tökéletesen, ami a Fideszt és annak politikusait jellemzi: a pálfordulás politikája. Nincs olyan, fontosabb posztot betöltő politikus, miniszter vagy államtitkár a kormányban, aki a múltban ne viselkedett volna másként. Itt nem arra gondolok, hogy fiatalabbak voltak, ezért jobban lázadtak egyes intézkedések ellen, vagy, hogy régen még nem rettegtek az ellenzéki sajtótól.

Itt konkrétan arról van szó, hogy állítólagos ideológiákat cseréltek le, amivel több hatalomra tehettek szert. A Fideszben lévő, akkor még valóban fiatalok, magukat demokratának és függetlenségpártinak kívánták eladni, hogy az emberek elhiggyék, hogy a ’89-es rendszerváltást követően ők lehetnek azok, akik elindítják az országot a demokrácia útján. Egészen 98-ig várni kellett erre, viszont Orbán első uralkodását követően veszítettek a választásokon, ami azt eredményezte, hogy teljesen átgondolták a politikájukat és viszonyulásukat a hatalomhoz. Orbán – véleményem szerint – ekkora jött arra rá, hogy egyrészről szüksége lesz az egyházak támogatására a hatalom megszerzéséhez, másrészt háttéralkuk és korrupció gyanús ügyletek nélkül soha nem juthat előbbre.

A folyamatos lázadással nem mennek semmire, ezért ha újra megszerzik a hatalmat, akkor a törvényeket úgy írják majd át, hogy az nekik kedvezzen, a jól bevált módszerektől pedig nem fognak megrettenni. Orbánnak ’98-után – de az is lehet, hogy már jóval előtte is – komoly hatalmi vágyai voltak, nem vezetni akarta az országot, hanem uralkodni akart az emberek felett. Úgy érezte ő az, aki egy megfelelő út irányába vezetheti ezt az országot, ezért a győzelem eléréséhez és annak megtartásához minden módszer megengedett. A 2008-as válság és az azt követő elégedetlenség pedig minden várakozását felülmúlta, hiszen megszerezhette azt a kétharmados hatalmat, amire szüksége volt ahhoz, hogy mindent átalakítson az országban.

A korábbi kordonbontó és mások szabadságjogaiért állítólagosan kiálló fiatalokból hataloméhes, kapzsi, korrupt gazemberek lettek, akiknek minden vágya az volt, hogy még több hatalomra és pénzre tehessenek szert. Szijjártó pálfordulása már csak ezért sem meglepő, hiszen Balog és Kósa pontosan ugyanezt tette, de Kövér is. A legtöbb politikus azt hazudja, amit az emberek akkor éppen hallani szeretnének, hiszen számukra nem az igazság és az emberi jogok a fontosak, hanem saját népszerűségük és az, hogy minél több ember szimpátiáját vívják ki. Többszöri kétharmad megszerzését követően azonban ilyen igényei már egyáltalán nincsenek ezeknek a politikusoknak, hiszen egyáltalán nem szorulnak rá a szavazatokra.

Lényegében azt tesznek, amit csak akarnak és ha ezért kérdőre vonja őket valaki, egyszerűen vagy belehazudnak a kamerába, vagy kinevetik a kérdezőt. Már nem is érzik úgy, hogy bármiféle magyarázattal is tartoznak az őket megválasztó emberek irányába. Tökéletes példa erre megint csak Szijjártó, akinek korrupció-gyanús luxusnyaralása egy, a kormánytagok által teljesen elfogadható megnyilvánulás. De azzal sincs gond, hogy a magánélet szentségéről hadovál és arról, hogy az ő külföldi nyaralásaihoz az embereknek semmi köze sincs. A realitás talajától olyan mértékben elemelkedtek már ezek az emberek, hogy fel sem fogják az eredeti funkciójukat. Egyszerűen elfelejtették, hogy ők egyébként közszolgák és az adófizetőknek kell elszámolniuk arról, hogy mire is költik a pénzüket.

A kormánytagok úgy viselkednek, mint egy királyi család, akiket ugyan az emberek tartanak el, de úgy érzik, nekik előjogaik vannak, ezért az ő döntéseiket megkérdőjelezni egyfajta bűn. A NER vitézek egyfajta álomvilágban élnek, aminek egyszer csak vége fog szakadni, hiszen az embereknek egyre inkább elegük van ebből a mentalitásból. Hogy mikor is fog bekövetkezni ez a szemétsöprés azt egyelőre nehéz lenne megjósolni, de ha fogadni kellene arra, hogy 2022-ben már nem Orbán Viktornak hívják majd a miniszterelnököt, akkor én bátran fel mernék tenni erre egy nagyobb összeget. A hullámok egyre inkább összecsapnak a fejük felett, aminek egyszer csak meglesz az eredménye.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!