Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Kaleidoszkóp


Szociális ügyintézés

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Idősotthoni elhelyezés, ügyintézés. Minden szükséges dokumentum együtt, a szociális gondozó intézte, nekem már semmi dolgom, csak az érintettnek kell aláírni, és postázható a Központba, ahonnan továbbítják az otthonoknak, miután tologatták egy picit az íróasztalon a többi aktával együtt. Az érintett kórházban volt az ügyintézés idején, 4 szobányira a szociális irodától, nem másik épületben, nem másik emeleten, hanem konkrétan fél folyosónyira. 3 héttel azután, hogy megnyugtattak a telefonban, hogy kész a papírmunka, csak az aláírás hiányzik róla, elkezdődtek a kórházkiürítések. 3 napot kaptam a derült égből arra, hogy hazavigyem a delikvenst, különben kedvesen kirakják az utcára. Én Angliában, járatok törölve, kijárási korlátozások bevezetve, páciens Magyarországon, ahol szintén maradjotthon van, nem érdekes, oldjam meg. (Az illető egyébként azért került be a kórházba, mert otthon nem tudta magát egyedül ellátni.) Lázas telefonálgatás, a kórházban sajnálták nagyon, hogy így alakult, de magukat még jobban, és megkértek, gondoljak bele, hogy ez a helyzet most milyen kellemetlen nekik (itt azért fölröhögtem, de inkább csak kínomban).

Mivel fél éve egy árva füstjelet sem kaptam az otthonok ügyében, gyanút fogtam, hogy elakadt valahol a kérelmezési folyamat, így fölhívtam a szociális gondozót, hogy mégis mi a tök van. Azonnal utánanézett, azt mondta, nem küldték még el (!!!), mert hiányzik róla az a bizonyos aláírás. Tehát márciusban 3 hét alatt nem sikerült lesétálni azt a 15 métert a betegszobáig, viszont most a telefonos beszélgetésből kiderült, hogy nekem kellett volna emlékeztetni őket és intézni az aláírást (mármint arra a dokumentumra, amiről én akkor már 3 hete úgy tudtam, hogy kész van, semmi dolgom vele, és azt gondoltam, hogy már továbbküldték) azon a napon, amikor a kórházból hazaküldték a pácienst (kicsit nagyobb gond volt akkor az otthoni ellátás megszervezése egy másik országból, plusz kisírni a kórháztól, hogy legalább hétvégére adjanak elég gyógyszert – ha már fizettünk az ellátásért –, mert péntek délután lehet, hogy nem tudjuk elérni a háziorvost, hogy fölirassuk. Merthogy a kórháznak erre nincs ideje, hogy föllője a felhőbe a recepteket, ezt elmondták. Zárójel bezárva).

Remek. Akkor most mi a teendő? Be kéne menni a papírokért személyesen az irodába valamelyik hétköznap délelőtt, elvinni és aláíratni a kérelmezővel, majd postázni a Központba. Aha, jó. Azt esetleg nem lehetne megoldani, hogy az iroda kipostázza az érintett címére, muszáj személyesen befáradni a papírokért? Nem, nem postázhatják ki, mert érzékeny adatok meg orvosi leletek vannak benne. Tehát az irodából nem postáznak a lakcímre, de aláírás után már postázható ugyanez a dokumentum a Központba, ahonnan majd továbbítják az otthonokba. Gondolom, szintén postán. Fuck logic.
Szóval eddig kb. fél év lett elcseszve ezzel, ha nem lesznek korlátozások bevezetve az ősz folyamán az otthonokban (kétlem, hogy nem), akkor még további 2-3 hónap a folyamatnak azon része, hogy várólistára kerüljünk – persze csak abban az esetben, ha a megjelölt otthonok úgy ítélik meg, hogy tudják majd fogadni (ha nem, akkor nem tudom, mi van, gondolom kezdhetjük elölről az egészet). Ehhez egy gondozónak az otthonból ki kell mennie személyesen állapotfelmérésre, ami ugye csak úgy oldható meg, ha az adott otthon nincs karantén alatt. És onnantól fogva csak kb. 1-2 év a várakozási idő.

És ha az összes járulékos szarságot, rohangálást, kórházi és egyéb ügyintézést végiggondolom a témához kapcsolódva, a szociális munkások – és ezt most tényleg pozitívan írom, mert rengeteget segítettek – voltak a legkedvesebbek, legsegítőkészebbek és legprofibbak az egész történetben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.