December 2,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi a terv?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 260,877 forint, még hiányzik 2,739,123 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon úgy tűnik – bár nem hiszem, hogy sokakat meglep -, hogy az annyi munkahelyet hozunk létre, ahányat a vírus tönkretett elgondolás befuccsolt. Nem azért, mert egyébként ne lett volna rá óriási igény, hanem azért, mert a kormány nem igazán szakadt meg azért, hogy ez így is legyen. Ameddig nyugati országok sora próbálkozik különböző módszerekkel azért, hogy megtartson munkahelyeket, vagy újakat hozzon létre a megszűntek helyén, addig a magyar kormány inkább csak beígérte ezt, de ténylegesen alig tesz érte. Persze ha akar, az ember elmehet katonának, rendőrnek, börtön- vagy iskolaőrnek, de legyünk őszinték: ezen állások egyike sem túl csábító. Semmiféle megbecsülés nem jár e munkakörök mellé, sajnos nem ritkán okkal. Az egyenruha önmagában nem jelenti semmit, ám manapság ezeknek az egyenruháknak egy részét olyan emberek hordják, akik nem feltétlenül a méltók arra, hogy a társadalom leginkább megbecsült tagjai sorába tartozzanak. Persze ezen is lehet vitatkozni, hiszen vannak nagyszerű rendőrök és börtönőrök is, csak hát ugye nem ezeknek az embereknek a kivételességétől hangos a sajtó.

Ezeken felül akkor tehát milyen állások vannak, amelyek elérhetőek a mostani járvány miatt munkájukat vesztett emberek számára? Elmehetnek gyári munkásnak, esetleg bolti eladónak? Nem igazán, hiszen ezen ágazatok nem tértek még eléggé magukhoz ahhoz, hogy újabb embereknek tudjanak állást biztosítani. A turista szezon lassan lecseng, hiszen hétvégén beköszönt az őz, ami azt jelenti, hogy a Balatonon nyaralók hamarosan el fognak tűnni. Nem lesz szükség szakácsokra, felszolgálókra és takarítókra sem.

De akkor mégis mi a terv? Hiszen a 3 hónapos munkanélküli segély – ami nem valódi segély, hiszen azt mi magunk fizettük be adó formájában korábban –, és amit ráadásul álláskeresési járadéknak kell hivatalosan nevezni, az égvilágon semmire sem elegendő. Arról nem is beszélve, hogy már a papírok beszerzése is egy dühítően hosszú folyamat révén lehetséges. A magyar bürokrácia már-már világhírű – noha a spanyol sem sokkal jobb –, azt csak pluszként hozzátéve, hogy ritka az olyan ország, ahol az alkalmazott úgy viselkedik, mintha ő tenne szívességet azzal, hogy a munkáját végezve elintézi a szükséges papírmunkát.

Aki tehát a járvány alatt elveszítette a munkáját – itt több százezer emberről beszélhetünk –, az kénytelen szembenézni azzal, hogy könnyen lehet, hogy hónapokig nem fog kapni egyetlen fillért sem az államtól. Ha szerencséje van, 3 hónapig kap egy kis segélyt, majd ezt követően a nevetségesnek mondható kicsit több, mint 22 ezer forintos szociális támogatást, aztán oldja meg a problémáját saját magának, ahogy tudja. A kormány az adófizetők pénzéből nem a most bajba került embereket segítette ki, esetleg a kisvállalkozókat, akiknek egy már felépített vállalkozásuk volt, hanem azokat, akiknek sokszor semmiféle segítségre nem volt szükségük. Milliárdos üzletembereket, oligarchákat és mindenféle családtagokat, akik ugyan lehet, hogy létrehoznak pár száz munkahelyet azáltal, hogy építkezni kezdenek, de ezek nem lesznek ott örökké.

Időtálló, hozzáadott értéket produkáló munkahelyek teremtésére lenne szükség. Arra, hogy ne a gazdagokat segítsék ki, hanem azokat, akik valóban rászorulnak a segítségre, hiszen annak hiányában akár utcára is kerülhetnek. Ez nem szocialista elgondolás, hanem véleményem szerint az egyetlen logikus megoldás. Mégis hogyan segítjük a bajbajutottakat azzal, ha a közpénzből már most is milliárdos Tiborczot, esetleg Mészárost további milliárdokhoz juttatjuk? Mitől lesz jobb Mari néninek Karancslapujtőn, aki eddig a helyi boltban volt eladó, hogy a milliárdos vállalkozókat tovább gazdagítják? A járvány nyilvánvalóan a nagyobb cégeket is veszélybe sodorta, akiknek ugyanúgy járna a segítség, de akik valódi gondba kerültek – a hajléktalanság réme sem kizárható –, azok bizony az egyszerű munkavállalók, akiknek nem volt egy forint megtakarításuk sem, mert a bérükből, fizetésükből nem tudtak félretenni.

Ha lenne esze a kormánynak, egy olyan gazdasági tervvel állna elő, amely egyöntetűen kisegíti a valódi bajba került nagyobb cégeket, valamint a kis- és középvállalkozók mellett a magánvállalkozókat is, hiszen nélkülük ez az ország súlyos problémák elé néz. Végül is elsősorban a keményen dolgozó kisember adójából él meg Kövér és Szijjártó meg az egész brancs, ezt nem kellene elfelejteni. Nyilván ez nem hozza lázba a nemzeti kormányt, hiszen előbb segítenek a határon túl élő nemzettársainknak vagy az egyházaknak, mint a saját adófizető polgáraiknak. Valahogy majd csak lesz, gondolhatja Orbán, hiszen valahogy mindig van. Ez az elgondolás egészen addig helyes is, ameddig nem köszönt be egy esetleges második hullám is, amely padlóra kényszeríti azt a gazdaságot, amely már most is igen komoly gondokkal küzd. Nem baj, Orbán végre imádkozhat azért, hogy ez ne következzen be.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!