NEHAZUGGY

Ünnepeljünk!

Horn Anna | 2020. Augusztus 23, Vasárnap | 12:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kevés mazochimussal vagyok megáldva, ezért az államalapítás napján kihagytam minden ünnepi beszédet. Van valami számmisztikus számomra abban, hogy 2020 augusztus 20. Jó az, ha azon a napon kiejtett szavakat az ember meghallgatja?

Van, akinek nem jut más hallgatni- és néznivaló, őszinte részvétem. Kenyérre sem fussa mindig, nem hogy sok csatornás tv-előfizetésre vagy internetre.

Ma bepótoltam a „veszteséget”, mert alapvetően egy tisztességes honleány vagyok, még ha hazaáruló is, mert más értékekre építem fel az életemet, mint a NER.

Hát… nem mondom, hogy kár volt, mert találtam gyöngyszemeket a tiszteletre nem méltó miniszterelnök pajtás Kossuth téren elhangzott beszédében.

Csak néhányat ragadok ki, és csak pár szóval értékelem azokat.

„..aki saját hazára vágyik…” Ez vajon mit jelent? Van nem saját haza? A haza az a hely, ahol az ember született és – jó esetben – ahol azóta is ott él. Ez nem lehet nem saját, mert születni csak egy helyen lehet, úgy tudom. Kivéve a klónokat, amiket ott gyártják, ahol éppen sikerül – de, mimagyarok, semmiképpen sem lehetünk ilyenek. Tessék szíves lenni békén hagyni a haza szót, amit annyira sikerült leamortizálni az elmúlt tíz évben, hogy ihaj-csuhaj.

Menjünk tovább.

…élj a mának, neked minden jár, itt és azonnal…”

Na, ezen azért rögtön dobtam egy hátast. Mert ez – Orbán Viktor szerint – egyike a sok veszedelemnek, amelyek között sanyargatott nemzetünk a túlélésre törekszik.

Nem mondod?! – kérdezném, ha tegeződnénk, de vannak emberek, akikkel akkor sem tegeződnék, ha az életem múlna rajta.

Pedig de, mondja. Bele mindannyiunk képébe, azon ünnepnapon, amely ma az államalapításról szól, az Alkotmány ünnepe szót sok éve nem használjuk. Nem véletlen. Alkotmányunk, az nincs.

Népünk valóban sanyargatott. A történelem által is, köszönhetően annak a kiváló tehetségünknek, hogy rendszeresen tűrtünk olyan országvezetőket, akik a romlásba vitték az országot. Akiknek sikerült politikai folyamatok és háborúk kapcsán az ország számára a lehető legrosszabb döntéseket hozniuk.

Ezt a mostani átkot mi magunk „választottuk”, állítólag. A rendszerről beszélek, igen, amelyik több mint 10 éve ekézi az országot. Amelyben léteznek települések, ahol nincs áram. Ahol léteznek falvak, ahol nincs semmilyen munka. Ahol léteznek városok, amelyek gazdálkodását azért próbálja megfojtani a nagyon keresztény és még inkább hazafi központi kormány, mert olyan önkormányzatuk és vezetőjük van, amely szálka a szemükben.

Ahol létezik egy főváros, amelynek a valódi, történelmileg, építészetileg, közlekedésileg is rendkívül fontos elemének bajait – Lánchíd, természetesen – pont úgy sz@rja le a nagyon nemztethyileg elkötelezett FIDESZ-KDNP kormány, mint a hajléktalanokat, menekülteket, rokkantakat, romákat, munka nélkül maradt embereket és vállalkozásokat, stb.

És akkor az az arc, aki harminc éve azt gondolja magáról, hogy neki minden jár, itt és most és azonnal, és az utóbbi tíz évben ezt meg is teszi hatalmánál fogva azt mondja, hogy ez egy veszedelem, akkor azt kell mondjam:

Bizony, miniszterelnök úr! Ön hatalmas veszedelmet jelent a hazájára nézve. Gondolom, ebből az aspektusból nem gondolta át, amit mond, vagy egyszerűen nem volt ideje átolvasni az aktuális csicska szövegét. Semmi baj, vagyunk néhányan, akik megtesszük Ön helyett.

Eddig a beszéd első három percére reagáltam. Sok van még hátra – a beszólásaimból is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!