Mihez kezd az ember azzal, ha túléli a háborút, de elveszti az életét? Ha az úri szabó nem akar ölni, csak ölteni? Mihez kell nagyobb bátorság: az öléshez vagy a nem-öléshez? Ki ellen harcol?
Mihez kezd az ember az üres bőröndből kikandikáló emlékekkel? Amikor a hideg téli hajnalon útra kel mindent hátrahagyva, meddig őrzi lábnyomát a hó? Mi marad utána, ha a lábnyomát is eltörlik?
Az elszakadt családi filmből egy képkocka a zsebben, gyűrött fekete-fehér fotó, rajta szőke kislány, hajában masni, az anyja karján kicsi fiú ül, kezében fakatonát szorít.
Lesz-e valaha visszaút, ha legördül a háta mögött a vasfüggöny?
Mihez kezd az ember a hajókorlátba kapaszkodva az óceánnal? A magyar tengeren soha nem volt tengeribeteg.
A párából lassan kibontakozik az ígéret földje. Betartja majd a szavát? Az épületek vagy az álmok karcolják magasabban a felhőket?
Melyik szobor szabadabb? A New York-i vagy a Gellért-hegyi?
Mihez kezd az ember a hátrahagyott illatokkal, ízekkel, ha még a levegőnek is más a szaga, mégis néha, nagyon ritkán egy pillanatra bekúszik az orrba az a halvány, múltbéli emlék? A kis üzlet melletti pékségben sülő kenyér illata, miközben a villamos zörögve befordul a Kálvária téren. A régi otthon egyre távolabbi, egy külön bolygó, emlékkép egy másik életből. Áll még a szabóműhely? Pici szúrás a mellkasban, amikor bevillan a műhely sarkában hagyott szabómell a beleszúrt gombostűkkel. Mi lesz az elvarratlan szálakkal? Mire gondol az egykori szabó, amikor meglátja a “No smoking” feliratot?
Mihez kezd a jetlag-gel, ha éjszaka hazaszáll a lelke? Álmában az Öreg-tó partján a malomkerék zúgását hallgatja azon a régi padon a szomorúfűz alatt, újra gyerekként. Reggel az Újvilágban szomorúan fűzi cipőjét, és sóhajtva indul munkába.
Mihez kezd az ember az új világban növesztett páncélburok magányával, ha a régi otthonból nem jön hír és nem jön levél, ha nincsen szó, ami leírja? Ha van szó, de nem írhatja le? Átjutnak-e a vasfüggönyön és a harag várain a le nem írt gondolatok? Hová tűnnek a cenzúrázott szavak?
Mihez kezd az ember, ha alig érti a taxijában az utasa szavát? Talán csak némán rámutat egy megsárgult fekete-fehér fotóra a műszerfalon. A lány már biztosan nem hord masnit, a fiú talán katona. Az a kép örökre megőrizte őket gyereknek.
Munka után cigarettára gyújt tűnődve és a Central Parkban rója a köröket a frissen hullott hóban.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.