NEHAZUGGY

Minden fontos, csak az ország jövője nem

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 18, Kedd | 9:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Újabb tanév kezdődik hamarosan, és ismét kiderült, hogy borzasztóan sok tanár hiányzik a rendszerből. Noha még azt sem tudni, hogy online, rendes, vagy hibrid oktatás lesz szeptembertől a hazai iskolákban, az már most jól látszik, hogy bármilyen döntés is szülessen, nem lesz elegendő oktató országos szinten ahhoz, hogy gond nélkül nekikezdhessenek a tanévnek. Ez az állapot már évek óta fennáll és egyre csak romlik, ahogy a tanárok kiöregszenek és nyugdíjba vonulnak, miközben nem érkezik elegendő frissen végzett tanár ahhoz, hogy minden megüresedett helyet feltöltsenek. Évek óta csökken azoknak a fiataloknak száma is, akik a tanári pályát választják, mivel az oktatók megbecsülése kritikán aluli. Sem pénzügyileg, sem morálisan nem éri meg sokaknak az, hogy erre adja a fejét.

A szakszervezetek minden évben könyörögnek azért, hogy történjen már végre valódi változás a kérdésben, hiszen gyermekeink jövője a tét, de a kormány nem igazán veszi komolyan. Bevezetik ugyan az új nemzeti tantervet – amit megszámlálhatatlan kritika ért – és elviekben fizetésemelés is történt a tanároknál, azonban ez még nem elég arra, hogy a fiatalok arra ösztönözze, hogy ezt a pályát válasszák. Aki elég tudást szedett össze az egyetem alatt, az inkább megy el kutatónak, vagy egy multinacionális céghez munkatársnak, mint hogy gyermekeket tanítson megalázó fizetés és megalázó körülmények között. A tanári pálya már igen régóta nem csábító szinte senki számára, ami jól magyarázza a folyamatos tanárhiányt.

Nem látszik azonban úgy, hogy ezen a kormány egyhamar változtatni szeretne, hiszen az EMMI a mai napig nem ismeri el, hogy probléma lenne. Az RTL Klub megkeresésére, hogy mit gondolnak a legalább 1100 hiányzó oktatóról – vélhetően többen vannak, csak nem mindenki jelenik meg a rendszerben – Kásler minisztériuma csak annyit mondott, hogy ilyenkor nyáron váltanak álláshelyet a pedagógusok, természetes fluktuáció zajlik az intézményekben. Ha jól emlékszem tavaly is pont ezzel magyarázták a helyzetet és ennyivel le is tudták. Azonban az kérdéses, hogy mégis miért ennyire biztosak ezen állításukban, ugyanis azt is elmondták, hogy nem vezetnek nyilvántartást arról, hogy az állami, egyházi és magánintézmények hány állást hirdetnek meg.

Mégis miért vezetnének? Kit érdekel, hogy mekkora a tanárhiány? Kit érdekel gyermekeink és unokáink jövője? A Matolcsy, vagy a Lázár-család gyermekeit ez úgysem fogja hátrányosan érinteni, hiszen a NER gyermekei úgyis a legmenőbb privát intézményekbe kerülnek, ahol nyilván nincs és nem is lesz tanárhiány. Csak mi van az ország további, több millió gyerekével? Mi van azokkal a családokkal, akik nem válogathatnak és kénytelen olyan iskolába íratni gyermeküket, ahol egy földrajztanár tanítja a történelmet és az angol nyelvet? Ők nem számítanak? A kérdésre persze az EMMI már megadta a választ, mégis úgy gondolom, hogy érdemes ezzel foglalkozni. A megfejtendő az, hogy ha az EMMI-t nem érdeklik ezek az adatok és egy szokásos fluktuációs magyarázattal képesek csal előállni, akkor mégis ki az illetékes a tanárhiány ügyében?

Ki, ha nem pont Kásler minisztériuma kellene, hogy orvosolja a problémát? Ahogy a járvány idején, úgy most is Pintér Sándor fogja a kezébe venni az irányítást és Kásler helyett ő fogja megpróbálni megoldani a tanárhiányt? Ebben az országban egyszerűen olyan emberek ülnek a legfontosabb pozíciókban, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy mit kellene tenni. Az ő döntéseik befolyásolják több millió állampolgár sorsát, ez mégsem érdekli őket. Legyintenek a kórházi fertőzések kérdésére, mint ahogy legyintenek arra is, hogy 75 év felett lényegében halottnak nyilvánítják az embert a legtöbb kórházban. Egy élhetetlen országgá változott a rendszerváltás utáni Magyarország, amelyet évtizedek alatt lehet majd csak kikapirgálni az egyre mélyülő gödörből. Egészen biztosan sokan fognak majd Kásler Miklósra emlékezni, akinek fontosabb volt a Tízparancsolat, mint hogy tegyen az ország lakosaiért.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!