Szeptember 18,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha tíz polgár veri az asztalt

Győr polgármestere – most éppen nem Borkai Zsoltnak hívják a városvezetőt – fel van háborodva. Esett az eső, a várost elöntötte a víz. Ez idáig szokványos történet. Ha lépünk egyet hátrafelé – mint amikor egy festményt csodálunk -, akkor rájövünk, hogy ez nem győri sajátosság. Ha esik az eső, főként, ha intenzíven esik, nagyjából az ország összes települését elönti a víz. Az utak egy része járhatatlan. Az M0-M2 sok helyen úgy van kialakítva – főként kanyarokban, amiből van bőséggel -, hogy a víz befelé, az útpályára folyik, nem le a domboldalon. Biztosan máshol is ez van, de én ezzel szembesülök többnyire. A városokban sokszor kilöki a csatornafedelet, rácsot az összegyűlt, de elfolyni nem tudó áradat. Az árkok pillanatok alatt megtelnek – már ahol van ilyen -, víz alá kerülnek utak, aluljárók, udvarok, kertek, pincék. Nem kell extrém időjárás, elég egy nagyon intenzív nyári zápor.

A fővárosban, a városokban, a falvakban ugyanez a helyzet. Csak azt nem tudom, miért csodálkozik ezen a polgármester. Azt sem értem, miért hiszi mindenki, hogy ez csak ott okoz gondot, ahol ő lakik, sehol máshol. Mindenhol gondot okoz, az egész országban.

Nem csak ez, rengeteg dolog. A mi településünkön csak az idén hatodszor lesz egész napos áramszünet. Karbantartás, ez van a cetlin. Egy hét alatt három teljes napot szúrnak el most éppen. A kéményseprőt le kell vadászni, ha nyugodtan akar aludni az ember a fűtési szezonban. A csapból időnként zavaros vagy egyenesen büdös – vegyszerszagú – víz folyik. A bank minden hétvégén – karbantartás címszóval – jogot formál az online-szolgáltatás zavarására, működésképtelenné tételére. Ha csak kicsit is felhős az ég, már akadozik a műholdas tévéadás. Sok településen az emberek nem jutnak hozzá olyan alapvető dolgokhoz, melyek Európa közepén elvárhatóak lennének. Orvos, bolt, gyógyszertár, csak hogy a fontosabbakat említsem.

Ezek mind szolgáltatások. Vagy az állam feladata lenne biztosítani ezeket, vagy az állam feladata lenne rászorítani az üzemeltetőket – Győr esetében a Pannon-Víz Zrt.-t -, hogy megfelelő szolgáltatást nyújtsanak. Az államot ez most éppen annyira nem érdekli, amennyire 15 vagy harminc éve sem érdekelte. 80-100 éves csövekben folyik (vagy nem folyik) a víz is, a szennyvíz is. És persze az utcán folyik, mert akinek kellene, az nem takarítja a csatornákat. A szükséges felújítások régóta elmaradnak, az évtizedekkel ezelőtt is elavult rendszerek cseréje nem történik meg. Az utak tervezése és kivitelezése éppen olyan ócska, mint a felújítása, kátyúzása.

Közben őrült összegek mennek el ezekre. Fizetünk az üzemanyagba építve és fizetünk az autó adójában, harmadszor is fizetünk az úthasználatért, fizetjük a bankoknak a költségeket, fizetünk az áramszolgáltatónak, fizetünk a vízért, mindenért a világon, de mintha nem lenne jogunk elvárni a pénzünkért a megfelelő szolgáltatást. Mindegyik társaság úgy tesz – köztük a magyar állam is -, mintha szívességet tenne nekünk.

Azt mindannyian tudjuk, hogy az útépítés (például) aranybánya a mindenkori húsosfazék körül sündörgő mindenkori elvtársaknak. Nem véletlenül kerül többszörösébe Magyarországon egy kilométernyi pocsék útfelület vagy autópálya, mint amennyiből Németországban jó minőségben megépítik.

A felháborodott polgármester indulatát megértem. A saját indulatomat és az itt élőkét is, mi is térdig gázoltunk tegnap a vízben, pedig messze vagyunk Győrtől. Akin számon lehet – és számon is kellene – kérni ezeket a tarthatatlan állapotokat, azok ott ücsörögnek jó pénzért a parlamentben, őket is mi fizetjük, de valahogy nem jut eszükbe, hogy feladat is jár a magyar viszonyokhoz mérten extra fizetés, az ingyen laptop, okostelefon, szolgálati autó mellé.

Vannak országok, ahol a szavazópolgárok a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy számon kérjék a saját képviselőiken ezeket a dolgokat, a képviselőnek pedig – ha meg akarja tartani a posztját – nincs választása, tovább kell vinnie a problémát, ki kell verekednie a minisztériumokban, a kormányban, a miniszterelnöknél, hogy orvosolják a választók panaszait. De ehhez nem elég ha egy, tíz polgár veri az asztalt.

Na, ez ebben az országban nem egyszerűen nem szokás, hanem senkinek eszébe sem jut, hogy így lenne normális. Pedig de, így lenne.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!