NEHAZUGGY

Érted, mit tesznek veled?

Forgács Erzsébet | 2020. Augusztus 18, Kedd | 17:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Annyira jó lenne, ha nem kellene erről írni. Ha fel sem merülne, eszünkbe sem jutna. Ha olyan természetes része lenne az életünknek, mint az, hogy felszállunk a villamosra, moziba megyünk, vacsorázunk, megfogjuk a kedvesünk kezét az utcán, otthon, bárhol. Olyan természetes, mint azt mondani az új ismerősnek, kollégának: ő a férjem, a feleségem, a párom. Olyan természetes, mint leülni egy étteremben a sarokasztalhoz, nézegetni a többi vendéget, egymásra mosolyogni, élvezni az ételt. Megosztozni a desszerten, a pohár boron. Élni az életet. Menni a gyerekért az oviba, elkísérni az iskolába, együtt nyaralni. Figyelni, ahogy felnő, ahogy keresi a helyét, ahogy keresi önmagát. Nézni, ahogy a saját útján elindul, örülni a boldogságának, félteni, amikor csalódott és fáj a lelke, úgy ölelni, hogy ne érezze korlátnak, hanem támasznak, hogy tudja, mindig ott vagyunk neki, mert a szeretet nem múlik el.

Olyan természetes, mint a lassuló idő, a finom ráncok a szem sarkában, a hunyorgás, mert már kellene a szemüveg, de még nem akarod elhinni, hogy kell. Természetes, mint maga az élet a maga sokszínűségével, színeivel, illataival, gazdagságával. Természetes, mint a hó hidege, az augusztusi napfény, a játszótéri zsivaj, az ibolya kékje, a busz döcögése, a sorbanállás a pénztárnál, az olvadó fagyi, ahogy felpuhítja a tölcsér alját.

Természetes, mint az aggodalom a kórházi ágy mellett állva, mint a kő a gyomrodban, amikor az üres fotelre nézel. Természetes, mint a fájdalom, a hiány, a gyász. Mert ez is része az életnek, ha nem akarod, akkor is.

Azt mondják, azt írták bele a saját törvényükbe, hogy az élet mindenkinek alanyi jogon jár. Azt írták oda, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk. Az élet érték, az emberi élet óvandó. De azt nem írták oda, hogy a melegek élete is érték. Hogy nekik is alanyi jogon jár mindaz, ami mindenki másnak. Nem is kell odaírni, hiszen természetes. Természetes lenne. De azt odaírták, hogy a melegek nem teljes értékűek. Azt odaírták, hogy a melegek mások, ők nem élhetnek úgy, mint mindenki más.

És nem elégedtek meg azzal, hogy beleírták a saját törvényükbe. Bele akarják vésni a lelkünkbe, bele akarják erőszakolni a gondolatainkba. Össze akarnak mocskolni mindent, meg akarnak törni, be akarnak rángatni a szánalmas kis játszmáikba. Azt akarják, hogy egy legyél közülük, hogy éppen úgy és éppen ott fussanak azok a finom kis ráncok a szemed sarkában, ahol ők mondják. Azt akarják, hogy gyűlölj mindent és mindenkit, akire csak rámutatnak.

Háborút hirdettek a színek ellen. A te lelkedért folyik a harc. A te lelked színeiért. Azért, hogy egy nő ne mutathassa be a másik nőt neked, hogy ne mondhassa: ő a társam, a szerelmem, a feleségem. Hogy egy férfi ne foghassa meg a párja kezét az utcán, ha a párja is férfi. Hogy ők, hogy AZOK ne mehessenek együtt moziba, étterembe, fagyizni, hogy AZ ne simíthassa ki a kedvese arcába hulló hajtincset, hogy AZOK ne vihessék oviba a gyereküket, ne nézhessék, ahogy felnő, ne sírhassanak vele együtt, amikor rájön, hogy a szerelem fáj. AZOK ne foghassák a másik kezét a kórházban, ne mutathassák, ha meghasadt a szívük.

Azt akarják, hogy AZOK hazudjanak egész életükben, hogy mindig figyelniük kelljen, nehogy lebukjanak, nehogy kiderüljön. Azt akarják, hogy otthon, a négy fal között, behúzott függönyök és zárt ajtók mögött lehessenek csak önmaguk. De ha lehet, még ott sem. Féljenek, egész életükben féljenek.

Pedig ez az egész nem a melegekről szól. Most is, mint mindig, a hatalomról szól. A hatalomhoz szükség van rád is. Ha nem vagy hajlandó együtt menetelni velük, akkor nincs hatalmuk feletted. Ha feletted nincs hatalmuk, akkor csökken az erejük. Kellesz nekik. Mindenki kell nekik. Ha a politika nem, a vallás nem, akkor a gyűlölet legyen a közös nyelv. Hidd el, fogadd el, épüljön be a gondolkodásodba, a reflexeidbe, hogy ők mások, félni kell tőlük, meg kell vetni őket, védekezni kell ellenük. Veszélyesek. Azt akarják, hogy te is úgy gondold: AZOK. Nem ők, hanem AZOK. Ha ezt elérik, akkor velük menetelsz. Akkor is, ha mást gondolsz hitről, politikáról, emberségről, ha mindenről mást gondolsz, de erről az egyről nem, akkor ők győztek. Akkor elérték, amit akartak, beszippantottak, a saját képükre formáltak.

Erről, és nem másról szól az őrjöngés a szivárványos zászló körül. Erről szól a genderlobbi. Erről szól, hogy csak a négy fal között, titokban, hogy ők is ismernek melegeket, de ne lássák az utcán, ne menjen a gyerekük közelébe, ne tudjunk róla, és akkor lehet. Csak éppen az életet akarják elvenni a melegektől, de amúgy nincs bajuk velük. Mert ők toleránsak. De nem annyira. Ők csak védekeznek, ezért ütnek először. És másodszor, és harmadszor.

Ez nem a melegekről szól, hanem rólad, rólam. Mindenkiről. Remélem, hogy érted, tudod és nem engeded. Remélem, látod a propagandisták üvöltése mögött a hatalom szűkölő félelmét, hogy téged nem érhetnek el, nem ránthatnak maguk közé. Hogy feletted nincs és soha nem is lesz hatalmuk. Akkor pedig gyengék és sebezhetőek maradnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!