Szeptember 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Körülnézni a valóságban

Fehéroroszországban gyakorlatilag leállt a közmédia. Sztrájkolnak a televíziók dolgozói, nem hajlandóak terjeszteni a kormánypropagandát. Ez nem annyira jó hír Lukasenkának, hiszen nagyon sokan szinte kizárólag a köztévé adásaiból szerzik az információikat. Jelenleg az üres stúdiót nézegethetik, a műsorvezetők, technikai személyzet az épület előtt tartózkodik.

Belegondoltam, mi történne nálunk, ha előfordulna az az elképzelhetetlen eset, hogy a köztévé munkatársai úgy döntenének, csak az igazat mondják bele a kamerába, addig is kimennek sétálni. Biztosan lenne nagy csodálkozás, de nem hinném, hogy betölthetetlen űr támadna a néphülyítés dicső frontján. Eleve ott maradna a TV2 és Kökény-Szalai Vivien, aki éppen most adott mélyinterjút a zorigónak és azt mondta, neki lételeme a harc. Tehát biztosan harcolna, ahogy a többi – nem közszolgálatinak nevezett, de pártérdekeket szolgáló – csatorna is. Mert első a kedves néző és az ő gördülékeny kiszolgálása, meg persze a kormány és nem utolsó sorban a stabil fizetés.

Aztán az olvasni tudóknak ott a számtalan kesmás és a nemkesmás propagandalap, portál, közpénzből fenntartott blog. Nem mondom, hogy nem mennék el megnézni mondjuk ahogy Gajdics Ottó, Bayer Zsolt és Apáti Bence – valamint a többi szakember – úgy döntenek, ők mostantól csak az igazat, a színtiszta igazat írják le, semmi mást. Azért mennék el megnézni, mert túl szegényes lehet a fantáziám, ugyanis nem tudom elképzelni a jelenetet.

Igazából tovább is gondoltam a belarusz események ezen vonulatát. Nem álltam meg – persze szigorúan gondolatban – annál a pontnál, ahol közpénzért keccsölő szakemberek felteszik a kicsi kacsóikat, hanem arra gondoltam, mi lenne, ha mindenféle tájékoztatás leállna. A nem kormánypárti is. Minden. Én is mennék füvet nyírni, kutyával játszani vagy más hasznos tevékenységre adnám a fejemet. És itt állna egy komplett ország csodálkozva. Először persze biztosan nyomkodnák veszettül a távirányítót, hiszen olyan nincs, hogy nincsenek hírek a tévében. Sem a rádióban. Sem öt percenként, sem öt óránként. Semmikor. Második körben akinek van internetje, gépe és be is tudja kapcsolni ügyesen, az online térben kattogtatna kitartóan, ámde eredménytelenül. És ezek után vajon mi történne?

Mivel alapvetően optimista – egyesek szerint gyógyíthatatlanul naiv – vagyok, szeretem azt képzelni, hogy az első pánik lecsengése után néhányan olyat tesznek, amit talán maguktól nem feltétlenül szoktak, már ami a politikai realitásokat illeti. Körülnéznek a valóságban és átgondolják, amit látnak. Talán egyre többen járnak el így. Aztán – második körben – elkezdenek kommunikálni a környezetükkel. Megbeszélik, ki mit tapasztalt, mit gondol arról, meghallgatja a másik véleményét és kialakítja a saját elképzelését a dolgokról. Más ám egy asztalnál ülve, a másik szemébe nézve megvitatni bármit, mint interneten, pláne kommentek formájában. Ott nem érzékelhető a hangulat – így az irónia sem – nagyon ritkán van lehetőség a részletes vitára, az érvek kifejtésére, a másik meggyőzésére. Szemtől szemben, egy pohár bor vagy egy süti mellett nagyon más a helyzet.

Aztán – egy idő után – majd el tudja dönteni a többség, hogy mit szeretne. Ehhez azonban látnia kell, hogy mi a valóság. Nem az a valóság, amit a kormánypropaganda sulykol és nem is az a valóság, amit akár én írok. Hanem az, amit ő maga lát, amiről meggyőződött, amit átgondolt. Az már stabil vélemény, nem lehet olyan egyszerűen befolyásolni. Arra lehet építeni és talán elég sokan rájönnek, hogy nem a postás, a diák, a szomszéd az ellenség, nem tőlük kell megvédenie magát.

De ez soha az életben nem fog bekövetkezni. Csak elábrándoztam egy kicsit, de már fel is ébredtem. Még csak a bilibe se ért a kezem közben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!