NEHAZUGGY

Helyettetek is még mindig, már megint szégyellem magam

Horn Anna | 2020. Augusztus 16, Vasárnap | 12:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Békés szombat délelőtt, mindenki maszkban élvezi a már délelőtt is szinte kibírhatatlan kánikulát a spanyol tengerparti városban. Különösen megkapó a félnudista turista nők látványa: melltartó nincs rajtuk, viszont a maszkjuk mintája pontosan olyan, mint a fürdőruci látható darabjáé. Gondolom, akciós, három az egyben instant cucc lehet. Első a divat, ha beledöglünk, akkor is.

Dolgom van, megyek a strand mellett, amikor is hátulról magyar szó üti meg a fülemet. Lassítok, hadd menjenek el mellettem, és véletlenül sem teszek úgy, mintha érteném, mit mondanak.

Fiatal pár baktat el mellettem, rá sem hederítenek a tengerre, a srác a telefonján keresi a helyet, ahova igyekeznek. Ami az itteni bevásárlóközpont, a nevét nem sikerült jól megjegyezni, így a GPS furcsa hangokat ad ki.

Én is oda tartok (hosszabbítót kell vennem), így kénytelen vagyok hallani a párbeszédet.

– Ba’meg, ez a hülye nem érti, hogy Kóriglé (El Corté Inglés), mi a f…t kezdjek vele?

Válasz:

– Nézd ezt a vényasszonyt, ez is minek él még? Ettől meg sem kérdezhetjük, annyira hülye lehet már!

Előttük egy idős néni tipeg járókerettel, amelynek az elejére egy kis kosárka van felszerelve, gondolom, annak a pár dolognak a „szállítására”, amit majd vesz a közértben. Vajon az esetleg hasonló helyzetbe kerülő nagymamájukról vagy egyéb rokonukról is így fognak beszélgetni egymás között?

A néni megáll, előkeres egy zsebkendőt, és törölgeti vele az arcát. A srác majdnem fellöki, annyira bele van merülve a GPS-szel való küzdelembe, hogy a társának kell a karjánál fogva visszarántania. A párbeszéd folytatódik:

– Ekkora barmot! Nem lát a szemétől? (A néni előttük megy, valóban nem lát a háta mögé.)

– Te nem figyeltél, kretén, szállj már ki a telefonból, keressünk egy turinfót.

– Ebben a porfészekben tutira nincs olyan, és…

Itt közbeszóltam, mert nehezen tűrtem már a helyzetet, meg a szégyenkezést is.

– A turista információs központ ott van pont szemben velünk, a túloldalon.

Mindketten felkapták a fejüket, rám bámultak, szó szerint, mintha egy marslakó lennék, majd annyit dünnyögtek:

– Ja? Jó – és eltávoztak a zebra felé.

A „porfészek” neve egyébként Málaga.

De hogy ne csak rossz tapasztalatokról beszéljek – bár sajnos ezek vannak többségben olyankor, amikor kedves honfitársaimmal találkozom külföldön –, elmesélek egy másik történetet is.

Egyik budapesti látogatásom után visszafele jövet Spanyolországba, szintén egy fiatal magyar párral találkoztam, egymás mellett ültünk a repülőn. Szóba elegyedtünk, elmondtam, hogy évek óta itt élek, kedvesen érdeklődtek sok mindenről. Igazi csatangolós, kíváncsi emberek. Megköszönték, amiket javasoltam megnézni Valencia tartományban, telefonszámot is cseréltünk, és egyszer még a városban is összefutottunk. Ragyogó arccal járták az alicantei XI. századi, mórok által épített várat, és azt mondták, nagyon jól érzik magukat, nagyszerű napokat éltek meg, és rengeteg élménnyel gazdagodtak.

Azóta is tartjuk a kapcsolatot, már gyerekük is született, minden rendben van velük, és szép emlékeik (meg több száz fotójuk) vannak az akkori utazásukról.

Mi ebből a tanulság? Nem tudom. Csak azt, hogy rossz lenne, ha megszakadna velük az ismeretség. És azt is gondolom, hogy minél kevesebb olyan élményre vágyom, mint ez a szombati. Tudom és vallom, hogy minden ember más, különbözőek vagyunk, hálistennek, de időnként nagyon nehéz elfogadni a másságnak azokat a megnyilvánulásait, mint amit ezúttal „dobott a gép”.

https://www.youtube.com/watch?v=bmGIEairVGA

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!