Szeptember 26,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Győz a szittya fergeteg

Mindenki aláírta a szerződést, mindenki nagyon elégedett, hiszen NATO-kompatibilis légvédelmi rakétarendszert veszünk, méghozzá az Egyesült Államoktól. Csaknem egymilliárd dollárba fog kerülni, de nyilván megéri a szüntelen légi fenyegetések miatt. Azt nem egészen értem, miért előnyös, ha NATO-kompatibilis, persze az életemből kimaradt a honvédelmi nevelés, honnan is tudnám, mi ennek a jelentősége, nekem annyit jelent a légvédelmi rakéta, hogy valahová fölfelé lőnek vele, feltehetően nem polgári utasszállítókra és szövetséges repülőgépekre, aztán ezen kívül semmi elképzelésem, még arról se, hogy egy ilyen rendszerben tíz rakéta van vagy tízezer és hogy darabja mégis mekkora. Nem is hiszem, hogy ennél többet kellene tudnom, még ez is több a szükségesnél. 

Mindenesetre David Cornstein, az Egyesült Államok nagykövete és Benkő Tibor honvédelmi miniszter boldogan rázogatták egymás kezét és kölcsönösen biztosították a másikat arról, ez a beszerzés szükséges és halaszthatatlan volt, mert Magyarország ugyan a béke szigete, de ez a béke borzasztóan sérülékeny, ezért meg kell felelnünk a körülmények és a kor kihívásainak, hiszen a kormány célja az ország, a magyar emberek védelme. Az amerikai nagykövet külön kihangsúlyozta, mennyire jó üzletet csinált Magyarország, ez azért vicces volt, elképzeltem, milyen lenne, ha egy ilyen alkalommal azt mondaná az eladó fél nevében eljáró, hogy ti aztán nagy marhaságot csináltatok, jó pénzért eladtunk nektek valamit, amire feltehetően soha semmiféle szükségetek nem lesz, de hát sajnos ilyen fajta őszinteséggel aligha fogunk találkozni. 

Az ember azt gondolná, hogy mások is hasonlókat gondolnak erről a nagy fegyverkezésről, mint én, nevezetesen, hogy nem feltétlenül kellene mindenben megfelelni, sőt, elébe menni az elvárásoknak, de vannak, akik pont ettől vannak felvillanyozva, egyre félelmetesebb haderőnk lesz, ideje, hogy még inkább tiszteljék a magyarokat, mert ugye ez a tisztelet nincs rendben, de most aztán eljön az idő, hogy ez másképpen legyen. Ilyenkor felsejlenek a hetvenes évek, amikor belecsöppentem a nagy-Magyarország elvesztése feletti társasági busongásba, akkor ez új volt nekem, akkor találkoztam a székely himnusszal, meg hogy Édes Erdély, itt vagyunk, érted élünk és halunk, győz a szittya fergeteg danolászásával, de volt ott Don-kanyarban álló szomorúfűzfától kezdve a doberdói harctérig minden, a lényeg, hogy gazdag irredenta műveltségre sikerült szert tennem. Új volt és tetszett is egy darabig, aztán hála az égnek elmúlt, de úgy látom, vannak jó néhányan, akiknél tartósnak bizonyult ez a vonzalom, persze lehet, hogy náluk ez mélyebben gyökerezik, ráadásul most afféle központilag támogatott ideológiai vált belőle, a hazafiságnak mintegy mértékegysége lett, mennyire fáj valakinek Trianon. 

Van egy ismerős család, a két fiú nagyon székelykedik, ők annak tartják magukat, jártak vagy háromszor Erdélyben, apai ágon ez a származásuk, ez tény, de nekik maguknak ténylegesen semmi közük hozzá. Ettől függetlenül székelyebbek a székelyeknél. Sőt, olykor már egyenesen hunok, mert az még ennél is előkelőbb valami, és most, ezektől a hadászati fejlesztésektől még inkább bezsongtak, mert végre olyan hadseregünk lesz, hogy visszafoglalhatjuk Erdélyt meg Kárpátalját. Érdekes módon Felvidéket meg a Vajdaságot valamiért nem akarják visszafoglalni, ennek biztosan van valami oka, de hogy mi lehet az, sose fogom megtudni, mert isten őrizzen, hogy rákérdezzek. Régebben egyszer még megpróbálkoztam olyasmivel, hogy manapság, az Európai Unió korában ennél nagyobb marhaságot aligha lehetne mondani, esetleg olyasmit, hogy foglaljuk vissza Nagykanizsát, ne legyen már Zala megyében, de az ilyen kísérletek kudarcra vannak ítélve náluk. Erdély a mienk és kész, vita nincs. 

Nem is törődne vele az ember, elvégre miért ne lehetne valakinek az a passziója, hogy szombat esténként pálinka mellett énekelgeti a székely himnuszt meg székely zászlókat aggat a szobájába, normális esetben elfér az ilyesmi. Bár akár még bajba is keveredhet miatta, mert ugyan nem ismerem most az erdélyi helyzetet, de azt nem tudom elképzelni, hogyha odamegy valaki Magyarországról és hirdetni kezdi, hogy nemsokára tankkal fog menni, nem fogja valaki szájon vágni perceken belül. Mégcsak nem is kell ehhez románnak lenni, pont elég, ha valaki normális. Ha a most egyre hangsúlyozottabbá váló hazafias nevelésnek ez is egy eleme – márpedig nyilván az -, akkor egy egész generációt fertőznek meg ezzel a szemlélettel, amire semmi szükség, sőt, egyenesen káros.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!