NEHAZUGGY

A probléma akkor van, ha egy országba sem visszamenni, sem más nemzetből származónak odamenni nem érdemes

Forgács Erzsébet | 2020. Augusztus 11, Kedd | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bár nem éppen most aktuális a dolog, mert jelenleg sokkal fontosabb problémái vannak az országnak, de azért előbb vagy utóbb ismét elő fog kerülni a munkaalapú társadalom, a teljes foglalkoztatottság és az elvándorlás kérdése. Ez egyetlen problémahalmaz, bármennyire igyekszik különválasztani, egymástól függetlenül kezelni, de méginkább eltitkolni a kormányzati kamugépezet.

Eddig arról sem igazán lehetett információkhoz jutni, hogy hány harmadik országból érkező vendégmunkással sikerült feltölteni az elvándorló magyarok által be nem töltött munkahelyeket. Most nyilvánosságra kerültek a tavalyi adatok, így viszonylag jól lehet látni azt, amit eddig is tudtunk, legfeljebb nem sejtettünk. A vendégmunkások zöme tavaly Ukrajnából érkezett, többségük legfeljebb nyolc osztályt végzett. Tehát az Orbán-kormány által annyira preferált, külföldi tulajdonban lévő összeszerelőüzemek gyártósorain tudnak munkát vállalni. Az is kiderül a statisztikákból, hogy az uniós tagországok átlagához képest Magyarországon kétszer annyi külföldi tulajdonú munkahely van, a külföldi működő tőke eléri, de inkább meg is haladja a gazdaságban az 50 százalékot.

Nem meglepetés, de mindenképpen elgondolkodtató – mármint azok számára, akik ezidáig kerülték ezt a tevékenységet, mert aki használta az agyát, eddig is tisztában volt vele -, hogy a kormánynak mennyire nem célja a hazai tulajdonú vállalkozások fejlesztése, a magyar ipar kiépítése. Más országokban igyekeznek a saját cégeket és vállalkozókat helyzetbe hozni, nálunk ennek éppen az ellenkezője zajlik, miközben éppen az Orbán-kormány döngeti a mellét üvöltve a nemzeti nagyság és a magyar gazdasági csoda témakörében. Indokolatlanul. Ez éppen olyan hazugság, mint bármi más, amivel a kormány manipulálja a híveit.

A magyar munkaerő egy része kiáramlik az országból. Jellemzően fiatalok és középkorúak, jellemzően szakemberek és magasan képzett, diplomás, nyelveket beszélő munkaerő vándorol el. Az itthoni alacsony bérek, a munkaerő nagyarányú kiszolgáltatottsága és a magas megélhetési költségek nem vonzzák külföldről a kvalifikált szakembereket. Azok jönnek, akik még a nyugati országokban sem igazán kellenek, esélyük sincs a jobb élet reményében máshová menni, de még az ócska magyar bérek is jobbak, mint a saját országában elérhető keresetek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kormány közpénzből támogatja ezeket a külföldi tulajdonban lévő összeszerelőüzemeket – munkahelyteremtési támogatások, beruházási támogatások, adókedvezmények -, akkor nem nehéz belátni, hogy a magyar adófizetők pénzéből fizetünk a multiknak azért, hogy alulképzett ukránokat alkalmazzanak.

Nem az ukránokkal, nem is bármilyen más országból származó munkaerővel van a baj. Ez teljesen normális jelenség, mindenki keresi a maga boldogulását. A csehek mennek Németországba dolgozni, a németek Franciaországba, a franciák Angliába, az angolok Spanyolországba és általában megy – és szerencsére mehet – mindenki oda, ahová csak szeretne. Eltöltenek néhány évet egy vagy több országban, tovább állnak, helyükre jönnek mások. A probléma akkor van, ha egy országba sem visszamenni, sem más nemzetből származónak odamenni nem érdemes. Magyarország egyre inkább ilyen ország. Az értelmetlen és felesleges beruházások – a stadionépítések, mindenféle sportversenyek rendezése, az ahhoz szükséges létesítmények felépítése – átmenetileg pörgetik ugyan a munkaerőpiacot, növelik a GDP-t, de ez nem fenntartható és nem is jelent fejlődést. Amikor az építkezés befejeződik, nincs tovább szükség a munkavállalókra, azonban a létesítmények fenntartása, állagának megóvása további pénzeket emészt fel. Akkor is, ha üresen konganak az épületek.

A hazai ipar beteg, aránytalan. Nincs piaci verseny, nagyon sok, aránytalanul sok a külföldi érdekeltség. Mindebből logikusan következik, hogy nem csak most állunk pocsékul, hanem esélyünk sincs arra, hogy később jobb legyen. A hurráoptimista propaganda, a folyamatosan harsogott sikerjelentések ellenére az van, hogy szinte senki számára nem vonzó az ország. Azok számára sem, akik más országban élnek, de azok számára sem, akik itt születtek. Ha ez nem így lenne, akkor a nagyon lelkes – és ráadásul magyarul beszélő – külhoni magyarok (például Erdélyből, Szlovákiából) versenyeznének a németekkel, olaszokkal, hollandokkal a magyar munkahelyekért. Éppen úgy, ahogy más országokban is történik. De nálunk nem ez a helyzet. Hogy ez így rendben van, azt csak Orbán szektájának fanatikus hívei hiszik el. Éppen azok, akik nem fogják tudni fenntartani ezt az országot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!