Szeptember 25,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Roma, azaz ember (2.)

Soha eszemben sem volt cikksorozatot írni. Nagyon sokan türelmetlenek. Főleg ha kérdéseik, véleményük van. A kérdésekre én nem fogok választ adni. A véleményekre pedig nem reagálok a cikkek alatt. Egyre reagáltam, nem kellett volna. Én gondolatébresztőnek szánom az írásaimat.

Az igazság. Mindenki ezt keresi. Pontosabban a saját igazságát. Én is az igazság oldaláról közelítem meg a dolgokat és általában arra a következtetésre jutok, hogy mindenkinek meg van a maga igaza. A bajt ott látom, hogy ehhez a saját igazsághoz mereven ragaszkodnak is. Kevesen hajlandók a dolgok mögé nézni, elgondolkodni azon, hogy mi, miért van. Mindennek oka van, de ez senkit nem ment fel a tettei következményei alól. A romák iránti valós, és vélt sérelmek okozta gyűlölet él az emberekben évszázadok óta. A gyűlölet pedig csak gyűlöletet szül. Sokakban forrt a harag azért, hogy a romák a segélyeken „jól elvoltak”, míg a magyar dolgozott. Bizony ebben is meg van az igazság, de tisztázzuk azt a tényt is, hogy azért olyan jól nem voltak meg, és ezért nem tehető felelőssé az összes roma.

Mindenhol vannak sumák, alamuszi, nyerészkedő mocskok. Olyanok akik kihasználják, és saját hasznukra fordítják mások gyengeségét, tudatlanságát, kishitűségét, kiszolgáltatottságát, talán lustaságát. Egy buta kisebbséget erős kézzel megfognak, ideológiák mentén fanatizálják őket, akik aztán tűzzel-vassal, foggal-körömmel de meggyőzik a jogosan, és félve kétkedőket. Olyan ez, mintha például egy ország vezetője egy több országot tömörítő szervezethez fordulna, mondván, „a népem szegény, adjatok pénzt.” Majd megfogja ezt a pénzt, eldicsekszik vele, hogy a népnek „szerezte”, majd egy részét eltünteti, a másik részét pedig a nép identitására hivatkozva nemzeti stadionokra, és a még nemzetibb barátokra, családokra költi. A romák közt is vannak ilyen emberek. Ésszel vagy erővel, de van egyfajta vezetői státuszuk. Az identitásukra hivatkozva tüzelik a népet, szítják a gyűlöletet, és habzó szájjal hirdetik, hogy a magyar elnyomja a cigányt. Bizonyítékul ő is az évszázados vélt, vagy valós sérelmeket sorolja. Köztük is van egy réteg, aki jól profitál abból, hogy maga alá kényszerítsen másokat. Saját jól felfogott érdekében szövetséget köt a szavazatvásárlókkal, akik aztán a bal oldalukon elítélik azt aki akár csak a „cigány” szót használni meri, a jobb oldalukon pedig uszítják a sajátjaikat, hogy fogy a magyar. Ez már csak a végkifejlet. A segélynél lett elrontva az egész.

Az egész segélyezést szerintem az rontotta el, hogy nem volt semmi követelmény, kérés, de még iránymutatás sem. Nyakló nélkül osztották a pénzt nekik, ők pedig költötték. Senki nem merte szabályozni, megmondani mire és hogyan költsék, mert akkor jöttek a hangok, hogy „csak azért ad, mert szabályozni akar”. Ezért szó nélkül adták, a lényeg, hogy csend legyen. A csendből aztán megszületett a „nekem ez jár” réteg a roma társadalomban. Ők ugyan nem voltak sokan, de elég nagy hanggal voltak ahhoz, hogy rögtön az összes romával azonosítsák őket. Az ilyenek aztán kitermelték a maguk követőit, a „nekem jár” elvet követve lopót, csalót, sumákolót, vagy a magyargyűlölőt, aki megver, megöl egy magyart, majd két kézzel védekezik, hogy ő egy rasszista támadást hárított el. Sokan a „régi szép időket” sírják vissza, hogy anno a csendőr, aztán később a rendőr „levert egyet a cigánynak”, és nem volt gond. Akkor nem volt gond, de „rendszerváltás” után is megvoltak a pofonok emlékei. A hirtelen jött szabadságban, a jogok melletti kiállásban mindenki elfelejtette, hogy mi a kötelessége, és eszébe sem jutott, hogy egy társadalom politikai berendezkedésének változása nem elég a szemlélet változásához. Az egyik eldől papíron, a másik fejben.

Aki eddig nem dühödött fel, nem talált önigazolást a gyűlöletére, a cigányság, a magyarság, vagy irántam, azoknak folytatom a szocializációval. A szocializáció is úgy működik nálunk, mint az integráció. Olyan, mint annak a telekinetikus kanálgyúrónak, Uri Gellernek, a porszívójavító varázslata. „Működj!” Nem fog. Két okból. A magyar nem akar foglalkozni a romával, a roma nem fogad meg egy szót sem a magyartól. Mindkettő a saját sebeivel és a másik iránti haraggal van elfoglalva. Állunk, mint az az ominózus hátas nemi szerv a hideg vízben, és bőszen méregetjük egymást. A fejünk felett pedig ott állnak az érdekemberek, akik így vagy úgy, de profitálnak az egymás iránti haragunkból.

Harminc éve kellett volna elkezdeni a kölcsönös szocializáció folyamatát, és már tartanánk valahol. Most rosszabb, mint harminc éve. A „nagy szabadság” csak kiélezte, és mérget csepegtetett a gyűlölet fegyverére. Sokan elsöprik ezt az egészet azzal, hogy „ne baszd meg, majd most meg még szeretnem kell a cigányokat?!”. Nem kell ezt ezer hangnak állítani, elég csak annyinak, hogy elég hangos legyen ahhoz, hogy elnyomják a csendes igazságot, ami az, hogy mindkét oldalon jó emberek vesznek el ebben a felesleges acsarkodásban. Ha pedig valóban látni is akarjuk az igazi, hamisítatlan, vegytiszta butaságot, akkor lássuk meg azt, hogy a karddal, pénzzel pózoló („A te adód” felirattal), magyarokat fenyegető, ezt a fajta „roma öntudatot” hirdető, és a bakancsban masírozó, Molotov koktélt dobáló, a romák kiirtását, sterilizálását, elnyomását hirdetők közt semmi különbség nincs, csak a bőrük színe. Mindkettő ember. Buta, megvezethető, szocializálatlan, identitásmániás, önző okból társadalmi együttélésre, gondolkodásra képtelen emberek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy csak egy megoldást ismernek: a másik elpusztítását. Nagy hanggal vannak, hordákba tömörülve fenyegetnek mindenkit, mert valójában ők csak fizikailag erősek. Máshogy nem.

Haszonlesők zengő hangjai, akik megmondják mire legyen az ember büszke, mi mellett, vagy mi ellen harcoljon, és adja a vérét, az életét. Megmondják kit és miért gyűlöljön, és ő gyűlöli. A nagy zengésben senki nem hallja meg azokat, akik elmondanák, sőt megmutatják, hogy nézd az „ellenséged”, és mond meg, hogy TE miért gyűlölöd? Akartál segíteni neki? Akarta, hogy segíts? Ha mégis meghallja valaki, akkor a zengő kórus tesz róla, hogy ne sokáig szóljon ez a hang. Hogyan? Elég pl. csak rám mutatni, ebből a cikkből szemezni, és annyit mondani: „Roma ellenes, vagy cigánysimogató”, és a folyó egy pillanatra megduzzad, kicsap a partra, elsöpri az új ellenséget (engem), majd visszatér a medrébe, hömpölyög tovább, viszi a mocskos, gyűlölettel teli szennyét. Az a kevés, aki még a parton áll, nem mer gátat építeni, mert fél, hogy elsöpri a folyó. Pedig ez csak egy csermely, csak zavaros, mocskos, és sötét.

Ropolyi Péter (Singing Jungle)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!