NEHAZUGGY

Szerintem ezt nekünk kellene kiharcolni

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 8, Szombat | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Cseh Katalinnak nemrégiben egy cikke jelent meg a Politico nevű újságban, ahol is összeszedetten elmondta, hogy mi a probléma azzal, ahogy az Unió tétlenül nézi Orbán rombolását. A cikk nagy részével én magam is egyetértek, azonban megemlített egy olyan gondolatot is, amely nem hiszem, hogy feltétlenül a jó irányba terelné a dolgokat. Az egy dolog, hogy ezt a Magyar Nemzet is felkapta és beszámolt róla, minthogy Cseh ismét hazát árul természetesen, de úgy hiszem, ezúttal valóban félrecsúszott a cikk mondandójának ezen része. Nem állítom persze, hogy nem lehetséges az, amit kér, viszont nem gondolom azt, hogy az egy olyan irány lenne, amely egy jobb közösséggé tenné az Európai Uniót. De lássuk miről is van szó pontosan.

Magyarország legnagyobb híroldalának szerkesztőjének kirúgásával Orbán Viktor oligarchái ledöntötték a magyar független média utolsó bástyáját is. Ha Európa ezt hagyja, úgy tettestárs lesz a szólásszabadság halálában Magyarországon. A pénz többet ér a szavaknál: ha az EU törődik a megmaradt szabad sajtóval Magyarországon, akkor segítenie kell annak finanszírozásában.

Az EU-nak véleményem szerint is sok olyan feladata van, amelyet nem lát el, de a sajtó finanszírozása véleményem szerint pont nem ilyen dolog. Magyarországon nem csak azért nincs ma független magyar sajtó, mert Orbánék letaroltak mindent, hanem azért, mert az emberek sokszor nem kívánják azt támogatni. Sokan úgy hiszik a mai napig, hogy a hírek olvasása valami állampolgári jog, hiszen az internet korában megszoktuk azt, hogy minden ingyen és azonnal elérhető. Véget ért az ebédlőben, vagy buszon történő újságolvasás. Már nem nagyon rendel senki sem heti, sem havi újságokat. Megnyitja a netet és tájékozódik. Én magam is megszoktam azt, hogy ez így van és be kell valljam, nem egyszerű elfogadni azt, hogy szinte minden általam olvasott újság vagy magazin fizetőssé vált. De sajnos ebbe az irányba halad most a világ, ami a Facebook előretörésének is köszönhető, hiszen kicsinálták a reklámpiacot.

Hogy ez meg fog-e változni a közeljövőben vagy sem, azt szerintem jelenleg senki sem tudja. Egy biztos, fel kell készülni arra, hogy a legfontosabb újságokat már csak előfizetés ellenében olvashatjuk, akár tetszik, akár nem. Itt nem kunyerálásról van szó, hanem arról, hogy a cikkírók is meg szeretnének élni valamiből, a technikai háttér is pénzbe kerül. Az Index bedöntése egyértelműen óriási érvágás volt a szabad sajtó egészét nézve, azonban nem hiszem azt, hogy az EU segítségére lenne most szükség ahhoz, hogy megtámogassák a független újságírást. Nem számíthatunk mindenben az EU-ra, vannak olyan esetek, amikor csakis magunkra számíthatunk. Ez olyan, mint hogy az EU soha nem fogja elzavarni nekünk Orbán Viktort, ha mást szeretnénk, akkor az bizony a mi feladatunk. Úgy hiszem ugyanez igaz a szabad sajtóra is, amennyiben igény van rá, úgy támogassák az olvasók. Arról nem is beszélve, hogy ki, ha nem pont az olvasó tudja eldönteni azt, hogy függetlennek gondolja-e az újságot, vagy sem?

Nyilvánvalóan nagyszerű lenne, ha egy Index méretű szerkesztőséget el tudna tartani a hazai reklámpiac, de ez sajnos eddig sem nagyon volt igaz. Évek óta oligarchák motoszkáltak a háttérben, hiszen a szerkesztőség nagyobb volt, mint amit egy ekkora ország vélhetően finanszírozni tud. Azt se felejtsük el, hogy a New York Times vagy a Washington Post is milliárdosok kezében van, és még így is előfizetéshez kötött az olvasásuk. A trendek változnak, ez mindig is így volt. 2020-ban eljutottunk oda, hogy át kell gondolni azt, hogy miképp érdemes átalakítani a hazai médiapiacot, hiszen az ingyenes szolgáltatás egyre lehetetlenebbé válik. Nem mondom, hogy ne lehetne 1-2 komolyabb oldalt eltartani csak és kizárólag a hirdetési piacról, de sajnos egyre nehezebb.

Tartom tehát azon véleményemet, hogy ne az EU segítse ki a magyar sajtót, hanem a magyar olvasók. Kinek másnak, ha nem pont nekünk érdekünk az, hogy fennmaradjanak a valódi hírportálok? Ha viszont nem lesz erre igény – mint ahogy úgy tűnik, egy évtizede a demokráciára sincs nagyon igény – akkor teljes sötétségbe borul ez az ország. Ne várjuk mindenben a mások segítségét, én azt mondom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!