NEHAZUGGY

Földalatti mozgalom

Pável Melinda | 2020. Augusztus 6, Csütörtök | 18:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem partizánokról beszélünk, arról azért nincsen szó, bár amerre a dolgok tartanak, már azon se lepődnék meg különösebben. A migránsok változtatják folyton a módszereiket, kifogyhatatlanok az ötletekből, ha a tét a magyar déli határ leküzdése. Amióta az áthatolhatatlan, pengékkel ékesített kerítés elkészült, amit ráadásul mindenféle módon őriznek is, gyakorlatilag azon a határon nem lehet átjutni, nem is értem, miért őrzik az osztrákok az ő Magyarország felőli szakaszukat. Teljesen értelmetlen, talán szólni kellene nekik, hogy ne fáradjanak. Őreink kifigyelték, hogy újabban a föld alatt próbálják meg kikerülni a kerítést, hetente találnak újabb alagutakat, amelyeket azonban sikerül még időben észlelni, mielőtt megindulna rajtuk a forgalom. Legutóbb is akkor leplezték le az egyiket, amikor egy migráns már kidugta a fejét, de a gyors reagálásnak köszönhetően vissza is húzódott, így sajnos nem sikerült elfogni, de mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a föld alatti határvédelmet is feltétlenül meg kell erősíteni.

Erről a tervről tartottak sajtótájékoztatót nemrég, amelyen még Müller Cecília is részt vett, így most már arról is tudunk, hogy az illegális határsértők nem csak azért veszedelmesek, mert terroristaként szándékoznak tevékenykedni és más szörnyű terveket is szövögetnek arra, miképpen tudnának bennünket elveszejteni, hanem azért is, mert vélhetően vírusosak, így járványvédelmi okok miatt sem engedhető meg, hogy az országba lépjenek. A határzárat tehát a föld alatt is meg kell erősíteni. Ez nem lehet egyszerű feladat, de ezek szerint nem megoldhatatlan. Talán végig építenek majd egy föld alatti kerítést is, nem drótból, azt megenné a rozsda, inkább kiöntik betonnal, biztosan nem lesz olcsó, de ha kell, akkor kell, nincs mese, akkor aztán hoppon maradnak a migránsok, belátják végre, hogy errefelé kár is lenne próbálkozniuk, és megszégyenülten elvonulnak valamerre. Metró építésével már csak nem próbálkoznak, de ha mégis, majd az ellen is lesznek ötleteink.

Igazából persze a fene se lenne kíváncsi erre a temérdek híradásra a határról, hogy melyik nap hány gonosztevőt szorítottak vissza, nyilván észlelték is a rohamosan csökkenő érdeklődést, talán emiatt került át a hangsúly a föld alá, újabban hetente mutatnak be különféle határ menti lyukakat, amelyek pont elkészültek, de még nem vették azokat használatba, mert az éberség megakadályozta. Azt mondjuk nem egészen értem, mi a magyarázat arra, hogyha végre kiásnak kemény munkával egy ilyen járatot, miért várnak a használatával. Talán az a szisztéma, hogy vannak ilyen ásóbrigádok, akik nem is akarnak átjönni, ők csak elkészítik, és ha végeztek vele, már kezdik is a következőt, a leendő határsértők pedig még fogyókúráznak valahol, hogy alkalmassá váljanak az átkelésre. Kemény kúra lehet, meglehetősen kicsi méretet kellene elérni, az nyilván sok időbe telik. Lehet, hogy el kellene csapniuk azt az ásóbrigádot, alighanem a hét törpe lehet, akik magukhoz mérnek egy ilyen, nagy forgalomra szánt járatot, de talán éppen a megrendelő elégedetlensége miatt nem vették még használatba. Érthető, ha kontármunkát nem fogadtak el, én se tenném.

Megint épül tehát valami a határon. Ez most jól beleillik a kormányprogramba, amely új munkahelyeket ígért, ezek szerint örülni kell neki, fordul a kocka, nem a migránsok veszik el a magyarok munkáját, hanem a magyarok a migránsokét, a lyukfúrók kenyér nélkül maradnak, végre teljesen biztonságban leszünk. Hacsak nem támad egy olyan ötletük, hogy a felhők fölött próbálkoznak, bár lehetséges, hogy átugorják valahogy a határzárat, talán rúddal vagy valami rugós szerkezet segítségével, bár az ellen már biztosan kitaláltak valamit, meg aztán ha történetesen egy agyafúrt határsértő mégis sikerrel járna, szembetalálja magát a lakossági éberséggel.

Az ember akár nevetgélhetne is ezen, csak már egyre kevésbé van kedve nevetni. Persze sírni sincs kedve, tömegesen jutottunk el abba az állapotba, amikor lényegében semmihez nincs kedvünk, egykedvű, egyre inkább eltompult nép lettünk, legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy semmiségek miatt ökölbe szoruljon a kezünk és egymásnak essünk. Kérdés, hogy innen hova vezet az út, mi lesz a következő lépés.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!