Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Természetesen fel lehet háborodni mindenen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tűnik, az Index körül kialakult helyzett miatt az alábbi téma kimaradt az életemből, ennek ellenére úgy gondolom, hogy említésre méltó. Már csak azért is, mert több kormányzati szalagmunkás is úgy gondolta, ez egy olyan égbekiáltó igazságtalanság, hogy meg kell róla emlékezniük. Nem a sajtószabadság megszűnéséről van szó, dehogy. A Pesti Srácokat vagy a Lokált mégis miért zavarná az, hogy még többé-kevésbé független lapok kénytelenek több évtized után lehúzni a rolót azért, mert szúrták a hatalom szemét? A propaganda „dolgozói” az ilyen eseteknek végtelenül örülnek, sőt, talán még pezsgőt is bontottak az Index kivégzése felett. Vélhetően pontosan ez történt az Origó bedarálásakor és a Népszabadság kinyírásának idején is. Ha már nem tudják színvonalban még csak meg sem közelíteni a nem kormányzati lapokat, akkor inkább meg sem próbálják. A szívük legmélyén ők is pontosan tudják (vagy nem tudják), hogy micsoda salakanyag az, amit előállítanak, de ameddig komolyan el is hiszik, hogy rájuk szükség van, addig ez nem fog változni.

Kicsit elkanyarodtam a témámtól, ami nem más, mint Fekete-Győr András nemrégiben egy Facebook-posztba foglalt állítása. Már az önmagában is vicc, hogy egy ilyen poszt hírértékkel bír, de ezt már megszokhattuk az utóbbi időkben. A salakmédia ugrik minden ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásra, hiszen nekik ez van kiadva parancsba. Nézzük, pontosan miről is van itt szó:

…Akkor nem csicskultak volna be (tisztelet a kevéske kivételnek!) a kórházak, az iskolák, az egyetemek, az iparkamarák, az ügyészségek, a bíróságok, a közmédia vezetői egy gyáva kicsi embernek…

Akkor a magyarok tudása, egészsége, gazdasági lehetőségei, igazságérzete, informáltsága európai, és nem keleti színvonalon lenne. Mert a politikának nem lenne más választása.

Lehet Fekete-Győr Andrást szeretni, vagy nem szeretni, de az itt kifejtett gondolatai már többször is előjöttek az utóbbi években. Úgy emlékszem, mi magunk is adtunk teret már olyan olvasói véleményeknek, amelyek a fenti gondolatokra rímeltek. A probléma Fekete-Győr kijelentésével az, hogy sokan ugrani fognak rá. Ugranak, mert valamiért szeretünk megsértődni olyan kijelentéseken is, amelyek egyáltalán nem igazak ránk, nem rólunk szólnak. Például az idősek egy része megsértődik azon, ha azt mondjuk, hogy a Fidesz – egyébként ez megfigyelhető világszerte a konzervatív, populista pártok előretörésénél is – támogatóinak egy igen jelentős hányada a vidéki nyugdíjasok közül kerül ki. Ez nem azt jelenti, hogy minden nyugdíjas vagy minden vidéki Fidesz-szavazó lenne, ezért főleg nem jelenti azt, hogy bárkinek meg kellene sértődnie ezen a kijelentésen.

Az általánosítás sok esetben fájni tud, de lássuk be, a legtöbb esetben azért csak van valami valóságalapja a dolognak. A kórházak vezetése – két konkrét kivételtől eltekintve – mit tett, amikor Kásler parancsba adta, hogy küldjenek haza több tízezer embert? Semmit. Na és az iskolák, óvodák és egyetemek mit csinálnak, ha Orbán épp önfényezésre érkezik hozzájuk? Az óvó néni tálcán kínálja fel biodíszletnek a gyerekeket Orbán kampányához, mint ahogy a gimnáziumokat is gond nélkül használhatja – Áder János látogatása a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban – a hatalom arra, amire csak akarja. A legfőbb ügyész Orbán fiatalkori haverja, a bíróságokat kormányhű emberekkel töltötték fel, míg a köztévéről már megemlékezni is fölösleges.

Mennyiben tévedett Fekete-Győr, amikor a fenti állítást tette posztjában? Nem állította, hogy minden tanár és minden orvos gyáva, gerinctelen állampolgár, hanem azt állította, hogy jóval többen vannak ilyenek az országban, mint amennyit elbírunk. Ez lehet, hogy fáj, de nem hiszem, hogy ne lenne igaz. Elég csak belegondolni abba, hogy a kormány szinte éves rendszerességgel indít új online „hírlapokat” és valahogy mindig sikerül gerinctelen firkászokkal feltölteni a szerkesztőséget. De az is figyelemre méltó, hogy szinte minden vidéki település élére sikerült találni olyan polgármestertjelöltet, aki a hatalmáért szinte bármire képes. A Fidesz egyszerűen képtelen kifogyni az utánpótlásból, ami bizony a mi sarunk, nem a hatalomé. Nem szorít pisztolyt senki fejéhez, egyszerűen jó fizetést ajánl a szolgálatért cserébe, amit sokan egyszerűen elfogadnak. Mi ez, ha nem csicskaság? Ha valaki az elveit feladva azért vállal el egy feladatot, mert azt jól megfizetik, akkor sajnos nem másról van szó.

A kormánypárti média természetesen ki is akadt a Lokáltól kezdve a Pesti Srácokig, a Magyar Nemzettől a Hír TV-ig, hiszen szerintük felháborító az, amit Fekete-Győr mondott. Szerintem meg az a felháborító, hogy nagyon is sokakra igaz az állítása. Az ilyen gerinctelen emberek nélkül Orbán soha nem tartotta volna meg hatalmát 10 éven keresztül, hiszen a népharag elsöpörte volna. Nem azért, mert egy keresztény-konzervatív miniszterelnök, hanem azért, mert egy népnyúzó, az ország kirablására koncentráló, talán a történelem legkártékonyabb miniszterelnöke. A verseny pedig igen szoros, mégis… Sértődjenek hát meg azok, akik ezt a fenti kijelentést magukénak érzik, akik pedig nem, azok lássák be – ha még nem tették -, hogy ez egy igenis létező probléma. Hogy ez a legnagyobb probléma.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.