Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Csodavárás a gödör alján

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szerinted már leértünk a gödör aljára? Ezt kérdezte tőlem tegnap valaki, és én azt a választ adtam, amit adni tudtam: már annyiszor gondoltam, hogy leértünk.

Valóban sokszor úgy hittem, nincs tovább, nincs mélyebben, el kell rugaszkodni az aljáról és kezdhetünk kimászni. Mindannyiszor kiderült, túlzottan optimista, mármár naiv voltam. Ma is úgy hiszem, félig igazam volt. Leértünk az aljára, évek óta ott vagyunk. Az elrugaszkodás nem megy, a kapaszkodást nem akarjuk. Inkább kuporgunk a hulladék között a sötétben. Azt olvastam valahol, hogy akkor lehet változás, ha nem lesz mit enni. Ha már nem tudják önmagukat becsapni az emberek, ha kénytelenek lesznek túllépni az önsajnálaton és a mások hibáztatásán, akkor lesz változás, amikor már semmi más lehetőség nem marad, mint meglátni a valóságot.

A kérdés csak az, valaha eljön-e ez a pillanat. A másik – talán fontosabb – kérdés pedig az, ha eljön, akkor mi történik? Ha felnyílik az emberek szeme – nem mindenkié fog persze, de tegyük fel, hogy elég sok ember felismeri, hogy kihasználták, felhasználták, becsapták, kifosztották azok, akikben bízott, akiket támogatott -, elfordul vagy kilép a maffiából. És onnan merre? Mi a következő lépés? Kunhalmi Ágnes tisztában van a valósággal? Tudja, mi történik vidéken, mi nyomorítja az embereket, mitől szenvednek, mit akarnak, miféle napi gondjaik vannak és azokat hogyan lehet kezelni? Mármint tényleg tudja? Látta? Nem a sajtóban, nem papírra leírva, hanem a valóságban. Fekete-Győr tudja? Ungár Péter? Vadai Ágnes? Gyurcsány? A sajátos magyar politikai közegben baloldalinak számító pártok bármelyike tudja?

Ha igen, miért nincsenek ott, ahol lenniük kellene? Miért nem tudja – vagy nem hiszi – a melós, hogy érte vannak, hogy neki tapossák a kiutat? Ha nem, ha mindegyik párt legtöbb politikusa kizárólag a saját túléléséért hajt, mindig is azért hajtott, soha nem volt más számára a politika, mint egy érdekes taktikai játék, amit bőven az átlag fölött megfizetnek, akkor viszont miből lehet választani?

Nem akarom leírni megint, hogy leértünk a gödör aljára. Mert ha leértünk, akkor mi van? Lehet, hogyne lehetne tüntetni. És aztán? A tüntetés után, amikor hazamentünk? Akkor mi van? Azon kívül, hogy nagyjából semmi. Tegyük fel, hogy elég embernél elszakad a cérna, elegen leszünk, nem csak majdnem elegen, hanem tényleg elegen és nem megyünk haza békében, nem maradunk a járdán, az út szélén rendezett sorokban, nem vigyázunk arra, hogy le ne tapossuk a virágot, nem hallgatunk a bömbis emberre és addig megyünk, ameddig a maffia el nem fut. Tart ameddig tart, kerül amibe kerül. Szerintem abból a káoszból, abból a fortyogásból kell kiemelkednie annak az embernek és annak az erőnek, amelyik képes vállalni az ország jövőjének a felelősségét is, nem csak az előjogokat kéri.

Ez a létező legrosszabb megoldás, a káosz az, amit az ember a legutoljára akar. Magának sem, az országnak sem akarja. De a káoszból kiemelkedő valami éppen annyira nem demokratikus, amennyire a maffiarendszer sem az. Orbán rendszere a hittel házal, azzal, hogy fontos a hellóröfik véleménye, a semmiből semmit nem értők akarata. De nem fontos. És nem lesz fontos akkor sem, ha változik a rendszer, ha a káosz renddé szerveződik. Azt hiszem, a demokráciát sokan rosszul értelmezik. A demokrácia nem csak jog, hanem kötelesség is. A kéményen csodálkozó kisembernek meg kell ismernie a valóságot, fel kell tudnia ismerni azt, hogy ki és hogyan rabol a szeme előtt, meg kell tanulnia azt, hogy neki mihez van joga, de azt is, mihez van joga és mi a kötelessége annak, aki politikusnak mondja magát. Meg kell tanulnia felismerni a korrupciót. Ez az alap. Ha ezt nem teszi, pontosan annyi joga lesz bármelyik másik rendszerben, amennyi a mostaniban van. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy ameddig a mostani kastélylakók azt hazudják nekik, hogy fontosak, okosak, szépek és nélkülözhetetlenek, sőt, leveleznek is velük, az előző rendszerben megmondták, hol a cselédbejárat és mit kell elvégezni, a következő rendszerben talán csak azt mondják nekik: akkor ugass, ha érted is, amiről beszélsz.

Sőt, szerintem a demokráciának az is a része, hogy a pártoknak mi mondjuk meg, mit várunk el tőlük. Ha alkalmatlanok arra, hogy tegyék, amivel megbíztuk őket, akkor el kell zavarni a francba őket. Tehát a demokráciáért (nevezzük így az élhetőt) meg kell dolgozni. Nem bír el annyi potyautast, amennyi most megpróbál rácsimpaszkodni. Tanulni kell, tájékozódni, változni, változtatni. Létrát kell ácsolni és bizony meg kell tanulni, hogy lehet felmászni rajta. Lehet persze várni a csodát a gödör alján, de egy dolog egészen biztos: csodák nincsenek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.