Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az esélytelenek nyugalma

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nincsen elveszett utolsó bástya, nincsen utolsó szög a koporsóban, nincsen most aztán mindennek vége. Az elmúlt években itt már annyiszor lett elég, meg annyiszor hallottuk és mondtuk, hogy ezt már tényleg nem tűrhetjük el, hogy már a végiggondolásában is elfáradok. Aztán mi történt? Semmi. Ugyanazokat a köröket futjuk, mint hörcsögök a kerékben, és nem jutunk sehova. Csak közben belefáradtunk.

Majd egyszer, 20–30–40 év múlva, vagy még később, történészek, kutatók, messziről objektíven tényeket nézegető emberkék látják talán, mennyit számított egy-egy ma mérföldkőnek nevezett esemény. Nagy változások nem kezdődnek el úgy, hogy reggel felkel valaki és elhatározza, hogy ma rendszert dönt. Szisztematikus, évekig tartó munka van a tudatos változások mögött. Nézd csak meg a Fideszt, a NER sem egy nap alatt épült fel. A spontán dolgok meg hát, nos, azok spontán történnek. Itt meg egyelőre csak a dögvész van.

Az Index kicsinálása fájdalmas, újságíróként különösen az. Fizikailag fáj. A szív belesajdul, szorítja a mellkasodat, az agy képtelen felfogni és elhinni, hogy nincs többé, hogy igen, ezt is meg lehetett csinálni. Ahogy fájdalmas volt kismillió másik esemény a NER történetében.

Mindent lehetett és lehet is itt: elvenni, kihasználni, megcsonkítani, megfélemlíteni, tönkretenni. Elvesztegetni a lehetőségeinket.

Megcsinálták ezt a pénzünkkel, jogainkkal, életkörülményeinkkel, esélyeinkkel, demokráciával, piacgazdasággal, választásokkal, falvakkal és városokkal, önkormányzatokkal, egészségügyi és szociális rendszerrel, iskolákkal, egyetemmel, állami és persze magáncégekkel, Balatonnal, kastélyokkal, vidéki nyilvánossággal, újságokkal, tévékkel, rádiókkal. A jövőnkkel. Lett belőlük a Viktor és Haverjai Zrt. játszótere és malacperselye.

Most épp az Index volt soron. Na, bumm, szóljon, aki meglepődött. Újságírásról, sajtószabadságról, a jobboldali propagandisták „erkölcsi fölényéről” nem akarok most elmélkedni, megtették már mások. Most is, meg a Népszabadság bezárásánál, a Kesma létrehozásánál és a többinél. Felesleges ezen filozofálni, a szálak visszanyúlnak a rendszerváltásig, és tulajdonképpen senkit sem érdekelnek ezek a hangzatos maszlagok. Azért nem adnak kenyeret a boltban.

Arra sem tudom, mennyi szót érdemes vesztegetni, hogy az ellenzéki pártok sem sokkal különbek a Deákné vásznánál. Amíg illik az ideológiába a mondanivalód, addig jó vagy, ügyes vagy, a cikkedet megosztják és ajnározzák a Facebookon. Amikor nem passzol a mondandód, akkor ellenség vagy, aki rombolja az ellenzék esélyeit. Mintha lenne nekik egy fikarcnyi is.

Persze, most rá kell akaszkodni az Indexre, hátha beesik pár szavazó, és a következő közvélemény-kutatáson 1 százalékkal jobban áll majd a Párt. Mert most aztán tényleg össze kell fogni, mert innen már nincs tovább, ezt nem tűrhetjük, ilyet nem lehet, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül, hát nem érted, hogy ez mekkora aljasság?! 2014-ben, 2015-ben az időközin, 2018-ban, meg egy éve az önkormányzati választáson, a NER kilencedik évében, akkor tök jó volt itt minden, úgyhogy lehetett fintorogni a másik ellenzéki pártra, húzni a szánkat a civilekre, papíron támogatni, közben a valóságban nulla segítséget nyújtani és hátba támadni, sőt, megzsarolni, hogy melyik körzetben lépnénk vissza a javukra, ha máshol a helyi portál egy kicsit megtámogatná a mi ottani jelöltünket. Na de most. Most már nem lehet, gyerekek. Persze, majd ők eldöntik, kik a jó civilek, a jó pártok, a jó demokraták, kinek hol van esélye, meg ilyenek. Hogy a választó mit szeretne? Hülye vagy, kit érdekel? Fogalmuk sincs róla, hogyan lehetne nyerni, arról meg pláne nem, mi lenne, ha nyernének. Bele sem merek gondolni. Abba sem, hogy ezek hol éltek az elmúlt években?

Kapaszkodnak, most épp az Index hullájába, mint a sírrablók, és próbálnak belőle szakítani egy darabot maguknak.

Közben meg tudjátok, mi a gáz? Ez a kilencven ember képes volt egyszerre azt mondani, hogy elég, ehhez nem asszisztál, és elsétált a biztosból a semmibe. Egyik napról a másikra, nem tudván, hogy ő és a családja mit fog enni egy/két/akárhány hónap múlva, tudván, hogy nem sok esélyük van az álláspiacon, pedig senki sem lepődött volna meg, ha páran maradnak, mert ott a hitel, az albérlet, a család, meg az autó is szarakodik, és különben is, enni sem árt néha. Nem is olyan nagy ár pár infó eltitkolásáért. Kit érdekel az a birtok, a milliárdok, meg az a kurva jacht, úgyis ellopták már rég, nem? És mégis, ők a gerincet, az elveket, a tisztességet, a szabad akaratot és gondolkodást választották, az újságírói létet, amit csak maroknyian értenek ebben az országban. Mikor láttatok utoljára kilencven ellenzéki politikust egységesen kiállni bármi mellett?

Közben meg, akik most ugranak a koncra, ti, drága ellenzéki barátaim, a 2018-as országgyűlési meg a 2019-es önkormányzati választáson nem bírtatok túllépni azon, hogy x évvel ezelőtt ki vette el tőletek a homokozólapátot a játszótéren.

Mert fontosabb volt durcáskodni, mint megegyezni, hallgatni a józan észre és megnyerni a többséget egyes városokban, vagy ne adj’ Isten, lemondani a két ciklus során már jól bemelegített széketekről a testületben. Ez volt a lényeg, nem az ország, a város fejlődése, nem az állampolgárok jólétének elősegítése meg egyéb idealisztikus baromságok. Pár ember jóléte, ennyi érdekelt titeket. És mindenkit, aki ennél többet akart vagy ezt veszélybe sodorta, azt ki kellett iktatni. A Fidesz meg röhögött a markába.

Most meg hirtelen megint fogjunk össze 2022-ben, mert csak úgy lehet nyerni. Miről beszéltek???  Azt sem tudjátok jelenleg, hogyan lehetne valóban nyerni, az összefogásosditól már kiborul mindenki, az oda vezető úton nincs az a GPS, ami átsegítene titeket. Ahhoz ugyanis kellenek majd a választók is, nekik meg fogalmuk sincs arról, hogy ha nem narancsba borulnak a pálmafák itthon, akkor nektek milyen elképzelésetek van erről az országról. Nem honlapokon fellelhető, nyolcvanoldalas programokról beszélek, hanem arról, hogy a falu végén lakó Marika néni mit tud a terveitekről. Neki, az ő gyerekeinek, unokáinak, a falu postásának, rendőrének, villanyszerelőjének, a gázosnak és a díjbeszedőnek, vagy a boltosnak, a buszsofőrnek, a szociális intézmény napról napra élő vezetőjének, meg a városból kiköltözött egyetemi tanárnak és a macskájának miben és mennyivel lenne jobb az élete. Úgy gyakorlatiasan, a mindennapokban. Mert bár igyekszem tájékozott lenni, de ezt még én sem tudom, pedig Fidesz-szimpátiával nehezen lehetne vádolni.

Ezt kellene megválaszolnotok. Nem nekem, nekik. Ja, és meggyőzni őket arról, hogy meg is tudjátok csinálni. Mert amíg ez nem megy, addig a Viktor pontosan tudja, hogy azt csinál, amit akar. Azt darál be, lop el, tesz tönkre, amit csak akar. Tudja, hogy senki sem fogja felhúzni az első lámpavasra, senki sem fog százezrekkel együtt letáborozni pár hétre a várban. Pár óra után csak megunják, aztán hazamennek.  Ő meg szépen hátradől és kér egy kávét. A Lőrinc meg kifizeti neki.

Drahos Nikolett

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.