VENDÉG

Nem az a kérdés, ki kezdte ezt a mocskos viselkedést, hanem az, hogy ki fejezi be

Szalonna | 2020. Július 26, Vasárnap | 12:22

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,551,692 forint, még hiányzik 1,448,308 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Előzmény: Tavaszi saláta

A börtönben mindig van idő elmélkedni. Nekem is volt időm. Persze nem voltam valódi börtönben, de az elmúlt három hónapot és tizenkét napot felfoghatjuk annak is. Sok mindent átértékeltem, átgondoltam. Megláttam olyan dolgokat is, amikre eddig vak voltam. Eddig is tudtam, hogy „egy fecske nem csinál tavaszt”, de nem éreztem magam egy fecskének. Viszonylag sokan voltunk és vagyunk, de fecske létünk ellenére hullunk, mint a verebek. Mindezek mellett azt láttam, hogy Vogronics András úgy lát dolgokat ahogy én, de nálam sokkal jobban fogalmaz, sokkal érthetőbben adja vissza ezeket a gondolatokat.

Tegnap írtam az Indexnek. Nem ömlengtem, nem dicsértem őket rommá, inkább csak olyan tényeket közöltem, amit szerintem ők maguk is tudnak. Leírtam nekik, hogy jómagam minek látom az Indexet. Egy hatalmas kőkocka, ami egy omladozó oszlop tartóköve. Ennek a kőnek az eltávolításával talán az utolsó olyan oszlop dől el, ami tartja a szólásszabadság megtépázott szobrát. Nem egerésztem sokat a levélben. Megírtam nekik, hogy semmi esélyt nem látok arra, hogy bárki is kiálljon mellettük, mert néhány ezer emberen kívül senkit nem érdekel a dolog. Nem akarják, nem tudják átlátni, hogy ez az esemény mit is jelent. Visszautalhatnék a szokásos érveimre, hogy mindenki félt ezt-azt – család, vagyon, munkahely –, miközben észre sem veszi, hogy a munkahelyét bármikor, egy tollvonással megszüntethetik, hogy ugyanezzel a tollvonással vagyontalanná, földönfutóvá tehetik. Mikor ez megtörténik, akkor mindenki csak tátog, mint hal a parton. Az Index ellehetetlenítése, az újságírók elüldözése már nem intő jel, vagy figyelmeztetés. Következmény. A nemtörődömség, a többség „leszarom” viselkedésének következménye. Orbánék történelemhamisításának egy mérföldköve. Rátették a zsebhokitól maszatos kis kezüket az ország legnagyobb, független portáljára. Idő kérdése, hogy mikor tűnnek el a régi cikkek, mikor éri „baleset” az adatbázist. Persze, mindez nem számít. A szaráradat finom meleg, csak vitetjük magunkat vele.

Tegnap olvastam egy véleményt egy Index olvasótól. „Orbán Viktor a történelem sarokköve lehetett volna”. Igazat adok neki. Az lehetett volna, de nem sarokkő akart lenni, hanem uralkodó, harcos, hős, a nép megmentője. Mindent elkövetett, hogy ilyennek láttassa saját magát. Most is ezt kommunikálja. Ő bizony legyőzte a liberális, sorosista, bevándorlópárti rohadékokat az Unióban. Mindezt csak azért, mert ő volt katona. Csak nem a hadsereget promotálja itt? Egy ekkora hadvezérrel, és egy még nagyobb Németh Szilárddal mit veszíthetünk? Ezt ugyan nagyon sokan nem veszik be, de nem is kell. Ez nem nekünk szól. Ez a jövőnek szól. A baráti, államilag jól fizetett archívumokban lesz csak fellelhető, és csak a jövőben nyer igazi értelmet. Ez egy üzenet azon felnövekvő nemzedéknek, akik most az általuk írt (hamisított), történelem, irodalom, és egyéb könyvekből tanulnak. TE, aki azt mondanád a gyermekednek, hogy ez nem igaz, nettó hazugság, nem szólsz egy szót sem, mert a gyermeked kap egyest, talán még azt is megéred, hogy „politikailag megbízhatatlan” leszel. Mint régen. A Fidesz kommunikáció a jelen egyik nagy bűvésztrükkje, de a jövő kulcsa. Annyiszor mondtam, hogy nem siránkozni kell a múlton, hanem tanulni belőle. Orbán Viktor tanult belőle. Megtanulta, hogy hogyan, s miképp kell és lehet hosszútávra berendezkedni.

Írtam egy szösszenetet a kommunikációról. Sokan nem értették. Igaz, a végén meg sem próbáltam elmagyarázni, mert ráébredtem, hogy aki nem érti, az nem akarja érteni. Elvakultan védte az ellenzéki bálványát. Mégis most visszakanyarodnék oda, mert szeretném megmutatni, valójában mit is jelent a hatalom kommunikációja. Hunyjuk be a szemünket, és vizualizáljuk Nagy Blankát, ahogy beszédet mond. Lelkesen ostorozza Áder Jánost, „bajszos fasznak” nevezi, majd egy filmidézettel is megtoldja, hogy minden fideszes képviselővel együtt „álljon hátrébb eggyel, és bassza arcon magát.” Ez kell a népnek, mert ezt tekintik igazságnak. Aztán jön a felháborodás: Bayer Zsolt visszaszólt. Azt mondta: „Amilyen az adjon Isten…”. Persze elkezdhetjük a morális vitát arról, hogy ki is kezdte ezt a „köszöngetés” dolgot, mert ugye tudjuk, hogy Bayer Zsoltnak sem kell a szomszédba mennie ilyen ügyekben. A kommunikációról írt cikkem azt hivatott elmagyarázni, hogy aki korpa közé keveredik, azzal mi lesz. Nagy Blanka most csak pillog, elvesztette a barátait, senki nem áll mellette. Kedves Blanka, tudom miről beszélsz, én is jártam így párszor, de majd idővel rájössz, hogy aki kurvának áll, azt bizony megbasszák.

Mi ebből a látszat tanulság? Sokaknak az, hogy én bántom ezt a „szegény lányt”. Ő a pillanat bálványa lett, igaz, a soraim leírásáig ez „sokaknak” eszébe sem jutott, de itt a remek alkalom, hogy nekem essenek. Mi a valódi tanulság? Az, hogy nem az a kérdés, ki kezdte ezt a mocskos viselkedést, hanem az, hogy ki fejezi be. Sokszor bizonyítottam már a Szalonna kommentszekciójában, hogy ha „nem raksz fát a tűzre, az kialszik”, és egyszer azt is, hogy a gyűlölet csak gyűlöletet szül. De ti tudjátok. Csépelhetitek egymást, de jelenleg ez nem több, mint primitív ősemberek bunkóval való hadakozása. Az „ellenzék” nem volt képes felülemelkedni a kormánypárt primitív viselkedésén, inkább lesüllyedt az ő szintjükre. Persze, hogy ők győznek. A rutin az rutin.

Végezetül szeretném elmondani, hogy sokat gondolkodtam egy bizonyos fenyegetésen, amit a Szalonna kommentszekciójában kaptam. Egyszer leírtam, hogy miért választottam a Singing Jungle nevet. Nem azért mert a saját nevemen nem merném vállalni, amit írok. Felvállalom én, annak ellenére, hogy például az érdi önkormányzattól azért helyeztek el, mert éles bírálója voltam az akkori eseményeknek. Persze ezt az akkori munkáltatóm letagadná, mert ez az indok négyszemközt hangzott el. Adom a nevem, mert az ellenségnek név kell. Legyen az egy régi megbecsült név, mint az „Index” vagy éppen a „Kolozsvári Szalonna”. Esetleg egy ember, aki mindig egyedül marad:

Ropolyi Péter (Singing Jungle)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

Nem az a kérdés, ki kezdte ezt a mocskos viselkedést, hanem az, hogy ki fejezi be

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY