Szeptember 25,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az egyszer volt ország

Volt egyszer egy Origo, volt egyszer egy Népszabadság, és sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy volt egyszer egy Index is – összességében túlzás nélkül állíthatjuk, hogy volt egyszer egy ország, csak úgy járt, mint a mesebeli királyfi, akit békává varázsolt egy gonosz boszorka. Ha így jártunk, nincs mit tenni, békaként létezünk tovább, az ilyesféle ártalmakat nem könnyű elmulasztani, ráadásul, ha a boszorka el is tűnne, a varázslat megmarad, hosszú ideig kell itt kuruttyolnunk, mire talán megérkezik végre a királykisasszony, aki megcsókolja a békát, megtöri az átkot és visszaváltozhatunk királyfivá. Senki se tudja megmondani, meddig tart ez a békaság, most még nagyon az elején tartunk a folyamatnak, válogatunk a néha erre kószáló királylányok között, ha nem eléggé szépséges az arra járó, minél varangyosabbnak mutatkozunk, hogy eszébe se jusson csókolgatni bennünket, hogyisne, hiszen azzal elköteleznénk magunkat és feleségül kellene vennünk, hát hogy nézne ki egy elálló fülű királyfiné? 

Most az Index haláltusáját sokan sokféleképpen nézik. Ki felháborodva, ki csak szomorúan tudomásul véve, ki pedig értetlenkedve csóválja a fejét, nem érti, mi bajuk van ezeknek az indexeseknek, hát nem mindegy nekik, ki fizeti őket? Végül is nem érte őket sérelem, nem tették őket utcára, nem vették el a munkájukat, írhatnak továbbra is, fizetést is kapnak érte, nem kell éhen halniuk. Vannak itt persze más szempontok is, a tulajdonos kiléte egyáltalán nem mindegy, előkerülnek a nagy igazságok, mi szerint aki a zenekart fizeti, az rendeli a muzsikát, továbbá, hogyha valaki bérbe adja a farát, oda is kell tartania. Nem minden gazdag ember Soros György, aki ha ad, nem kér olyasmit cserébe, hogy szüntelenül az ő nagyszerűségét hirdessék, egyetlen feltételhez köti az adományait, hogy a támogatásával olyan célok megvalósulását segítse elő, amelyek az egész társadalom hasznára válnak. 

Az Index számára megvalósulni látszik a biztos jövő, a közpénz injekciók, az állami hirdetések tömkelege, pénzügyileg nyilván stabilabb, kiszámíthatóbb lesz a működés, más tekintetben viszont nagyon is van ok az aggodalomra. Az eddigi munkatársak jó része távozik, akik maradnak, már nem tudják a korábbi színvonalon végezni a munkájukat, ha akarnák, se tehetnék, be kell állniuk a sorba, meg kell felelniük az új elvárásoknak, ami rendkívül lélekölő tud lenni, vagy nem hajlandóak ezt megtenni, akkor pedig előbb vagy utóbb lapátra kerülnek. Mindenképpen nagy változások előtt áll a portál, azok, akik pont azért szerették, amilyen, még egy ideig vissza-visszajárnak, csak hogy lássák, mi lett belőle, aztán szépen elfelejtik, ugyanúgy leírják, mint az Origóval tették annak idején. 

Természetesen nagyon sokan vannak, akik nem fogalmazták meg, miért szeretik az Indexet, rendszeresen látogatják, elégedettek is vele, de ennek az okát nem kutatják, jó és kész, ragaszkodnak hozzá, mert csak, a szokásaik még egy ideig nem fognak változni, továbbra is innen próbálnak tájékozódni. Talán a változások mögötti szándékot is visszaigazolják, nem számít, mit kapnak, amit kapnak, azt eszik meg és az Index népszerűsége nem fog látványosan zuhanni, bár a hasonló esetekben történtek nem ezt mutatják. A működtetés nyilván menni fog, a távozókat pótolják, később se lesz gond az utánpótlással, elvégre van az a pénz, amennyiért sokaknak korpás lesz a hajuk. A NER médiája egyre növekszik, piaci alapú működésről esetükben nem beszélhetünk, valójában közfinanszírozottak, mi fizetjük, még akkor is ha nem akarjuk. Ha már közfinanszírozás, lehetne ezt úgy is, hogy az adónk 1+1 százaléka mellé jönne egy harmadik 1%, még csak nem is azt mondom, hogy az egyházak helyett, hanem egy külön tétel, amellyel a médiát lehetne támogatni, nem feltétlenül névre szólóan, hanem egy-egy szövetségen keresztül, akik majd továbbosztanák a befolyt pénzt olvasottság, nézettség, hallgatottság arányában. 

Most özönlenek a kommentek az eset kapcsán, szó, ami szó, lelkesítőek, többnyire egy alternatív Indexet javasolnak, amelyet nyilván örömmel támogatnának az olvasók, és például ha kétmillióan utalnának ezer forintot, az már kétmilliárd, annyiból aztán csodát lehetne művelni. Hát persze, és ha áramszedőm lenne, akkor én lennék a villamos. Egy vállalkozás esetében a siker az a reménység kategóriájába tartozik, vagy lesz, vagy nem, a megvalósulás nem garantált, és nem feltétlenül függ össze az előállított termék minőségével. Ha azért, amit eddig ingyenesen megkaptunk, egyszer csak fizetni kellene, gondolkodóba esünk, vállaljunk-e ekkora áldozatot, kezdetben megpróbálunk nélküle boldogulni, nem számolunk azzal, hogyha átmenetileg cserben hagyjuk, esetleg nem lesz már hová visszatérni. 

A gonosz boszorka varázslata nemcsak azt jelenti, hogy látszólag békák lettünk, lassanként teljesen kétéltűvé változunk, egyre inkább hozzászokunk a pocsolyához, elvégre kellemesen langyos, biztonságos is a maga módján. Csupa előny az életünk, békának lenni összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, mint az emberi létezés, az igények minimálisak, bőséges táplálékról gondoskodik a természet, az ivadékokat felneveli a mocsár, lehet bátran kuruttyolni, hát mi ez, ha nem maga a boldogság? Az utolsó órákat éljük, talán még van választásunk, minél előbb ki kellene választani azt a királylányt, aki vissza fog bennünket változtatni. Talán nem Tündér Ilona személyesen, de az már önmagában is nagy előny, ha nem a boszorka, vagy egy másik boszorka lesz a menyasszony. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!