Szeptember 18,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Társadalmi Terhes Torna: Mi kell még a demokráciához?

Minden ország olyan, amilyenné a benne élők teszik. Hosszan sorolhatnám a Föld országait, mindre ugyanaz jellemző, olyan, amilyenné a benne élők teszik. Magyarországra ez pontosan így igaz. A rendszerváltás óta mindenképp, de magáról a rendszerváltásról egy kicsit később.

Előbb kicsit azt szeretném keresni, amiben egyetérthetünk. Az a nemzet vagyunk, „akit a balsors régen tép”, csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e, hogy a „balsors” elmúlt, és minden más csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy hogyan lesz tovább.
A rendszerváltás előtti évtizedben, és a rendszerváltás utáni húsz évben a nyugat szolgált motivációul. Az életszínvonal, és a látványos dolgok, de az annyira nem érdekelt minket, hogy mi van a háttérben, vagyis hogy az az életszínvonal, minek köszönhető. Van, és ez a lényeg, az kell, és kész. Nincs ezen mit csodálkozni, mert minket a háttér nem nagyon érdekel, mi akkora házat építünk, mint a szomszéd, és ha lehet, jobb autót is veszünk. Hogy hitelből, vagy hogy marad-e pénz ételre, az mellékes, a kirakatban az legyen, aminek lennie kell, ami mindenkinek van, és ha lehet, akkor egy kicsit jobb is, mint másoknak. Ezt láttuk meg Európában is, és tudtuk, hogy „az nekünk kell”. Mindegy hogy, csak az legyen.

Csakhogy Európa az nem a Lajtán túl van, hanem a Lajtán túli fejekben.

Minket úgy érdekelt az európai életszínvonal, hogy nem érdekelt, hogy mit kell tennünk érte a hétköznapokban. Leginkább semmit ne kelljen tenni, de amit mégis, azt intézze el más. Valami vezér – féle, vagy bármi, csak nekünk ne kelljen csinálni semmit. Mindemellett persze a kritika jogát azt fenntartjuk. Valahogy sosem jó az ami van, meg ahogy van, “régen minden jobb volt”, és hát persze valami legyen, de továbbra se kelljen tenni semmit érte.

Szóval mi is van ezzel a demokráciával?

Az van vele, hogy annyira szétmagyarázták már ezt a dolgot a mindenféle érdekek érdekében, hogy nem is csoda, hogy nem érti senki. A demokrácia egy elég egyszerű dolog, arról szól, hogy a lakosság a részvételével, és az akarata kinyilvánításával kontrollálja, és irányítja a közélet minden szegmensét, kellő tájékozódás mellett. Ez a „hatalomátvétel” nem történt meg 1989 – ben, és mivel nem erre az útra léptünk, így hát azt a célt sem értük el, amit kitűztünk magunk elé: az európai életszínvonalat.

Elég az elején csak egy kicsit eltérni a célhoz vezető úttól, az idők során hatalmas eltérés lesz belőle. (Pláne, hogy nem is a cél felé indultunk) Így is lett. Eleinte az európai életszínvonal volt a célunk, napjainkban – 28 évvel később – már beérnénk egy román jogbiztonsággal, egy szlovák élet színvonallal, vagy egy lengyel demokráciával is, ahol legalább nincs kétharmada az Orbánéhoz hasonló hatalmi törekvéseknek. Szóval ha már a nyugat elérhetetlennek látszik (jó, tudom: „Úgy könnyű, hogy ott nem volt 40 év kommunizmus!”), és a volt szocialista tagállamok is bőven elhúztak mellettünk (pedig ott volt „40 év kommunizmus”, még durvább is, mint nálunk), nem gyanús, hogy mi, magyarok csinálunk rosszul valamit? Mondom, minden ország olyan, amilyenné a benne élők teszik. Magyarország is olyan: Nem működik. Sokan azt mondják, hogy „élhető Magyarországot kell építeni”. A gödör alján is lehet élni. Kitaláltuk magunkat nyugtatólag, hogy nem baj, hogy ha nyakig ér a fekália, csak ne lötyögtessék. De baj! És lötyögtetik is, mert hagyjuk, hogy lötyögtessék.

De mit csinálunk rosszul?

Először is azt, hogy megmagyarázzuk a dolgokat, és elviccelődjünk. „Megoldjuk okosba”, „Falat építünk, ha ledől, majd járda lesz belőle”,„Majd lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy!” Ismerős? Hát mondom, hogy nem lesz sehogy! Úgy lesz, ahogy csináljuk, ha meg nem csináljuk, akkor majd csinálják mások, de arra ráfaragunk. És még büszkék is vagyunk arra, hogy mennyi szívást el bírunk viselni! Pedig nem kellene! Ausztriában semmi olyan nincs, ami Magyarországon ne lehetne így, vagy éppen aminek nem így kellene lennie hazánkban is.

Évszázados kulturális hagyományunkba van az bekódolva, hogy a „fejesek” dolgába nem szabad beleavatkozni, a politikába nem szabad belekeveredni. De hát mi is az a politika? Érdekérvényesítés, nem más. Nem élünk vele, a szobácskánkból meg nem hallatszik ki, így azok képviselik a saját érdekeiket, akik éppen porondon vannak. Mondhatnánk, hogy intézzék el a politikusok, mert azért vannak, ők el is intézik. Csakhogy a politikusok, ha nem lakossági igények alapján dolgoznak, akkor pártpolitikai érdekek mentén teszik ezt. Az meg nagyon nem a lakosság érdeke, mert távol áll tőle. Ezért vált olyanná a helyzet, hogy Magyarország a pártpolitikai, hatalmi csatározások kárvallottja lett. A rendszerváltás utáni kormányok nem közérdekeket szolgálnak, hanem pártérdekeket, a mindenkori ellenzék meg nem közérdekeket szolgál, hanem hatalmi érdeket, ami szintén – önös – pártpolitikai érdek. Megtehetik, mert nincsenek társadalmi felügyelet alatt, sem társadalmi megrendelések nincsenek, sem elvárások, sem számonkérések. Miért ne tehetné akkor a politikai elit azt, amit akar?

A Fidesz diktatúrája miatt „nincs mit tenni”.

De sokszor olvasom, és hallom ezt! Előtte a „demokráciában” mit csinált a lakosság a közügyek tekintetében? Ugyanígy semmit. Mára már viszont ott tartunk, hogy lassan, még ha akarna is valaki bármit tenni, elfogy a lehetőség. Miért? Mert a Fidesz kiszorítósdit játszik, és azt profin csinálja. De ez nem a Fidesz bűne, mert az csak egy politikai párt, és mint olyan, neki ez a dolga. Ebben sincs semmi rejtély.

Egy politikai párt akkor jön létre, ha arra van társadalmi igény. Azt teheti egy párt, amit a regnáló hatalom számára megenged, törvényes keretek között lakossági igényeket generál, akciózik, szavazókat gyűjt. Meg pénzt. Viszont ha egy párt hatalomra kerül, akkor csak azt teheti meg, amit a lakosság számára megenged. Ha bármit megenged a lakosság, akkor a hatalom megtesz akármit. A „bárány párt”-ból is lehet pár év alatt „vérfarkas párt” lakossági kontroll nélkül. Ha senki soha nem mondja azt, hogy ezt már nem, stop, ezt tilos, akkor azt szabad csinálni. Amire azt mondja a lakosság, hogy „Nem!”, abból nem lesz semmi. A netadó nem került bevezetésre, Schmitt Pál nem köztársasági elnök, és vasárnap is nyitva vannak a boltok. Ennyire egyszerű ez! A Fidesznek az az egyetlen hibája, hogy soha semmibe, és senkibe nem akad bele, ami megállítaná a szándékaiban, azok az apróságok, amikbe mégis beleakadnak, azok meg kevésnek bizonyultak.

És ne dőljünk már be az MSZP sírásának, hogy a hatalom megszünteti a fékeket, meg az ellensúlyokat. Dehogyis! A Fidesz csak a korábbi szövetségesét, az MSZP-t (a Puch-Simicska viszonyt el ne felejtsük, és meg ne bocsájtsuk) tette ki mindenhonnan. Egy országban a fékek és ellensúlyok az maga a társadalom, ami ha nem maga látja el a saját érdekképviseletét (közvetlen demokrácia), akkor képviselői útján (képviseleti demokrácia) teszi ezt. Illetve tenné, csak hát a képviselők, magukkal, egymással és a hatalom megszerzés/megtartás kábulatában vannak, így használhatatlanok.

Összefogás?

Nagyon támogatom, hogy vegyük már le a közbeszéd mindennapjairól ezt az „összefogás” szót, mert se értelme, se jelentése nincs. Sosem volt rá példa sem, hogy működött volna, mert nincs hozzá kulturális beágyazódásunk. Azt hiszem, a szocik találták ezt ki, hívószóként alkalmazták, de csak az volt a lényege, hogy szavazatokat kapjanak, más értelme nem volt. Valószínűleg a szocik megnézték a Társadalmi társasjátékok című vlogom, mert Molnár azt nyilatkozta, hogy az MSZP kivette a szótárából az „együttműködés” szót. (végre!)

A fejlődési pályára az „együttműködés” szó visz, ha megtöltjük tartalommal. Az együttműködés közös érdekek mentén történik, és többnyire sikerrel jár. Erre számos példa is van.

Sokan azt mondják az „ötletbörzéken”, hogy valami újat kell kitalálni. Azt mondom, oké. El kell söpörni az eddigieket, és újat kell csinálni, ez is rendben van. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy milyen újat csináljunk, ahhoz érdemes lenne elgondolkodnunk, hogy az eddigiek miért nem működtek? Odáig jutottunk, hogy a régiekben nem bízunk, az újaknak meg nem hiszünk, közben az ország legatyásodik, és jól körvonalazódik egy olyan totális diktatúra, amiből nem fogunk sérülés nélkül kimászni, ha nem avatkozunk közbe.

És itt van a lényeg, ami nem más, mint a beavatkozás a dolgok menetébe. Kevesen értik, hogy a Fidesz egy politikai párt, ami azért jött létre, mert volt rá társadalmi igény. Ellenzékben csak azt tehette, amit a mindenkori regnáló hatalom megengedett számára (nem mert közbelépni, mert hát „ez a demokrácia” ugyebár, no, meg az MSZP-vel az asztal alatt „pariban” voltak, mit is tehetett volna az MSZP?), hatalomra jutva meg csak azt teheti meg, amit a társadalom megenged megtennie. Ha bármit megenged a társadalom, a hatalom megtesz akármit, mindegy, hogy hívják a pártot, és hogy hívják a mozdonyvezetőt. Ez a társadalmi megengedés ad teret annak, hogy a hatalom rohamos léptekkel éljen vissza a hatalmával, kiszorítva mindent, és mindenkit az ellenállás lehetőségeiből. Amit nem engedett meg a lakosság, abban elakadt a Fidesz. Ahogy fentebb már említettem (de nem lehet elégszer). A Fidesz nem tudta a netadót bevezetni, Schmitt Pál nem köztársasági elnök, és nyitva vannak a boltok vasárnap. Ezek a társadalmi együttműködés sikerei. Minden más megvan, amit a Fidesz akart eddig, mert nem akadt bele semmi ellenállásba, ha igen, az kevés volt.

Az ellenzéki pártok miért nem hajlandók „összefogni” értünk? Csakis azért, mert nem értünk vannak, eszük ágában nincs közérdeket képviselni, ügyeket felvállalni, vagy ügyeket generálni, hanem a hatalom megszerzéséért, és csak egy kormánykerék van, amit jó egyedül forgatni, különben meg úgyis csak egy győztes lehet a választásokon. Osztozkodni macerás.

De kérdezem: Megengedi a társadalom az ellenzéknek, hogy havi milliókért a töküket lógassák a langyosba? Meg. Ha nincsenek társadalmi nyomás alá helyezve, hogy társadalmi érdekeket képviseljenek, és csak akkor ehetnek, akkor miért törnék magukat?

És azt hagyjuk, hogy a parlament és a kormány – ellenzék hiányában – ne a közérdekeket szolgálja? Nyilván igen, mert társadalmi nyomás alatt nem mernék azt csinálni, amitől leszakad az ország. Itt jegyezném meg, hogy Orbán egyetlen európai országban sem volna képes előadni a mutatványait. Lengyelországban ugyan próbálja a kottáját játszatni az ottani kormánnyal, de majdnem minden húzásra háromnapos utcai demonstrációk vannak. A legutóbbi ilyen megmozdulás akkor volt, amikor a parlament kormánypárti elnöke kiutasított a teremből egy sajtószabadságot követelő ellenzéki politikust. Ugye látjuk a különbséget a magyar parlament, és a lengyel parlament, valamint a lengyel társadalom reakciói, és a magyar társadalom reakciói között?

A megoldó képlet egyszerű, bár tudom, hogy nehéz. Rá kell kényszeríteni a hatalmat a közérdek szolgálatára, az ellenzéket pedig a közérdek képviseletére. Ehhez még csak le sem kell váltani a Fideszt, mert ha kórházak épülnek, megélhetést biztosító bérekért dolgozhatnak az emberek, az oktatás közmegegyezés alapján működik, akkor akár a Fidesz maradhat is a hatalomban, mert ezek a dolgok nem a Fideszen múlnak, hanem a társadalom érdek érvényesítő képességén. Persze, ha hajlandó a társadalom közös érdekek mentén együttműködni. Ha nem, akkor nem áll az ország fejlődési pályára, és biztosan a totális diktatúra felé sodródik.

Mi a megoldás?

Közös érdekek mentén közös társadalmi együttműködés. A kórházi ellátatlanság miatt meghal a fideszes, az MSzP-s, a DK-s, az LMP-s, és a politikailag passzív is. A nyomor nem pártpolitikai hovatartozás kérdése, hanem égető társadalmi probléma.

Azért vannak ritkábban a parlamenti ülések, mert a választókörzetek nagyok, tudjon a képviselő többet a választók rendelkezésére állni. Közpénzből teszi, mert a havi illetménye, és költségtérítése mellett minden parlamenti képviselő, havi 360 ezer forintot (ez több egy átlag magyar család havi bevételénél) vesz fel irodabérlésre, hogy a választópolgárok rendelkezésére álljon.

131 kormánypárti képviselő van, 6 millió nem kormánypárti választó, aminek legalább a fele leszakadóban van. Ez a létszám elegendő, hogy mind a 106 választókörzetben tízezrek keressék naponta a kormánypárti képviselőt a parlamenti munkájáról be-, és elszámoltatni, valamint a jövőre nézve ajánlásokkal ellátni, majd azt is számon kérni, hogy mit intézett az ügyben. Téma van bőven a beszámoltatásra, mert a képviselő 90%-ban nem is tudja, hogy mit szavazott meg Orbán parancsára, a lakosság kárára (évi 360 törvényt vagy módosítást szavaztak meg 2010-2014 között). Mindaddig így lesz ez, amíg a gombnyomkodásnak semmilyen társadalmi következménye nincs.

Ahhoz szoktattuk a képviseletre megválasztott politikusokat, hogy megköszönik a választók bizalmát, majd bemennek a döntéshozó fórumokra pártérdeket képviselni. Mi meg meg sem kérdezzük 4 évig, hogy egyáltalán mit is csinálnak, csak csodálkozunk, hogy egyszer csak megszűnik az ellátás, nem jövünk ki a bérünkből, a szomszéd nyugatra ment, amúgy meg kopogtat a végrehajtó, de ha szívrohammal még időben kórházba is jutunk, a folyosón halunk meg. Jól van ez így?

A frakciófegyelemmel az van, hogy ha minden képviselőt másnap tízezren keresnek, hogy hogy is volt ez a járadékcsökkentés, mi az, hogy nincs munkanélküli ellátás, meg lehet-e élni 40 ezres közmunkából, miért maradtak ki a védőnők a bérrendezésből, szükség volt-e újabb festményt venni 4,5 milliárdért, kéne pár CT-berendezés, köszi, nem kell több stadion, mi ez a civil törvény, és sorolhatnám hosszan, akkor a frakciófegyelem is arra kanyarodna, hogy nincs több vaktában szavazás, következmények nélkül.

Ugyanezt az ellenzéki pártoknál bekopogva is meg lehet kérdezni, hogy intéztek-e már el valamit az életben? Ha nincs ötletük, akkor itt van pár, különben meg ne próbáljanak bizalmat kunyerálni legközelebb! NEReménykedj! Cselekedj!

Nagy Szilveszter

2017. július 18.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!