NEHAZUGGY

Akkor is, ha nem akarom?

Pável Melinda | 2020. Július 20, Hétfő | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Talán megcsíphette valami a miniszterelnököt, vagy valami speciális vírust szedett össze itt vagy ott, más oka nem nagyon lehet, hogy egyre több korszakalkotó ötlete támad. Mi már lassan hozzászokunk ezekhez, többnyire arról van szó, hogy ami a fülkeforradalom győzedelmeskedése előtt volt, az mind rossz, káros, ezért feltétlenül meg kell változtatni. Lehetőleg pont az ellenkezőjére fordítani, mert mint Orbán jóvoltából felvilágosultunk, a magyar emberek unortodoxok, illiberálisok, nemzeti elvárásunk, hogy a fehér az legyen fekete. Ha csak néhány őrült ötlete lenne, azzal még érdemes lenne vitába szállni, de esetében már olyan ipari méreteket ölt a téboly, amivel egyszerűen nincs mit kezdeni.

Igazából még ez se okozna túl sok bajt, ha beérné azzal, hogy naphosszat gyönyörködik az ő birodalmában a csodálatos teraszáról, be kellene zárni valahogy a kolostorába, de sajnos háborítatlanul ámokfut, hajmeresztő dolgokat művel, egyelőre nem közveszélyes, bár ideje lenne újraértelmezni a közveszély fogalmát. Nem is titkolja a diktátorokért való rajongását, bármelyik országban megtalálja a hasonszőrű eszementeket, akik ha hatalmon vannak, különféle paktumokat igyekszik kötni velük, de ha ellenzéki pozíciót foglalnak el, az sem zavarja különösebben abban, hogy országos terveket szövögessenek közösen. Fejlettebb kultúrával rendelkező országban semmiképp sem fordulhatna elő, hogy ez a jelenség tartósan fennmaradhasson, még pünkösdi királyságként is sokallnák, ezzel szemben mi újra meg újra megválasztjuk. Hogy milyen trükkök segítik ezt a fantasztikus eredményt, az más kérdés, de a végeredmény szerint nekünk ez kell, így vagyunk elégedettek.

Most ott ül az uniós vezetők között, nem szeret odajárni, nem érzi jól magát közöttük, ez afféle kényszer, de ha már ott van, megpróbálja előírni az ottaniaknak például azt, hogyan kezeljék a válságot, elvégre ő tudja a legjobban. Egy lepusztult országot már kiemelt a reménytelenségből, mit neki Európa, kövesse mindenki szépen a csodatévő kis nagy embert, munkahelyeket kell teremteni mindenhol és felpörgetni a fogyasztást, az működik. A segélyezésnek semmi értelme, a megszorításoknak sem, a gazdaságnak működni kell, termelni minél többet, bármit, amit majd el kell adni, ez ösztönzi a kereskedelmet, fejlődik a turizmus is, hogy programokat biztosítson a fizetőképessé lett fogyasztóknak, forog a pénz, nőnek az adóbevételek, gyarapodik az állam, tulajdonképpen nem olyan bonyolult ez. A kamatokat is a lehető legalacsonyabban kell tartani, ez majd rávezeti a polgárokat, hogy takarékoskodni semmi értelme.

Ez teremti meg a működés látszatát. Valójában tartalom nem igazán van mögötte, ha jön egy valóban kemény időszak, úgy dől össze, mint egy kártyavár, ha valamilyen okból eltűnik a kereslet huzamosabb időre, a virágzó szolgáltatásoknak befellegzik, mi történik a zászlóshajóval? Valójában erre mutatott rá a világjárvány, de nem vagyunk hajlandóak felismerni, hogy ez a karanténos időszak tanulsága, mennyire nem jó irány a szüntelen növekedést forszírozni. Egy hatalmas illúzió az életünk, miközben azt hisszük, hogy gyarapodunk, csupán egyre kiszolgáltatottabbakká válunk. A pénzszerzés és költés körforgásában egyre kevésbé fontos az, hogy valóban tartalmas életet éljünk, hogy ne a lehetőségeink, hanem mi magunk gyarapodjunk, épüljenek a kapcsolataink, gazdagodjon a gondolkodásunk, a személyiségünk, hogy a gyerekeink ne csak jól ellátottak, hanem emberileg is teljessé válhassanak.

Talán kényelmes, ha szükségtelen az agyunkat használni, talán az is tetszene sokaknak, ha minden reggel bemondanák a rádióban, hogy télikabátot vagy fürdőruhát kell aznap viselni, ha eldöntik helyettünk, mi a helyes és helytelen, hány gyerekünk legyen és mi legyen belőlük. A kérdés csak az, mit tegyenek azok, akiknek ez nem kell?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!