NEHAZUGGY

Csak józan paraszti ésszel

Forgács Erzsébet | 2020. Július 17, Péntek | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodás látvány a magyar és a portugál miniszterelnök közös fotója. Mindketten bronzbarnára sülve, vidáman mosolyognak bele a kamerába, azonban első ránézésre nehezen értettem a különös pózt. Aztán leesett a tantusz, ez a sokszor látott könyökpacsi, amivel Orbán Viktor demonstrálni szokta, ő bizony komolyan veszi a járványt. Holott maszk nélkül, néhány centire egymástól, akár kezet is foghatnának, nincsen jelentősége.

Fura ez a járvány és ahogy telnek a napok, egyre különösebb lesz. Bár az is lehet, hogy az én értelmi képességeim hanyatlanak a normálisnál nagyobb ütemben, de bevallom, rengeteg kormányzati lépésnek nem értem az okát. Nem tartozom azok közé, akik kétségbe vonják a vírus veszélyességét, sem azok közé, akik egyszerű hatalomtechnikai eszköznek gondolják az óvintézkedéseket. Eddig is betartottam a szabályokat, ezután is be fogom tartani, azonban a mai napig fel nem foghatom például azt, hogy miért egy kardiológus lépett elő a legnevesebb virológussá, miért Merkely Béla a megmondhatója annak, mikor lesz második hullám, hol tart a vakcina fejlesztése, mit tudunk jelenleg a vírus viselkedéséről. Az a gyanúm, ő éppen annyira nem szakember ebben, ahogy az ország legjobb nőgyógyásza vagy fogorvosa sem szakember. Gondolom, az új EMMI minisztert láthatjuk és be akarják vezetni a piacon, mielőtt bejelentik, mégis kínos, hogy ennyire hülyének néznek egy egész országot. Bár lehetséges, hogy csak engem zavar.

A legfrissebb hírek szerint már több mint 20 ezer darab lélegeztetőgépet vásárolt a kormány (a mi pénzünkből), melyeknek egy része – sajtóértesülések szerint – kétszer annyiba került, mint a reális piaci ár. Ideje lenne elszámolnia a kormánynak, pontosan kitől, mennyiért és mit vásároltak, hiszen a közös pénzt költötték, nem a sajátjukat. Igazából nagyon dühös vagyok. És a fotón vigyorgó két miniszterelnök még csak dühösebbé tett. Haragszom a hülye vírusra, ami felforgatta az egész életünket. Embereket gyilkolt és mindent elvett, amit magunkénak tudtunk még nemrégen. A biztonságérzetet, például. És azt a tudatot, hogy ugyan a szeretteink talán másik országban, tőlünk távol élnek, de néhány óra alatt el tudjuk érni egymást, csak fel kell ülni a repülőre. Most nem tudjuk elérni egymást, fotókon és videón láthatjuk a gyerekeinket, unokáinkat. Az utazásra vonatkozó intézkedéseket még csak nem is értem igazán, pedig eddig nem éreztem, hogy kimagaslóan ostoba lennék. Nem értem, hogy bizonyos országokba miért utazhatom szabadon és miért jöhetnek onnan, más országokba miért nem, ahogy azt sem értem, miért jobb egy focimeccsen megfertőződni, mint mondjuk egy szabadtéri koncerten.

Azt sem értem, hogy ameddig nekem kötelező a maszkviselés a legtöbb nyilvános helyen, üzletben (nem azért mondom, ha nem lenne kötelező, akkor is felvenném a maszkot), miért nem evidencia az, hogy a kormány tagjai is viselik? Ha másért nem, hát azért, hogy példát mutassanak a szavazóiknak. Nem értem továbbá, hogy miért kellett olyan hirtelen kiüríteni a kórházi ágyakat, miközben új járványkórházat is építettünk, melyben tudomásom szerint soha, senkit nem kezeltek. A lélegeztetőgépeket sem értem, hiszen ha nincs kiépített hálózat, amire csatlakoztatni lehetne őket, ha nincs képzett egészségügyi személyzet, akkor azok éppen haszontalanok. Nem értem továbbá, hogy miközben magyar munkavállalók, vállalkozások mennek tönkre, családok megélhetése nem biztosított, közben a kormány nagykanállal tömi a közpénzt a multikba, oligarchákba, strómanokba és ez mintha senkit nem zavarna ebben az országban.

Az az érzésem, beszorultunk ebbe a kicsi országba, ahol valójában senki nem tudja, mit csinál, a baj egyre nagyobb és pontosan lehet tudni, hogy romlani fog a helyzet, de valamiféle csodavárás lebeg a levegőben, hogy minket majd el fog kerülni a második hullám (hiszen megúsztuk az elsőt is), mi majd úgy vészeljük át a gazdasági válságot, hogy észre sem vesszük (hiszen nincsenek tömegek az utcán most sem, tehát minden rendben van), a valóság közben gőzerővel robog szembe és egyszer ide fog érni. Ha ez bekövetkezik (ne következzen be), akkor majd megint elkezdünk bűnbakot keresni. Ahelyett, hogy végre elkezdenénk gondolkodni. Csupán csak józan paraszti ésszel, semmi több nem kellene. De az kellene, mert hamarosan talán késő lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!