NEHAZUGGY

Ezen a mentalitáson talán már semmi sem képes változtatni

Lázár Gergő | 2020. Július 16, Csütörtök | 18:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miután a NER leuralta a Balatont, az idei koronavírus-járvány nagyon betett a helyi „üzletembereknek”. Nyilván a hatalom nem számolt azzal, hogy pár hét leforgása alatt lényegében lezárják a legtöbb országot, majd még hónapokkal később is csak arról álmodozhatunk, hogy egyszer újra visszatérünk a normális kerékvágásba. Ez a nyár már egészen biztosan nem lesz normális, de az sem biztos, hogy a következő egy centivel is jobb lesz. A korábban elképzelhetetlennek hitt életvitelt lett az új normális, ami azt jelenti, hogy maszkban, egymástól eltávolodva próbáljuk élni életünket. Ki gondolta volna, hogy ez nem csak egy rossz álom, amiből heteken belül felébredünk? Előbb a kínai felvételeket néztük szörnyülködve, de nem hittük, hogy bennünket is elérhet, majd Olaszország, később pedig Spanyolország elestének lettünk szemtanúi.

A járvány Európába érkezésével fogtuk fel, hogy mi is veszélybe kerülhetünk. Ugyan Magyarország többé-kevésbé megúszta eddig a járványt, azt senki sem tudja, meddig tarthat ez a szerencse. Egy azonban biztos, egy ideig még nem tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Még egy jó ideig fura lesz a nyaralás, étteremben ebédelés és a szórakozóhelyek atmoszférája is. Különböző országok különböző módszerekkel próbálják meg a rossz körülmények ellenére is az országukba csábítani a turistákat. Sok kormány a külföldi turizmus mellett arra fekteti a hangsúlyt, hogy rávegye az embereket arra, hogy idén belföldön nyaraljanak, ezzel is segítve saját gazdaságukat. Ez itt Spanyolországban országos kampányként jelent meg, de a britek és az olaszok is a belföldi turizmusra ösztökélik az embereket.

Magyarországon is hasonló a helyzet, azonban az ország legkedveltebb vidéki üdülőhelye már régen nem az, ami volt. A Balatont leuralta a NER, így az ott elköltött pénzünkkel sokszor már nem a magyar gazdaságot élénkítjük, hanem Mészáros és Tiborcz zsebét tömjük ki még jobban. Ezek után ki lepődne meg azon, ha sokan nem szívesen költenének még több pénzt arra, hogy oligarchákat tömjenek? Azonban ez önmagában még nem elég, hiszen még azok is, akik nem a NER elitjéhez tartoznak, ugyancsak nyerészkednek az odaérkezőkön. Az árak folyamatosan emelkednek, miközben a kiszolgálás színvonala talán az Albániáét, ha eléri. A lehúzás és átverés a jellemző a vendéglátás területén, még ha nyilván vannak is kivételek. A jóérzésű ember egyedül őket sajnálja, hiszen egy kosár rohadt alma közül ők az egyetlenek, akik még nem váltak az enyészetté.

A vendéglátás arról kellene hogy szóljon, hogy kiszolgáljuk a vendégeket. Teljesen mindegy, hogy mennyit fizettek a szállásunkért, azért mindenkinek tisztes kiszolgálás jár. Ehhez képest nem elég, hogy már Spanyolországban vagy Olaszországban is olcsóbb nyaralni, mint a Balatonon, de emellé még az ember azzal is szembesül, hogy mit sem változott a magyar mentalitás. Ott próbálják meg átverni, ahol csak lehet. A külföldiek átverése pedig egy külön történet, ami persze nem csak itt, de Budapesten is nagy divatnak örvend. A magyarok igen nagy százaléka ma már tudja mit várhat el a pénzéért, hiszen járt külföldön, ezért sokan ehhez viszonyítanak. De mint az kiderült a HVG egyik témában született cikkéből, ennek nem várt következményei vannak.

Az idei szezonban mintha mindenki multimilliárdos körülményekhez szokott volna. Az elvárás a csillagos ég létrával.

Ezek egy szállásadó szavai, ami számomra teljességgel érthetetlen. Én dolgoztam a vendéglátásban évekig, noha nem Magyarországon, hanem Angliában és Spanyolországban, de olyan, hogy a vendég sokat kérne, egyszerűen nem létezik. Nem csak az ötcsillagos szállodákban, de egy normálisabb szálláson vagy étteremben sem. Kötve hiszem ugyanis, hogy a jacuzzi hiányára vagy az aranyozott fürdőkádra panaszkodnának az emberek, mintsem a dohos, utoljára valószínűleg a 80-as években felújított szobákra, ahol ha szerencséje van az embernek, talán legalább penésszel nem fog találkozni. Félreértés ne essék, ilyen akad azért külföldön is bőséggel, de pont egy olyan időszakban, amikor a vendégek számától függ az emberek bevétele, igen erős megnyilatkozásnak érzem a fentit.

Aki nem becsüli meg a saját fizetővendégeit, annak semmi keresnivalója sincs a vendéglátásban. Ez azonban sajnos igencsak jellemző a hazai iparra, kiváltképp a Balatonra, ahol mindenki egyetlen nyár alatt kíván meggazdagodni. Itt van egy nem várt katasztrófa a nyakunkon, de úgy tűnik, még ez sem képes változtatni a kialakult és megkövesedett mentalitáson: a vendég örüljön, és legyen hálás, hogy egyáltalán megszállhat nálunk. Letaglózó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!