NEHAZUGGY

Ezek megint csak magukat mentik

Lázár Gergő | 2020. Július 15, Szerda | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ugyan Magyarországon is pusztított a járvány, munkahelyek szűntek meg, gyárak álltak le, a kormány mégis elhitette sokakkal, hogy nem olyan nagy a gond idehaza, mint Nyugaton. Orbán azt is megígérte, hogy minden koronavírus által elpusztított munkahely helyett újat hoznak létre, tehát a munkanélküliség ilyen formán nem fog csökkenni. Igen erős vállalás ez akkor a miniszterek elnökétől, amikor az egész világgazdaság bajba került, a turizmus leállt, a vendéglátóhelyek forgalma minimálisra csökkent, az összeszerelőüzemek jelentős része pedig kénytelen lesz a kényszerleállást követően újra leállni. Orbán vállalása szinte biztosan teljesíthetetlen, de hát a politika attól politika, hogy a regnáló hatalom minden következmény nélkül ígérgethet. Mégis ki vonná őket felelősségre?

A korábbi hazai adatok még előbb pár tízezer, majd százezer, a munkáját a járvány miatt elveszítő emberről szóltak, azonban amint az kiderült egy friss uniós felmérésből, ez a szám jóval magasabb is lehet. A spanyolokkal holtversenyben vagyunk, ami nem túl jó hír, pláne úgy nem, hogy Spanyolországgal ellentétben Magyarországot nem tartolta le a vírus, nekünk szerencsénk volt.

A magyarok 43 százaléka válaszolta azt, hogy csökkent a jövedelme a járvány kitörése óta, 35 százaléka pedig a munkáját is elveszítette részben vagy teljesen.

Ez tehát azt jelenti, hogy a probléma sokkal komolyabb és súlyosabb annál, mint ahogy a kormány azt kommunikálta. Eddig is csak találgatni lehetett, de ezek a mostani számok elég beszédesek. Már csak azért is, mert nem a Kubatov-listáról hívogattak fel embereket, hanem vélhetően egy független felmérést végeztek, amely eredménye akár még reprezentatívnak is mondható. Azt mondjuk nem tudom, ehhez mit szól majd Matolcsy György, hiszen ő képes mindent megmagyarázni és a valóságot teljesen figyelmen kívül hagyva elő tud állni olyan elmélettel, amely megmagyarázza a számokat, valamint ezzel egyidőben megmutatja, hogy Magyarországon a különféle statisztikákkal ellentétben szinte senki sem veszítette el az állását.

A nehézségek ellenére is Orbántól várják az emberek a segítséget, hiszen mint az kiderült a felmérésből, mindössze a megkérdezettek 4o százaléka gondolja úgy, hogy az EU-s költségvetésnek több pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy a koronavírus-járvánnyal megküzdjön. Az EU-s átlag 56 százalék volt, ami azt mutatja, hogy idehaza teljesen komolyan elhisszük, hogy a kormánynak még vannak tartalékai. Elhisszük, hogy egymaga is képes kilábalni a bajból, és nincs szükségünk a mostaninál jelentősebb EU-s segítségre.

Én magam boldog lennék, ha ez valóban így lenne, de valahogy kételkedem. Mert az ugyan igaz, hogy a GDP szárnyalt az elmúlt években, de tartok tőle: ebből nem következik az, hogy a pénzből félretett a kormány az ínségesebb időkre. Ezek a pénzek vagy magánzsebekben kötöttek ki, vagy cementként élnek új életet valahol az országban. Egyetlen forintot sem hagytak felhasználatlanul, hiszen minél kisebb a költés, annál kevesebb az ellopható pénzek összege. A gazdaság tehát valóban jó állapotban volt a válságot megelőzően, azonban azt se felejtsük el, hogy kiknek kedvezett ez. Nem az egyszerű ember gazdagodott meg egyik pillanatról a másikra, hanem Orbán oligarchái.

Mészárosok és Tiborczok nőttek ki a földből, akiket a kormány közpénzekkel „segített” ki, ezzel is azt a látszatot keltve, hogy magyar üzletemberek munkájának köszönhető a gazdaság fellendítése. A válságot követően sem fognak persze gondba kerülni ezek az élősködők, ők nem tartoznak bele a munkájukat részben vagy teljese elveszítők 35 százalékos táborába, és egy ideig még biztosan nem is fognak. Mégis ők azok, akiket az állam most, a legnehezebb időszakban is állami milliárdokkal töm ki. A kérdés már csak az, hogy ezt meddig tűrik még a munkájukat, megélhetésüket vesztett százezrek? Meddig tűrik még, hogy az ő befizetett adójukból számukra egy fillér sem marad? Orbánt és csapatát nem érdekli más, mint a saját helyzetük fenntartása, a munkájukat vesztett polgárok csak huszadrangúak ebben a kérdésben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!