Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Az ostoba szolgalelkűség nagyszínpada

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bármekkora a kísértés, azon nem fogok most csámcsogni, hogy Majka és Lovasi András kormányzati szívatással összefüggő (cica)harca milyen újabb kulturális csúcsot döntött meg a röpködő nemiszervek árnyékában, mert szerintem az alapprobléma ennél sokkal fontosabb és súlyosabb is. Az alapprobléma pedig az, hogy a koronavírussal kapcsolatos, lehetséges további kormányzati szigorítások felkavarták a magyar zenei szakma állóvizét, ami egy jó dolog is lehetne. Ha lehetne.

Palkovics László innovációs és technológiai csúcsminiszter két nappal ezelőtti megszólalásáról van szó, aki egy, a Világgazdaságnak adott interjúban lengette be, hogy augusztus 15-e után se lehetnek majd tömegrendezvények. A jelenleg érvényben lévő kormányzati döntés szerint augusztus 15-ig nem lehet 500 fősnél nagyobb rendezvényeket tartani Magyarországon, és Palkovics szerint lazítás helyett marad minden a régiben.

Azon már mások fennakadtak – ezért nekem már nem kell -, hogy egy ilyen járványügyi szakpolitikai döntéssel az egészségügyi miniszter nem létezése okán miért nem az illetékes Kásler doktor, vagy éppen mindannyiunk példaképe a nyunyókák hipózásában Müller Cecília köztiszteletben álló országos tisztifőorvos áll elő. A lényeg viszont még mindig nem ez, hanem az, ami a közfelháborodást okozta. Hogy milyen üzenete van annak, hogy miközben a fesztiválokat lakat alatt tartják, addig a nemzeti-miniszterelnöki mániának számító futball hódolói viszont simán járhatnak meccsekre. Nem értek hozzá, de biztos van abban logika, hogy a vírus a stadionokban nem, csak a fesztiválokon fertőz (EFOTT, Fishing On Orfű, Szegedi Ifjúsági Napok, Kolorádó Fesztivál). Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy ebben a bejelentésben az a nem várt beismerő vallomás is benne van, hogy a többnyire üresen kongó stadionokban nem olyan nagy kihívás betartani a melegen ajánlott társadalmi távolságot, amit mindenki vegyen nagyon komolyan, a politikusoknak és külön Szijjártónak nem muszáj.

Mindenesetre Majka élő videóban akadt ki a bejelentésen, szerinte ugyanis felháborító, hogy van, aki szervezhet tömegrendezvényt, és van, aki nem. Mert oké, hogy be kell tartani az óvintézkedéseket, de az, hogy ilyen mértékben szívatják a könnyűzenei iparágat, mégiscsak túlzás. Kiállásához számos zenekar csatlakozott, megszólalt az ügyben többek között a Hooligans, a Tankcsapda (bizony!), a Magna Cum Laude, a Ganxsta Zolee és a Kartel, de – bármilyen hihetetlen – még Pataky Attila is. Eme össziparági felhördülés hevében ugrott egymás torkának Majka és Lovasi, de megszólalt a rezsim újabban gyakran megszólaló kedvenc közgondolkodója is, aki állítólag érti zenésztársait, ám szerinte a haragjuk rossz célpontra irányul. Végül is tényleg: az milyen már, hogy a harag arra irányuljon, aki a döntéseket hozza, és láthatóan nemzeti konzultáció hiányában is el tudja dönteni, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.

A vírus még nem mondta, hogy lehet bulikat tartani, az ugyanis nem szűnt meg. Szerintem ez az egész korlátozás nem rólunk szól, hanem a közönségről, hiszen mi, zenészek izolálni tudjuk magunkat a színpadon, de mi van akkor, ha egy tízezres tömegben akár csak 100 fertőzött is bulizik? (…) Én eleve úgy készültem, hogy idén már nem lesz koncertünk itthon, mert nem tehetjük meg a közönséggel, hogy veszélynek tesszük ki őket.

Ahhoz képest, hogy négy nappal ezelőtt (július 11.) még arról posztolt a Nagyferó és a Beatrice Facebook-oldal (én feltételezem, hogy senki nem törte fel, és nem Soros patáját dícséri a bejegyzés), hogy két hét múlva (július 25.) visszatérnek a színpadra, és ahhoz képest, hogy egyenesen augusztus 29-ig plakátra vitték várható fellépéseik helyszíneit Királyrévtől Nagytétényig, viszonylag mellbevágó a művész úr spontán memóriakiesése. Pontosabban azok után egyáltalán nem mellbevágó, hogy tíz nappal ezelőtt még Mészáros Lőrinc istenadta tehetségéről zengett dicshimnuszt és azt fejtegette, hogy ha az uraság rendeli a zenét (érthetőbben: az uraság fizet), akkor ki vagyok én, Nagy Feró, hogy az urasággal szembemenjek, bíráljam, kritizáljam? Hát tényleg komolyan gondolja bárki, hogy működőképes zenét lehet úgy csinálni, hogy az ember nem dörgölőzik a hatalomhoz?

Ez a történet annyiban szól Nagy Szolga Feróról, mint amennyire az ostobaság és a szolgalelkűség könnyűzenei nagyszínpada, amely elrettentő példa lehetne gerinces, egyenes polgárok, zenészek és nem zenészek számára. Elrettentő példa annak szemléltetésére, miként képes eljutni egy zenész a hatalom elleni lázadástól odáig, hogy vénségére egy olyan hatalmat szolgáljon fenntartások nélkül, amely nem sokban különbözik attól, amely ellen 40-45 évvel ezelőtt szót emelt, és ez mennyire gusztustalan. Amely hatalom kedvéért, akár három-négynaponta is képes szembeköpni magát, és hazudni, mint a vízfolyás.

A látszat ellenére ez a sztori nem a Nagy Feró nevű ripacsról szól, hanem arról, hogy a hatalom éppen egy sokadik területet tesz tönkre, küld padlóra, tart teljes bizonytalanságban, azaz fenyegeti a létét anélkül, hogy bármi racionalitás vagy érdemi tenni akarás húzodna a döntései mögött. Szerintem egyetlen zenész sem kurvaanyázott volna, ha világosak, értelmesek, korrektek a feltételek, ha a szolgálatban lévő Palkovics egyenesen elmondja: ha nem is térhet vissza az élet a normális kerékvágásba, de addig is van értelmezhető kormányzati támogatás. Ahogy a tehetséges Mészáros Lőrinc megmentésére van, úgy legyen már ennek az iparágnak is. Addig is, ameddig a megveszekedett orbánista káder társadalmasítja a könnyűzenét. Erről szó nincs, nem is volt, és ahelyett hogy a nemzet önjelölt csótánya a szakmabeliek oldalára állna – ha másért nem, a megboldogult ifjúkora miatt -, pontosan úgy viselkedik, mint aki nem a fellépéseiből él, hanem a pártirodából. Szomorú zenészi életpálya. Végtelenül szomorú.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.