Szeptember 29,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Felkerültünk a világtérképre

Nem általánosságban, de a vallásos könnyűzene vonatkozásában feltétlenül, ez egészen biztos, Rétvári államtitkár mondta abból az alkalomból, hogy a kormány meghirdette azt a pályázatot, amelynek keretében több százmillió forinthoz jutnak majd a műfajban tevékenykedők. Van ebben hangszerek vásárlására és felújítására szánt keret, gondoltak a kezdőkre, a már befutott művészekre, valamint arra, hogy új művek születését segítsék elő. Utóbbit az a pályázat segíti leginkább elő, amelynek végén díjazzák majd egyebek mellett a legjobb dalt, a legjobb dicsőítő dalt, valamint a legjobb dalszöveget.

Kicsit se vagyok járatos egyházi kérdésekben, nem tudom, sőt nem is tudom elképzelni, hol kap helyet a templomi szertartásrendben a vallásos könnyűzene, de nyilván megvan a maga szerepe, hiszen eléggé sok az ilyen jellegű produkció, amelyeket feltehetően valahol valakik hallgatnak is. Ha valamit nem értek egészen, az az, hogy a kormány miért éppen ennek a támogatását tartja nagyon fontosnak, mert – mint Soltész Miklós fogalmazott – a vallásos könnyűzene pozitívan befolyásolja a társadalom összetartó erejét.

Nézegettem egy listát ezekről a dicsőítő dalokról, vannak szép számmal és már a címük is kifejező, Istenem, te vagy mindenem, Hálával áldozzál és így tovább, három-öt perces terjedelem a jellemző, talán a zsoltárokhoz lehetne őket hasonlítani, úgy tűnik, azok fölött eljárt az idő, haladni kell a korral, az új generáció búcsút készül venni a poros, régi dallamoktól. Hogy mekkora az igény az ilyen jellegű szerzeményekre, én nem tudom megítélni, elképzeléseim ugyan vannak, de ez nem mérvadó, gondolom, majd a való élet eldönti. Ahhoz persze, hogy kiderüljön, az is kellene, hogy egyáltalán közismertté váljanak, de ha ez a kormánynak ennyire fontos, nyilván erről is gondoskodni fog valamilyen módon. Például A Dal mintájára televíziós műsorsorozatot indít, keresztény fesztiválokat szervez, vannak erre jól bevált eszközök, ötletekben bizonyára nem lesz hiány.

A világtérképre pedig úgy kerültünk fel, hogy két magyar vallásos szerző a közelmúltban együtt dolgozott egy dalon egy amerikai sokszoros Grammy-díjas zenekarral, sőt, a keresztény könnyűzene amerikai sztárja is elismerően szólt egy megszólalásában a magyar folyamatokról, és ez hatalmas nagy siker lehet, főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy nálunk ez az irányzat mindössze fél évszázados múltat mondhat magáénak. Hogy ez sok vagy kevés, az nézőpont kérdése, Rétvári államtitkár megfogalmazása szerint a kezdeti illegalitásból nőtt ki, az Illés együttes volt az úttörő, amikor 1968-ban beatmisét, egy fajta zenei áhítatot tartottak, amely akkor annyira példa nélkül állt Magyarországon, hogy nem is tudott mit kezdeni vele a titkosrendőrség.

Biztosan csak kötözködés azt mondani, hogy az Illés hajdani debütálását a helyén kellene kezelni. Ha egy népszerű zenekar tart egy koncertet mondjuk a kolbászgyárban, akkor a nagy érdeklődés nem feltétlenül a kolbász iránti hatalmas lelkesedésnek köszönhető, és ebből hiba lenne bármiféle következtetést levonni a kolbászgyártás technológiájára vonatkozóan, mert nem igazán van hozzá köze. Ráadásul a vallásos könnyűzene keretei meglehetősen szűkre szabottak, és a mozgástér óhatatlanul korlátozza a lehetőségeket is. A zenészek természetes vágya, hogy népszerűek szeretnének lenni, és bár nem példa nélküli, hogy vallásos dal feljut a slágerlisták élvonalába, ez nagyon ritka, aki ebben a műfajban szándékozik kiteljesedni, nem nagyon álmodozhat aranylemezről.

Mindennek ellenére vallásos könnyűzene létezik, sőt, mivel erőteljesen támogatják, egyre inkább lesz, hát ez engem személy szerint egyáltalán nem érint, persze ez az égvilágon semmit nem jelent, lehetséges, hogy a társadalom egy része pont ettől válik összetartóbbá, nem vagyok én Orbán Viktor, hogy meg tudjam ítélni a társadalmi folyamatokat. Ha azt mondják, hogy ennek kell történnie, akkor ez is fog történni, sok-sok dicsőítő dal fog születni.

Aztán hogy ezeket hallgatja-e valaki, az egy másik kérdés. De az legalább már semmibe se kerül.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!