NEHAZUGGY

A biztonság árfolyama

Pável Melinda | 2020. Július 10, Péntek | 11:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt csak az olyan ostoba pacifisták képzelik, mint én vagyok, hogy lehet létezni haderő nélkül. Persze volt olyan időszak, még a kilencvenes évek elején, jól emlékszem rá, amikor komoly politikusok is járták az országot és kampányoltak a NATO-csatlakozás ellen és olyanokat mondtak, hogy legyünk inkább semlegesek, elvégre kis ország vagyunk, nem kellene nekünk semmiféle háborúságba keveredni és pici kék Magyarország-kitűzőket osztogattak. Tetszett nekem nagyon az elképzelés, de sajnos, nem lett belőle semmi. Boldogan csatlakoztunk, azóta is nagyon büszkék vagyunk a tagságunkra és nem panaszkodunk, pedig akár panaszkodhatnánk is, mert baromi sokba kerül nekünk ez a fene nagy megtiszteltetés. Mert ugye a biztonság…

Évről évre növeljük a honvédelmi kiadásainkat, idén se volt kevés, de a jövő évi költségvetésben az eddigieknél is 162 milliárd forinttal több, összesen 778 milliárd forint szerepel. A növekedés elsősorban azzal magyarázható, hogy a NATO elvárja szövetségeseitől a megfelelő színvonalat, elvégre a közösség ilyen-olyan feladatokat ró ránk is, és azt mégse lehet, hogy mindenféle ütött-kopott felszereléssel szégyenítsünk egy ilyen nagy és jól felszerelt szervezetet, nem mehetünk az előkelő nemzetközi küldetésekre biciklivel például, a legkorszerűbb fegyverzetről nem is beszélve.

Amint azt a honvédelmi minisztertől megtudtuk, a megnövelt ráfordítás főleg a fejlesztéseket szolgálja majd. A részleteket nem ismerjük, az igaz, hogy horribilis az összeg, persze azt is tudni kell, hogy a katonai cuccok sokba kerülnek, elég csak mondjuk a repülőkre gondolni, egyetlen gépért is rengeteget kell fizetni, és akkor még csak megvettük, nem repültünk vele egy métert se. Ha gyarapítani szeretnénk a készleteinket, vásárolnunk kell, hiszen nekünk saját komolyan vehető hadiiparunk nincs, nem ritka, hogy jobb módú hadseregektől veszünk alig használt felszerelést, amikor azok éppen még jobbra cserélik a sajátjukat, így lényegesen kevesebbe kerül.

Ráadásul az ilyesfajta üzleteknek megvan a maguk romantikája, olyan lehet, mint turkálóban vásárolni. Ha valakinek sok a pénze és csak úgy bemegy bármilyen boltba és ott kifizeti az akármekkora árat, mert annak semmi jelentősége, az nem kunszt, kimondottan unalmas lehet. Na de egy halomnyi zűrzavarban ráakadni valami kincsre, az már olyan öröm, amilyet a szerencsés aranyásó érezhet Alaszkában, amikor több tonnányi homok átmosása után végül mégiscsak megleli az aranyrögöt. Kár lenne emiatt eltartott kisujjal fanyalogni, bevett szokás ez a nagyvilágban, olyan ez, mint a családban többedik gyereknek lenni, aki nem sűrűn kap új ruhát, abban jár, amit a nagyobbak már kinőttek. Mi is el szoktuk adni a nálunk korábban használt holmit és vannak országok, amelyek viszik, mint a cukrot, mert nekik megéri.

Igazából kicsit se érdekelnek az ilyen hadügyi kérdések, tőlem akár lovon is járhatna a magyar hadsereg és nyilazhatna kedvére előre vagy hátrafelé, nem is értem, miért lenne számomra megnyugtató, ha vásárolunk valami hiperszuper rakétarendszert, nem hiszem, hogy bármikor is szükségünk lenne rá. A NATO elvárja, hogy a GDP két százalékát katonai célokra fordítsuk, és mi nagyon igyekszünk ennek megfelelni. Az utóbbi években már sokat gyarapodott a honvédelem költségvetési részesedése, már 1,66%-nál tartunk, és ez tovább fog növekedni, ha törik, ha szakad. Vannak ilyen kötelezettségek, amelyeket kénytelenek vagyunk teljesíteni, akkor is, ha semmi kedvünk hozzá, ráadásul nem is igazán engedhetnénk meg magunknak, fogcsikorgatva, de megtesszük. Lehet valami ilyen magasabb rendű egyezményünk más területen is, nyilván azzal magyarázható, hogy már szinte egymást érik a stadionok, biztosan kényszerűségből építünk újabb és újabb sportlétesítményeket.

Napi fordulat, hogy az egészségügy mennyire drága, nyeli a pénzt, évről évre csak termeli a veszteségeket, ugyanez a hadsereggel kapcsolatban fel se merül. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de az én biztonságérzetem sokkal inkább függ attól, megfelelően működik-e az egészségügy, mint attól, járőröznek-e állig felfegyverzett katonák az utcákon. Jó, tudom, a férfiak ezen felháborodnak, náluk ez valami genetikai sajátosság lehet, hogy a katonaság szent dolog, talán mert roppant férfias, igazi, hősöknek való terep, nem érzik úgy, hogy amit erre költünk, az bizony kidobott pénz. A fegyverek nem a gyarapodást jelentik, a pusztítás eszközei, ha védekezésre használjuk, akkor is, ép lélekkel nem érezhetek örömet amiatt, ha egyre több és egyre hatékonyabb fegyverekkel szerelkezünk fel. Nem azt várom el a kormánytól, hogy baj esetén minél félelmetesebb katonaságot tudjon felmutatni, hanem hogy ne is legyen baj, ne keverjen semmiféle viszályba bennünket, vagy ha mégis kialakulna egy konfliktus, kakaskodás helyett legyen képessége – és főleg szándéka -, hogy rendezze a helyzetet békés úton.

A biztonságunk ára egyre borsosabb, ezzel együtt mind többször hangsúlyozzuk, mennyire erősek vagyunk, néha ez már úgy hangzik, mintha egyenesen üzenet lenne valakinek vagy valakiknek, hogy jó lesz velünk vigyázni. A háborúhoz három dologra van szükség, pénzre, pénzre és pénzre, de azért a béke se olcsó mulatság. Jobb és főleg olcsóbb lenne kevésbé harcias világban élni, de ez egészen biztosan nem következik be mostanában, nehéz is kihámozni, mi az igazság a sok szólam között. A politikusok természetesen a békére és biztonságra hivatkoznak, miközben nagyon gyanúsak, hogy igazából erősen remélik, adódik valamilyen konfliktus, ahol bizonyságot tehetnek hadvezéri képességeikről.

Legyünk inkább boldogok, a 2021-es költségvetés honvédelmi szempontból teljesen rendben van, tehát jövőre is biztonságban leszünk. És ez a legfontosabb.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!