Szeptember 19,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tényleg leragadtunk itt?

Arra gondolok, amit mi mindannyian, nem NER-társak teszünk tíz éve.

Cikkeket, kommenteket írunk, rosszul vagyunk a napi lenyúlásokról és hazugságokról szóló információktól, azt gondoljuk, hogy ennél már nincs lejjebb, aztán majdnem minden egyes nap szembesülünk azzal, hogy de. Van. Mindig van még lejjebb, és mi is csúszunk lefelé ezen a lejtőn.

Mert ameddig csak azon sopánkodunk, mit szerzett meg ma vagy tegnap Pénztáros Lölő, nem gondolkodunk el azon, kinél is lehetne jobb kezekben a magyar gazdaság (maradékának) kezelése.

Amíg napi témánk a trottgaty (Edgar után szabadon), a zsebre dugott kéz protokollilag – nem, bocs, bunkóilag –, valamint az, hogy mit mondott, hol köpködött és mit parancsolt a várlakó, addig nem is jut eszünkbe talán, hogy olyan személyt kellene keresnünk a helyére, aki legalább szalonképes, és nemzetközi szinten sem szégyellni való. Talán még érthetne is valamihez a taroláson és egy ország tönkretételén kívül máshoz is. Nem lenne hátrány.

Mikor saját tapasztalatból szembesülünk az egészségügy szétrohasztott állapotával, akkor morogva elmegyünk Anyunak a kórház melletti patikába megvenni a gyógyszereit. Visszatérve a kórterembe, megköszönjük az agyonhajszolt ápolóknak, hogy sikerült a véres ágynemű helyett tisztát húzniuk. Ha a környezetünkből bárkivel baj történik, jönnek a telefonálások „korábbi időpont, nem sintér sebész, ismerős” ügyben, és szépen megnyugszunk, ha ezzel elérünk valamit. A magunk és a családunk számára. A többiek is oldják meg, ahogy tudják. Wc-papírt, kaját és üdítőt majd viszünk a betegnek, megoldjuk. És ezzel tartjuk működésben a káoszt.

Ezzel pont azt fogadjuk el, amit nem lehet elfogadni. Mi is fenntartjuk a rendszert azzal, hogy „okosba”, sutyiba’ vagy akárhogyan is, de asszisztálunk ahhoz, hogy a lerohadás mellett ma az egészségügy egy mérhetetlen korrupciós intézménnyé is vált.  Minden tiszteletem a sok kivételnek, akik közül személyesen is rengeteget ismerek. Ettől még a rendszer elkorhadt és reménytelen. Megreformálni már nincs mit rajta: újat kell létrehozni. Szerintem van számos, nagyon jól működő európai példa. Át kell venni azokból azt, amit képes egy valódi gazdasági és orvosi szakemberekből álló gárda megvalósítani. Akik nevét biztosan sokan ismerik, de mégsem beszélünk róluk, csak arról és azokról, akik szót sem érdemelnének, legfeljebb az általuk okozott károk miatt.

Mindehhez pénz kell. Ami például a Nemzeti Banknál van, meg az államkasszában. És megint csak nem arra célzok, kik azok, akik ma ezt elherdálják, felsőbb utasításra vagy saját ötleteik alapján. Sok éve tudjuk, kik ők. Arra vonatkozóan van-e az olvasóknak valamilyen ötlete vagy gondolata, hogy kik azok, akikre mindezeket a forrásokat rá kellene bízni? Szándékosan nem írok neveket,  mert nekem már nem az a lényeg, hogy ki mit követett el az elmúlt két és fél Fidesz-ciklusban, hanem az, hogy mindettől hogyan és kiknek a segítségével lehet és kell megszabadulni.

Abba is beleragadt a vietnami papucsunk, hogy az oktatás – mára már minden szinten – ott tart, ahol. Használhatnék nagy szavakat: például, hogy a jövőnk a tét. És ez most kivételesen így is van. De nem csak ez a lényeg, hanem az, ahogy kezeljük ezt a problémát. Szintén jönnek-mennek a telefonok, jó iskolát, kapcsolatot, bármit keresünk akkor, amikor muszáj, mert a rokonságból szeptembertől valaki suliba megy. Én is megtettem, és bármikor megtenném, ha a családomnak és a hozzám tartozóknak tudok ezzel segíteni. Nem vagyok rá büszke. Semmire nem vagyok büszke, amit kényszerhelyzetben kell(ett) tennem.

Csámcsogunk a kormánypárti média ocsmányságain, és lassan többet beszélünk az általuk közvetített stílusról és tartalmi borzalmakról, mint arról, hogy mi a tosznak olvassuk-nézzük-hallgatjuk ezeket, ismerve a stílusukat és tartalmukat. Ezekre és az ezekkel kapcsolatos háborgásokra sokkal több időt fecsérelünk, mint X, Y vagy Z értékes írásainak, véleményének megismerésére.

Folytathatnám, de nem teszem.

Nem lesz népszerű ez az írás, tudom, és nincs ezzel semmi bajom. Soha nem azért írtam le, amit gondolok, hogy lájkokat gyűjtsek. Gondolatokat szeretnék ébreszteni mindenkiben, aki hajlamot érez arra, hogy használja a szürkeállományát.

„…fejében forogni kezdtek a régóta mozdulatlanul álló kerekek.” (Khaled Hosseini)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!