NEHAZUGGY

Ezt nem kellene erőltetni

Lázár Gergő | 2020. Július 9, Csütörtök | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szentesi Zöld László, a kormánypropaganda egyik tartóoszlopa úgy gondolta, egy vicces cikket fog írni a baloldali trollokról, de az irománya szerintem olyannyira nem sikerült, hogy azt talán a saját rokonain és barátain kívül igen kevesen olvashatták. De itt a lehetőség arra, hogy ezt a szánalmas kapálózást mások is megismerhessék, hiszen ezen keresztül talán jobban megérthetjük az ilyen propagandisták agyműködését.

K. felült az ágyban, ahol tökéletesen céltalanul, ábrándozva feküdt. Dél lehetett. K. ma még fel sem kelt, nem olyan régen kinyitotta ugyan a szemét, de gyorsan vissza is csukta. Azért ébren maradt. Édesanyja gondosan odakészítette a kávéját az éjjeliszekrényre, mostanra teljesen elhűlt, de K. két gyors hörpintéssel kiitta. Aztán gyorsan felült, szívében kigyúlt a remény.

Mert történt valami. Üzenet érkezett.

Így kezdi a szerző borzasztóan frappáns sorait, aki szerint egy bérkommentelő csakis egy harminc évesen is az anyjával élő, semmirekellő ember lehet, akinek nincs jobb dolga, mint problémát okozni a drága miniszterelnökúrnak. A szerző azonban itt még nagyon az elején jár a történetnek, lássuk, hogyan írja le pontosan a bérkommentelő archetípusát saját szavaival:

Bár mostanra már a harmincat is betöltötte, munkája legutóbb három éve akadt. Hamar megunta. K. ugyanis alapvetően mindent megunt. Mivel a mamahotelban mindig kimosták a ruháját, meleg ételt kapott, reggelre pedig finom kávét, esze ágában sem volt újra elszegődni rabszolgának. A munka ugyanis rabszolgaság, a lúzerek időtöltése.

… K. sovány, ikszlábú fiú volt, se kutyája, se macskája. Az iskolában sunyi besúgónak tartották, lényegében elszigetelten töltötte az éveket az iskolapadban. Tanulni nem szeretett, nem tanult tovább, eleinte semmi sem érdekelte, csak a romkocsma és néhány nem túl bonyolult könyv. Aztán teljesen beszippantotta a számítógép, a hajdani válását szeretetcunamival kompenzáló anyukájától kapott pénzen játékokat vett, egyiket a másik után. K. lőtt, kommandózott, városokat semmisített meg. Aztán ezt is elunta.

… K. továbbá több zárt csoportban is jelen volt, ha megérkezett az utasítás, társaival egyszerre jelentették fel a kiszemelt oldalakat. Amikor azokat letiltották hetekre, hónapokra, K. egy időre nyugodtan hódolhatott kedvenc foglalatosságának, a fiús oldalak tanulmányozásának. Csorgó nyállal nézte az izmos férfitesteket, az izgalmas akciókat.

Óriási meglepetés persze nem történt, a 888 szerzője szerint egy liberális bérkommentelő mindenképpen anya kedvence, meleg, romkocsmába jár és érdektelen könyveket olvas. Azt is megemlítette később, hogy ezek az emberek gyűlölik mindazokat, akiknek jól megy, akik boldogok az életben. Nos akkor, a tisztánlátás reményében nézzük, hogy nekünk ezen oldal szerkesztésekor és úgy általában az internetet böngészve milyen tapasztalataink vannak. Bérkommentelőket elsősorban – nyilván nem kizárólag – ellenzéki cikkek alatt lehet találni, hiszen van jobb dolga is az ellenzéki pártoknak, mint hogy egy teljes trollhadsereget tartsanak fenn azért, hogy a kormánypárti cikkek alatt osszák az észt. Az ellenzéki pártokat Orbán az elmúlt években teljesen kicsinálta, ezért ha egykor lett is volna erre pénze bármely pártnak, ma már biztosan nincs.

Az tény, hogy vannak olyan ellenzéki vagy egyszerűen csalódott szavazók, akik egy-egy Orbánt magasztaló cikk alatt trollkodnak, azonban óriási különbség van az agyhalott, előre megírt sablonszövegekkel operáló fideszes troll és egy nem fizetésért, hanem a hívek parodizálásáért oda járó kommentelő között. Igen kevés olyan trollal volt dolgunk az utóbbi években a cikkeink alatt, akik ügyesen csinálták volna a dolgot. Sablonszövegeket pufogtattak, előre megírt statisztikákat másoltak be szövegként, vagy egyszerűen gyurcsányoztak, sorosoztak vagy migránsoztak. Ezekkel az emberekkel nem lehet kommunikálni sem, hiszen a legtöbbször nincs meg a mentális kapacitásuk ehhez, ők azt tudják gond nélkül hozni, amit elvárnak tőlük a központban, márpedig a vitaképesség erre nem terjed ki.

Azt, hogy a Fidesz trollhadsereget működtet, mindenki pontosan tudja. Nem egyszer buktak már le azzal, hogy utasításokat követtek. Az sem titok, hogy hogy léteznek baloldali és liberális trollok is, mint ahogy erről korábban én magam is megemlékeztem, azonban a különbség óriási. A Szentesi elvtárs által itt felvázolt troll lehet, hogy létezik, de hogy nem tipikus, az egészen biztos. Akármennyire is szeretné ugyanis a konzervatív oldal azt a látszatot kelteni, hogy a másik oldalon csak és kizárólag gyíkvállú, romkocsmába járó, meleg, anya kedvence formák vannak, nem működik. Ugyanis ez a felvetés már régen sem volt vicces, és most sem az. Akiknek az ilyen írások szólnak, azok visítva röhögnek a Bede-féle kormányzati trollokon is, tehát ez a 888-as cikk is pontosan nekik szól. Meg lehet vádolni azzal a másik oldalt, amit pont ők követnek el, de ez már olyannyira átlátszó, hogy tényleg csak az hiszi el, aki hisz a Soros-tervben is.

A fenti sorokat újra és újra elolvasva nem meglepő az, hogy miért van olyan siralmas olvasottsága a kormánysajtónak és a jobboldali gondolkodóknak. Ha ugyanis nálunk a humor itt kezdődik (vagy fejeződik be, nem tudom), akkor lenne még mit tanulniuk. Remélem, azért Szentesi Zöldi László nem vette a szívére, hogy a fergeteges írása a kutyát sem érdekelte, hiszen a fizetése úgysem ettől függ. A pártközpontból akkor is érkezik a pénz, ha egyébként ilyen szánalmas írásokkal rakják teli az újságjukat. A pártsajtó ugyanis soha nem függött az olvasók számától, nem véletlen, hogy a siralmas eredmények ellenére ma is él és virul az államosított vidéki sajtó nagy része. A minőség egyszerűen nem számít, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Szentesi Zöldi fent idézett írása.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!