Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az életünk kész regény

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Újra és újra visszatérek ahhoz a mániámhoz, hogy a mai valóság nem különbözik egy szappanoperától. Világszerte népszerűek az ilyen sorozatok, a miénk annyiban különbözik a másutt közkedveltektől, hogy míg ők általában csak nézik a folytatásokat, mi benne élünk. A forgatókönyvet természetesen rendszeresen megírják nekünk, csak el kell játszanunk a szerepünket, amelyet ránk osztottak. Bővelkedik fordulatokban, ez elengedhetetlen, máskülönben esetleg csökkenne az érdeklődés, a szerzők nem válogatnak az eszközökben, szükség szerint szívesen lopnak ötleteket máshonnan, persze csupa olyanokat, amelyek valahol már beváltak, így aztán a siker garantált.

A szerzők borzasztóan elégedettek, a hívek nemkülönben, szerintük ennél jobb sorozat nem létezik, bebizonyosodott, hogy nem a történetet kell az életből meríteni, hanem pont fordítva, a megírtak szerint kell alakítani az életet. A szereplők így szeretik ezt, ahogy van, mindenkinek kényelmes, ha van benne izgalom, az azért van, mert ők beleírták. Különféle veszedelmekkel színesítik, gyakoriak az utalások a veszedelmes liberálisokra, külső és belső ellenségekre, akik egyfolytában rá akarnak rontani a honra, de ezeket a támadásokat minduntalan visszaveri a belső erő, mint ahogy a migránsokat is, akik pedig az ürgelyukakból is megállás nélkül bujkálnak elő, de visszaparancsolják őket, így aztán a biztonság töretlen. Az itt élőknek soha ilyen jó dolguk nem volt, szükségtelen bármin is gondolkodniuk, mindent eldöntenek helyettük, csak élniük kell, még azt is megmondják, hogyan.

A mi műsorunk iránt nem mindenhol nagy az elragadtatás, például az unió gyakran teszi szóvá, hogy a magyaroknak ennél színvonalasabb sorozatra lenne igényük, a belső erő ez ellen tiltakozik, mindenféle adatokkal próbálja bizonyítani az igazát, lobogtatja a nemzeti konzultációs eredményeket, emellett vannak hűséges barátai uniós körökben. A visegrádi négyek szövetsége főleg azt a célt szolgálja, hogy a belső erő EU-s szinten is élvezzen valamiféle biztonságot. Erre nagy szüksége van, egyre nagyobb, a Néppárt lassan teljesen kiveti magából, a visegrádi hátország nélkülözhetetlen. Az se túl stabil mostanság, a lengyelek is inogni látszanak, hát ideje új szövetséges után nézni. A szerbek éppen megfelelnének, nagy kár, hogy nem tagjai a közösségnek, de csak idő kérdése, és most, hogy a bővítési biztosi poszt a miénk, ez jelentősen megkönnyíti majd a dolgot. A szlovénoknál is puhatolózunk, ők ráadásul tagok, így aztán egyre erősebbek leszünk.

A folyamatok ugyan egyre kevésbé kedvezőek, most kézzel-lábbal tiltakozunk az ötlet ellen, amely elképesztő feltételekhez akarja kötni az uniós támogatások kifizetését, ez felháborító, kikérjük magunknak, a nemzeti szuverenitásunk nekünk mindennél fontosabb, ha nem hagynak minket békén, ráadásul pénzt se akarnak adni, ami pedig jár nekünk, majd megmutatjuk nekik és jól kilépünk. Ha az angolok meg tudták csinálni, nekünk is menni fog.

A lényeg, hogy a sorozatunk folytatódjon, mire is mennénk nélküle? A Szabó család csaknem fél évszázadot ért meg, a Szomszédokat is 12 évig követtük nyomon, a Barátok közt 22 éve van velünk, semmi akadálya, hogy az életünk regénye is szép kort érjen meg. Annyira megszoktuk már, hogy létszükséglet, mint a rabságban nevelkedett madárnak a kalitka, ahonnan soha többé nem szabad kiengedni, mert egészen biztosan bele is pusztul.

Mégiscsak meg kellene próbálnunk, hogy a saját lábunkra állunk. Talán még nem felejtettünk el mindent, talán még megvan a tudásunk, hogy az életünket a kezünkbe vegyük, ha látszólag kockázatos is, semmi sem annyira veszélyes, mint benne maradni ebben a mostani történetben, amelynek, ha nem teszünk ellene, talán soha nem lesz vége.