NEHAZUGGY

Miután a munkásból prolit csináltak közös erővel a nagyokosok, a melósok tenyere izzadni kezdett, az okosba utazó politikusoké meg ragadni

Mikes Mirtill | 2020. Július 2, Csütörtök | 18:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Jókor

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Időben szólok: tessen maradni! Nemváltás nélkül megindultam a Lőrinccé válás útján, és maholnap én leszek a térdre kényszerített magyar nép harmadik legnagyobb kizsákmányolója az állam és a Lölö bácsi után! Ezt a Zsiga bácsi mondta, akinek az idén már nem telt a szenvedélye éves engedélyére, de még a napi horgászjegyre se. Aki majdnem olyan okos, mint a tata, és mégis álmélkodva figyeli a trükközéseinket, amit a tatával produkálunk. Tapasztalt ő a maga módján, csak hát ő fiatalabb a tatánál, és rácsodálkozik, hogy hull a szilva a szilvafáról, de a tölgyfáról makk hull. Elég koros, de már nem volt se lelkes úttörő, se párthű ifjúkommunista egyetemi polgár az előző diktatúrában, mint a mostani kereszténydemokrata értelmiségiek, akik az állampárt által közpénzzel dúsított keresztény hitet hirtelen beszippantva svungot kaptak és kikergették a Magyar Tudományos Akadémiából a tudományt. Egyébként a Zsiga bácsi egyszer majd jól megüti a bokáját a nagyi szerint, mert Fidesz kukának hívja a válogatott szemetet tartalmazó narancsszínű műanyag tartályt. Rejtély miként lehet ettől lesántulni illiberális viszonyok közepette, elios márkás keresztény megvilágosodás mellett, miközben a budai Várból is figyeltetik hová lép?

Szóval jókor szólok: maradjon! És nem csak elvileg Pro Libertate! Most figyeljen: empirikusan is! Bizony. (Nem esett a fejemre az idegen szavak szótára, nekem ez a sok okosság csak úgy jön, de a nagyi szerint nem mindig ott és akkor, amikor kellene, de hát a nagyi az mindig ilyen igényes volt irányomba, mert szeret. Ugye tudja, hogy a nagyi nem az ájtatos imádságért kapta a diplomáit, hanem tudással szerezte. Csak szólok: Ez van! Ja. Nem. Ez csak volt.)

Tényleg, azt is a Zsiga bácsitól tudom, hogy ez a sok halvérű lakáj (ahogy ő mondja) nem rossz műanyag kínai robot ám, hanem narancskeresztes táptalajon tenyésztett okostojás. (Mivan? Hungarikumról nem hallott még, meg Európa motorjáról? A magyar föld főleg Erdélyben mindenre képes! Lám, most is okosokat tojik az Atyánknak a tenyészménekért cserébe!). Igenis képesek éjszaka szó szerint bemagolni és másnap kimerevített képpel, gülü szemmel előadni a salátatörvények védelmében a növényevő szarvasteheneket gyilkoló lovas-keresztény sablon szövegeit, és nem szakad rájuk az Ég, mert a Jóisten nem párttag, hanem plurális pártonkívüli (persze csak az eredeti, hungarikum-mentes szentírás szerint).

Hanem. Az úgy volt, hogy a tata elmagyarázta nekem, hogy az elnyomórendszerváltás után – miután a munkásból prolit csináltak közös erővel a nagyokosok – a melósok tenyere izzadni kezdett, az okosba utazó politikusoké meg ragadni. Ez a konstelláció mára már csúcsra jár. Mellékhatása, hogy a komolyabb szakértelmet igénylő vasas üzemeket ellopták, mert az izzadó tenyerektől rozsdállni kezdett a vas. (Ez az általánosítás azért sántít egy kicsit szerintem, mert a Taurusban majd húszezren gumiabroncsokat gyártottak a világnak, a Richter Gyógyszergyárban meg csak a trezor volt vasból, mégis zsebre vágták.) De most nem ez a téma mondanák a sorosozó Soros-ösztöndíjasok, hanem a Kór, ami jókor jött nekik.

Hanem. Az úgy volt, hogy kialudt a gázbojler őrlángja. Szikra volt, de nem jött a nafta. Azt ugye az emberekre veszélyes kórokozókra immunis maszk nélkül maszkra portyázó Tarajostól tudjuk, hogy amíg ők szopják a Barátság gázvezeték innenső végét, addig gáz van. Gázkamra se kell. Ők szívják az orosz gáz hasznát, mi beledöglünk. Csak a bojler nem szuszog. És akkor a tata (aki mondanom se kell, mindent tud, csak rosszul hall/lát/jár/hajlik és stb.) tovább lendített engem a meggazdagodás felé vezető lejtőn. Felfelé. Mert ugye az alap adott: Imádságos iskolába járok, a NER NATja bábuvá farag. A fideles új apánk, családostul a saját lábával úgy tiporja a családi jövedelmünket, hogy a KSH nagyítóval se látja. Már csak a gázszerelő tudomány hiányzott nekem, mint migránsnak a pengekerítés alatt a lyuk.

És megkaptam a jövőt, kivetítve a bojler alján! A tata diktálta mit és hogyan (ipari titok, nem mondom meg, ne is kérje!), én meg ügyesen csináltam. Megcsináltam! És lobog a fényességes Őrláng, mint a hazafias importmagyar kultúraőr tekintetében a gazdi iránti alázat, és folyik a meleg víz, mint a rockról, polbeatról zsoltárra tért kultúrharcosok nyála.

Ez idáig még sima, adómentes kontármunka. Most jön a megdicsőülés, az isteni beavatkozás. A tata benyújtotta a számlát a közpénzt kezelő nagyinak. És tessék jól figyelni; a mi pénzünkből a nagyi kifizette nekem a beavatkozás díját. Ettől ugye oda lett a közpénz jellege, sőt materiálisan is eltűnt, mert a tata ebből vett egy horgász napijegyet, amire a nagyi a büdös életben nem adott volna egy huncut vasat sem. Mert a vízparti ücsörgés csak azután ildomos ha: ez újra le van permetezve, az fel van kötözve, amaz leszedve, és emezeket mind behordta, leszögezte, kifúrta, feldarabolta, meghegesztette, megélezte (az nem biztos, hogy ebben a sorrendben, de az se, hogy csak ennyi). Márpedig tudni illene a nagyinak, hogy még felével se végezne a tata, mire már tilalom lenne a pontyra. Tilalom idején pedig nuku peca (és nekem, mint befektetőnek nuku osztalék a fogás után). Ezért a tata jókor, tilalom előtt módosított a családi alaptörvényen egy fikarcnyit, és hosszú bájtok éjszakája nélkül is simán simicskáztunk az ámuló Zsiga bácsi okulására.

Hanem. Mindezektől még akár jöhetne is kend. És itt a bökkenő. A külső tényező olyan, amilyen. A tata fix pont a nagyival, anyuék automata pénzkeresőre állítva, mert koszt, fedél, ruha kell a gyerekeknek. Én vagyok a bizonytalansági tényező. Váll fölött. Mert jó szívem gyárilag tán lenne is lány létemre, morfondírozott a Zsiga bácsi. De már ez se biztos. Nagy a mutáció a stadionok árnyékában. A fűtött gyep melegétől kérgesedhet a szívem, és az én agyam is elsötétülhet, mint a többi ketteskének, akiket a felcsúti huzat szolgálólánynak rántott. Lehet, hogy engem is erre a sorsra szán a háromharmados egyeduralkodó?

Hezitálnak. Nézegetik a jövőképem. A tata szerint alulexponált. Ő még engem lát. A Zsiga bácsi már csak a kilátásaimat, a lehetőségeimet. Azt mondja, „Az aljasoknak jó kór és jókor is jött. Most fóliába csomagolva nyugger mentesítő „JóKor” adagot terítettek, mert biztosra mennek.” Kend remélhetőleg tudja értelmezni a kijelentését. Én csak annyit írok, bizonytalanra ne jöjjön.

Bütyökfalva, 2020. július 1.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!