NEHAZUGGY

Már ez sem több, mint ócska politikai üzenet

Lázár Gergő | 2020. Július 2, Csütörtök | 9:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közeledik augusztus 20-a, nemzeti ünnepünk. Ezt a kormány ugyan az utóbbi években kampánnyá silányította, mégis azért vannak még olyanok, akik azt családjukkal, pihenéssel töltik. Augusztus 20-a sokak számára lényegében egy dolog miatt emlékezetes, mégpedig a grandiózus tűzijátékok miatt. Évtizedek óta csodálhatja a nagyközönség, ahogy a főváros szívében – és más városokban is – perceken keresztül fénybombák és rakéták repülnek a levegőbe. Az ünneplés ezen formája már hozzátartozik az augusztus végi eseményhez, ezért ezen nem egyszerű változtatni. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. És itt most nem feltétlenül a kutyásokra térnék ki elsősorban, akik már évek, évtizedek óta követelik a tűzijátékok betiltását, hiszen sok állat halálosan retteg ezektől. Ez nem csak azt jelenti, hogy esetleg elszaladnak és elüti őket egy arra járó autó, hanem azt is, hogy a gazdájuk lakásában a földön nyáladzanak félelmükben, vagy remegnek az asztal alatt.

Akinek ilyen háziállata van, azt megértem, ha a betiltás mellett foglal állást. A mi kutyáink pont nem tartoznak ezen állatok közé, ami ilyen szempontból nagy szerencse. A nagyobbik kutyánk az első, aki meghallva a villámlást, jön ki velem az erkélyre vihart bámulni. De visszatérve a tűzijátékhoz: az állatbarátok mellett idén még többen csatlakoztak azok táborához, akik a közel fél órás, több mint 1 milliárd forintba kerülő felhajtásról inkább lemondanának. Ennek oka két dologra vezethető vissza. Egyrészt a Lánchíd – amely évről évre a tűzijáték helyszíne volt – borzasztó állapotban van, ezen pedig a megtartott ünnepségek nemhogy nem segítenének, de állagromlást okoznának. Másrészt pedig éppen egy világjárvány első hulláma söpört végig a világ sok más országához hasonlóan Magyarországon is, aminek több száz halálos áldozata volt.

De a halottak mellett több tízezren, de inkább százezren gondba kerültek, hiszen elveszítették állásukat és félő, hogy ha nem lesz miből lakbért fizetni, az utcára kerülnek. Egyszerűen nem lenne fair, ha a kormány több mint 1 milliárd forintot költene csak a tűzijátékra, ami mellett még az ünnepségsorozatra is elszórna 6,5 milliárdot. Egyszerűen nem most van itt az ideje annak, hogy egy ilyen pénzszórást megengedhessünk magunknak. Nemrégiben Kásler Miklós azzal magyarázta, hogy miért nem kap minden egészségügyi dolgozó jutalmat az államtól, hogy gazdaságilag egyszerűen nem megoldható. Ez azt jelenti tehát, hogy nincs elegendő pénz arra, hogy minden frontvonalban küzdő szakember munkáját díjazzák, azaz érdemben is megköszönjék, de arra van pénz, hogy pár ezer rakétát kilőjünk a főváros egére?

Akinek esze van, az a mostani időszakban semmi olyasmire nem fog költeni, ami nem feltétlenül szükséges. Itt nem az egyszerű állampolgárokra gondolok, hanem a különböző kormányokra, amelyek gazdasági recesszióval néznek szembe és azzal, hogy több millió ember ellátásának biztosítása kihívást jelent. Ha nincs pénz a koronavírus hőseinek megjutalmazására, akkor ne legyen pénz arra sem, hogy értelmetlen tűzijátékot rendezzenek a Duna felett. Nem arról van szó, hogy bármi bajom is lenne egyébként az ünnepséggel, mindenkinek kijár egy kis pihenés. Ehhez azonban nincs szükség semmiféle grandiózus látszatcselekvésekre. Sokan már annak is képesek örülni, ha a munkahelyük nem szűnt meg, vagy idős családtagjaikat nem vitte el a halálos kór. Ebben az évben annak is örülni lehet, ha átvészeljük az előttünk álló hónpokat, hiszen olyan dolgokkal voltunk kénytelenek szembenézni, amire szerintem sokan fogadni sem mertek volna.

Tűzijáték helyett annyi minden sokkal költséghatékonyabb megoldással lehetne ünnepelni államapításunkat, hogy az csuda. Egyszerűen csak akarat kellene ehhez, és az, hogy ne politikai fegyverként használja fel ezt is a kormány, ezzel is megmutatva Karácsony Gergelynek, hogy márpedig az van, amit Orbán Viktor akar. Ez már régen nem egy ünnepségről szól, ez nem több politikai akciónál. De így van ez már évek óta, amióta Orbán tönkretette március 15-ét, október 23-át és augusztus 20-át is. A kokárda, a nemzeti szó és a himnusz is a bóvli kategóriába sorolódott az elmúlt időszakokban. Márpedig ez az ünnep mindannyiunk ünnepe, nem egyedül a kormányé.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!